Évek óta érlelődött bennem ez a váltás, de mindig folytattam az edzői munkát, mert én is úgy éreztem, a hoki az életem. A mögöttünk hagyott idény azonban kikészített, ezért rászántam magam a döntésre
– mondta érdeklődésünkre a több mint kétszázszoros válogatott jégkorongozó, minden idők legeredményesebb játékosa válogatott színekben, aki meghatározó alakja volt a sportág aranykorának, amikor a nemzeti csapat egy évtized leforgása alatt a világbajnoki harmadosztályból az elitbe verekedte magát.
Hogy mi vitte rá erre a fordulatra negyvenhat évesen, még mielőtt igazából befutott volna edzőként?
Ladányi éveken át dolgozott együtt megértésben Szuper Leventével és Revák Zoltánnal. Szuper Levente vitte a pénzügyeket, Ladányi és Revák pedig a szakmai munkát, közös gazdasági társaságban leosztva a feladatokat. Az előző idényben a Vasasnál ténykedtek, s mert Győrben jobb lehetőségekkel kecsegtették őket, 2021 nyarán a kerettel együtt átigazoltak az ETO-hoz. A részleteket mellőzve Ladányiék cége biztosította a licencet a bajnoki induláshoz, a teljes játékoskeretet, a taós pénzügyi forrásokat és a szakmai munkát, az ETO pedig a játékosok elszállásolását és bérét vállalta.
– Októberben kezdődtek a gondok, amikor kiderült, a győriek nem teljesítették a maguk feladatát, és nem tettek semmit azért, hogy szponzorokat vonjanak be a csapat működtetésére. Pedig Szuper Levente készen állt a munkára, a tárgyalásokra. December tizedikén aztán bejelentették, hogy a játékosok bérének csak a felét fizetik ki, mondván, a másik rész a mi felelősségünk, amit „okos” vezetői döntésként egy szaftos mailben a játékosokhoz is eljuttattak. Kész szerencse, hogy akkor éppen a junior válogatottal a világbajnokságon voltam, mert hirtelen haragomban talán meggondolatlanul cselekedtem volna. Megnyugodtam, mire hazaértem Dániából, ezért folytattam, de január elejétől minden héten az járt a fejemben, hogy nem várom meg a szezon végét.
Idegbajban telt minden napunk. Igyekeztünk tartani a lelket a játékosokban, s emellett persze edzeni és meccselni is kellett. Kezdett rámenni az egészségem, stressz okozta testi tüneteim lettek. Miután február 25-én, pénteken a nyolc közé jutásért elvesztettük a Diósgyőr elleni párharcot, egyből bejelentettem a csapatnak, hogy távozom, s vasárnap már kinn voltam Hollandiában.
Ladányi Balázs nem szégyelli, kétkezi munkával keresi a kenyerét odakinn.
Nádfedelet készítünk a házakhoz. Ledolgozom a napi nyolc órát, a napjaim nyugodtak, az estéim és a hétvégéim pedig szabadok. Elengedtem a hokit.
– A feleségem és a kislányom egyelőre otthon maradtak, ők csak két hónap múlva jönnek utánunk, addig a fiammal tartjuk a frontot, aki már az iskolát is elkezdte idekinn.
A korábbi kiváló játékos jelenleg nehezen tudja elképzelni, hogy valaha még visszatér a magyar hokiba.
– Nem hirtelen felindulásból döntöttem így, már régóta foglalkoztatott a váltás gondolata. Most azt mondom, jó, hogy végigmentem ezen az úton, mert különben mindig motoszkált volna bennem a kisördög, miért adtam fel, hiszen a hoki az életem. Ez az idény azonban lezárta ezt a kérdést.
Hosszú távra szóló döntést hoztam, új életet kezdünk Hollandiában.
Nehéz megemészteni Ladányi Balázs vallomását. Ki érvényesülhetne a magyar hokiban, ha nem ő?! Ugyan sohasem volt egyszerű eset, nem volt simulékony alkat, sohasem hallgatta el a véleményét, a tudását azonban ahogy játékosként, edzőként sem vitatta senki sem.
Godó. Ladányinak ez a közismert beceneve a sportágban. Godóra immár hiába várva…
Borítókép: a győri szerepvállalás nem Ladányi Balázs tervei szerint alakult (Fotó: Bujdos Tibor/Észak-Magyarország)
