– Nagyon elfáradt?
– Rettenetesen… És a végére mentálisan is.
– De megérte, hiszen újfent történelmet írt, ráadásul többször is: ön az első magyar rövid pályás gyorskorcsolyázó, aki ezerötszáz méteren világbajnoki aranyérmet szerzett, az első, aki megvédte címét, az első, aki egy napon belül nyert két aranyat – a sikerek mellett fontos önnek ez is?
– Persze, hogy az, emellett egyfajta kötelesség is, hiszen: ha nem mi írjuk a történelmet, akkor ki?!
– Azért a kiutazás előtti edzés után nem feltétlenül beszélt aranyérmekről.
– Mert elhessegettem az ábrándokat, mert nem jó, ha úgy állsz oda a rajtvonalhoz, hogy te vagy a bajnok – csak az hoz eredményt, ha úgy indulsz neki a versenynek, hogy bizonyítani akarsz. Újra és újra. Egyébként a kiutazáskor tényleg nem gondolkoztam érmekben, de aztán azt láttam az ellenfeleimen, hogy nagyon akarják a sikert. Gondoltam, akkor akarom én is.
– Úgy játszott a mezőnnyel minden egyes futása során, mint macska
az egérrel. Érezte, hogy a többiek tartanak öntől, hogy legyőzhetetlennek gondolják?
– Valami hasonló érzés hasított belém a jégen – és már szombaton, az első döntős napon is. Aztán ez vasárnapra fokozódott.
– A honi rövid pályás gyorskorcsolyázás legeredményesebb versenyzője, ám a sikereivel már jócskán beírta a nevét a magyar sport történelemkönyvébe is. Hogyan, mivel motiválja majd magát a jövőben?
– Például azzal, hogy van még egy cím, amelyik hiányzik a gyűjteményemből, hiszen a férfiváltóval még nem nyertünk világbajnokságot. Meg aztán az, hogy újra sporttörténelmi sikereket értünk el, egyáltalán nem jelenti azt, hogy itt a vége – mindig van feljebb! Lehet duplázni, triplázni például. Szeretem, szeretjük a short tracket, ez a munkánk, itt van dolgunk, ebben vagyunk jók.
– Montrealból haza sem jön, hiszen a tengerentúlon tölti a szabadságát. Ám mielőtt „elengedném” az első állomáshelyére, New Yorkba, összegezze ezt az évét!
– Lehetett volna jobb is…
– Ezt komolyan mondja?
– Igen, és elsősorban az olimpiára gondolok. De ami történt, megtörtént, kár rágódni rajta. Összességében persze nincs hiányérzetem.
A teljes cikket a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
