Kedvelték vagy utálták, középút nem létezett. Az április 30-án, 54 évesen elhunyt Carmine Raiola vagy, ahogyan mindenki ismerte, Mino Raiola igazán megosztó személyiség volt. Az őt felfogadó játékosok imádták, mert mindent megtett a lehető legelőnyösebb szerződés kiharcolásáért, és azt követően is egyengette pártfogoltjai sorsát, miután aláírták a papírokat, a vele együttműködni kénytelen klubok viszont ki nem állhatták. Kérlelhetetlen tárgyalási stílusával mindig elérte, amit akart, és az üzlet megkötését követően rendszerint csillagászati mértékű jutalékot tett zsebre.
Mino Raiola Olaszországban született, ám szüleivel hamar Hollandiába költözött, és ott töltötte a gyerekkorát. Ahogy elég idős lett, a család pizzériájában segédkezett, kivitte a rendeléseket, felmosott, mosogatott. Mivel jobban beszélte a holland nyelvet édesapjánál (sőt állítólag hét nyelven is megértette magát), idővel a vállalkozás hivatalos ügyeit is ő intézte, tárgyalt a beszállítókkal, vitte az üzletet.
Még húszéves sem volt, amikor egy McDonald’s étterem megvásárlásából és az ingatlan értékesítéséből milliomos lett, így megengedhette magának, hogy legfőbb szenvedélye, a labdarúgás felé forduljon. A helyi HFC Haarlem utánpótlását otthagyva a klub szakmai igazgatója lett, azonban hiába dolgozott ki nagyszabású tervet az Ajaxban futballozó Dennis Bergkamp megszerzésére, a klub vezetősége nem támogatta az ötletet. Néhány év múlva aztán már nem volt szüksége senkire, saját ügynökséget alapítva holland tehetségek Olaszországba vitelével igyekezett megvetni a lábát az iparban.
Kiváló kommunikációs képességét kamatoztatva szerzett új klubot játékosainak, első nagyobb üzleteként Bryan Royt az Ajaxból az olasz élvonalbeli Foggiába vitte. Az itáliaiak örültek, mert a négymilliárd lírás árat általa lealkudhatták kettőre, Mino Raiola pedig még a beilleszkedésben is segített a holland válogatott középpályásnak, edzésekre fuvarozta, kifestette a lakását. A Serie A tulajdonosainak körében aztán egyre ismertebb lett a neve, egy évvel később Dennis Bergkampot közvetítette az Ajaxból az Internazionaléba, 1996-ban az Európa-bajnokságon csillogó Pavel Nedvedet irányította a Sparta Prahától a Lazióba, majd három évvel később tovább a Juventusba.
Egy idő után a játékosok jelentkeztek Mino Raiola ügynökségéhez. Az Ajaxban futballozó Zlatan Ibrahimovic a csapattársát, Maxwellt kérte meg, hogy segítsen kapcsolatba lépni vele, mire az ügynök azt válaszolta: „Rúgj több gólt, és eladlak bárhová.” A svéd csatárnak megtetszett az ügynök szokatlan stílusa, ezért találkozót beszélt meg vele, ahol még jobban megdöbbent. Fogalma sem volt róla ugyanis, hogy a híres Mino szándékosan nem adott a megjelenésre. Hiába szólták meg miatta magasabb körökben, stratégiájának része volt, hogy öltözetével megtéveszti tárgyalópartnereit. Rengetegen alábecsülték emiatt, amit a javára fordított, a saját módján vívta ki magának a tiszteletet.
„Egy amszterdami hotelben találkoztunk először, fogalmam sem volt mire számítsak” – írta Zlatan Ibrahimovic önéletrajzi könyvében. „Jól öltözött, öltönyös figurát képzeltem el, hatalmas arany karórával a csuklóján, ehelyett ki a fene jelent meg? Egy pasas farmerben, Nike pólóban, olyan termetes hassal, mintha csak a Maffiózók című sorozatból lépett volna elő.”
A fiatal svéd csatár az első megdöbbenésből felocsúdva hamar megtalálta a közös hangot jövőbeni pártfogójával, a kettejük között kialakuló mély barátságot mutatja, hogy Zlatan Ibrahimovicot még közvetlenül Raiola halála előtt is beengedte a kórházba az ügynök családja. Mino Raiola tett is a bizalomért eleget, a háttérből irányította a svéd klasszis pályafutását, s amikor úgy érezte, a médiában is felszólalt mellette.
A Nemzeti Sport összeállítása ITT olvasható el.
Borítókép: Mino Raiola és Zlatan Ibrahimovic csaknem húsz évig dolgozott együtt (Forrás: Imago Images)
