A magyar pingpongosok 1979. április 30-án szerezték meg a 12. világbajnoki címüket a férfiak csapatversenyében, ám minden korábbinál nagyobb tettet jelentett az Észak-Koreában aratott diadal. Ekkor ugyanis már kezdett kialakulni a sportágban a kínaiak egyeduralma, a férficsapatuk sorozatban a harmadik vb-címét szerette volna begyűjteni az 1979-es seregszemlén. Igen ám, csakhogy hasonló céllal érkezett Phenjanba a magyar válogatott is, amelynek gerincét Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor alkotta, a legendás triót pedig Kreisz Tibor és Takács János egészítette ki. A csoportküzdelmek során a mieink egyszer már legyőzték Kínát (5-2-re), így az április 30-i fináléra jelentős lélektani fölényben készülhettek – emlékeztet a magyar szövetség (MOATSZ) a honlapján.
– Félelmet láttunk a kínai játékosokon, akik nemcsak a döntő előtt, hanem még annak kezdetén is sápadtak voltak – emlékezik vissza Klampár Tibor az ITTF oldalán. – Arról a napról az utolsó meccsem maradt a legemlékezetesebb, amelyen elvesztettem az első játszmát Lu Csi-vej ellen, de nyerni tudtam, és ezzel a miénk lett a trófea is. Az egész csapat berohant a pályára, és elkezdtek a levegőbe dobálni. Ha behunyom a szemem, olyan, mintha most történne velem, annyira friss ez az élmény még ma is.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A pingpongos aranycsapatunkkal egybeforrt a 2011-ben elhunyt Berczik Zoltán neve. A phenjani vb idején 41 éves újvidéki születésű szakember szerepe vitathatatlan a világraszóló sikerben.
– Berczik Zoltán mérkőzésről mérkőzésre készített fel minket, nagyon szigorúan – beszélt a legendás szövetségi kapitányról Jónyer István. – A csapatszellemet és a motivációnkat a legmagasabb szinten tartotta. Ügyelt rá, hogy lépésről lépésre haladjunk, ami nagyon fontos volt. Szintén rengeteget számított a repülőrajtunk, amit a Kína elleni 5-2-es győzelmünk jelentett a csoportban. Önbizalmat adott nekünk, egyben tudattuk a világgal, hogy a magyarok azért érkeztek, hogy történelmet írjanak.
Válogatottunk a döntőt 5-1-re nyerte meg. Az azóta eltelt negyvenegy évben csak négyszer fordult elő, hogy nem a kínaiak nyakába került a világbajnoki aranyérem a férfi csapatverseny után, ezekben az esetben mindannyiszor a svédek diadalmaskodtak, de legutóbb már ők is meglehetősen régen, 2000-ben.
