Tizennégyből tizennégy – ez önmagáért beszél. Az Atomerőmű KC Szekszárd az Euroliga A csoportjába kapott besorolást az idény előtt, és bevallottan két célja volt: sokat tanulva rutint szerezni és lehetőség szerint minél több meccset nyerni. Ami az utóbbit illeti, az nem jött össze, az elit sorozatba selejtezőkön keresztül bejutott magyar bajnoki ezüstérmes mind a tizennégy mérkőzése után vesztesen hagyta el a pályát. Köztük akadt nagy különbségű vereség, de olyan is, amelyen hajszálon múlt a pontok sorsa, a tavalyi döntős Salamancától pedig itthon csak hosszabbításban kapott ki.
RÉGI ÁLOM VOLT AZ EUROLIGA
A tábla azonban nem hazudik, a sportban az eredmény a legfontosabb, ám a szekszárdiak esetében a másik cél most ugyanolyan fontosnak számított. A csapat harmadik nekifutásra verekedte át magát a selejtezőkön az Euroliga csoportkörébe, tavaly bronzérmes lett a második számú európai női klubsorozatban, az Európa-kupában, tehát úgy tűnt, megérett a magasabb szintre.
– Fel sem merült, hogy ne vállaljuk ezt a kihívást – mondja Szabó Gergő ügyvezető. – Régi álmunk volt, hogy eljussunk az Euroligába, és ha kiharcoltuk rá a jogot, akkor ott kellett indulnunk. Természetesen okoz némi hiányérzetet az, hogy a csoportban egy meccset sem nyertünk, de tudni kell, hogy nem tudtuk a szándékaink és a lehetőségeink szerint megerősíteni a csapatot, a betegségek, a sérülések nagyon megnehezítették a dolgunkat, olykor szerencsénk sem volt, de a leglényegesebb az, hogy rengeteget profitáltunk szakmailag ezekből a mérkőzésekből. Ez jól látszik a bajnoki találkozókon is, a játékosok szemlátomást sok hasznos tapasztalattal felvértezve játszanak, a fejlődésre jó hatással volt az Euroliga. Úgy láttam, természetesen csalódottak voltak a vereségek után, de összességében nagy kalandnak élték meg ezt a tizennégy meccset, amelyek egyikén sem léptek pályára ijedten vagy megilletődötten, sőt!

Ez különösen annak a tükrében fontos, hogy a Szekszárd az elitsorozat mezőnyének a legfiatalabb csapata. Az irányító és már sokszoros válogatott Studer Ágnes 23 évével a magyarok között az idősebbek közé tartozik, Gereben Lívia 22, Mányoky Réka 21, Miklós Melinda pedig csak 18 esztendős, és ők mind sok percet töltöttek el a pályán a kontinens legjobbjai ellen, de a légiósok közül a szlovén Zala Friskovec is csak a 22. születésnapját ünnepelte tavaly októberben. Emellett ráadásul az idősebbek sem matrónák még, hiszen Szara Krnjics és Bálint Réka a legkorosabb a maguk harminc esztendejével, Cyesha Goree 28, Nikolina Milic pedig 27 éves.