Ladányi Balázs nem szégyelli, kétkezi munkával keresi a kenyerét odakinn.
Nádfedelet készítünk a házakhoz. Ledolgozom a napi nyolc órát, a napjaim nyugodtak, az estéim és a hétvégéim pedig szabadok. Elengedtem a hokit.
– A feleségem és a kislányom egyelőre otthon maradtak, ők csak két hónap múlva jönnek utánunk, addig a fiammal tartjuk a frontot, aki már az iskolát is elkezdte idekinn.
A korábbi kiváló játékos jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy valaha még visszatér a magyar hokiba.
– Nem hirtelen felindulásból döntöttem így, már régóta foglalkoztatott a váltás gondolata. Most azt mondom, jó, hogy végigmentem ezen az úton, mert különben mindig motoszkált volna bennem a kisördög, miért adtam fel, hiszen a hoki az életem. Ez az idény azonban lezárta ezt a kérdést.
Hosszú távra szóló döntést hoztam, új életet kezdünk Hollandiában.
Nehéz megemészteni Ladányi Balázs vallomását. Ki érvényesülhetne a magyar hokiban, ha nem ő?! Ugyan sohasem volt egyszerű eset, nem volt simulékony alkat, sohasem hallgatta el a véleményét, a tudását azonban ahogy játékosként, edzőként sem vitatta senki sem.
Godó. Ladányinak ez a közismert beceneve a sportágban. Godóra immár hiába várva…
Borítókép: a győri szerepvállalás nem Ladányi Balázs tervei szerint alakult (Fotó: Bujdos Tibor/Észak-Magyarország)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!