– Nehéz megérteni a mindennapjaimat, nem áll szándékomban az áldozat szerepét játszani. Megvan a magam baja. Holnap borzasztóan fogok ébredni, mert most nem fogok bevenni semmit. Folyamatosan gyulladáscsökkentőn élek, mert különben nem tudok edzeni.
Ha nem szedek gyulladáscsökkentőt, béna vagyok. Addig folytatom így, amíg kezelni bírom a fájdalmat, és az eszem azt nem mondja, hogy elég.
Nadal megerősítette, nem arról van szó, hogy most éppen sérült lenne, évek óta együtt él a sérüléssel.
– Ez megnehezíti a mindennapjaimat. Próbálok így is boldogulni, de nagyon nehéz. Emiatt sokszor nem tudok rendesen edzeni, ami visszaüt, mint például most a második szett középen. Fittnek kell lenni, jól kell mozogni ahhoz, hogy a legmagasabb szinten versenyezz, de én most egyáltalán nem vagyok képes erre. Nincs más választásom, küzdenem kell, vissza kell jönnöm, de most szomorú vagyok, mert ezt a versenyt nagyon szeretem, rossz érzés, hogy kiestem.
Nadal egyelőre kitart, de ki tudja, még meddig.
– Mindent pozitívan kell értékelni, el kell fogadni és tovább kell lépni.
Azért játszom, hogy boldog legyek, de a fájdalom elveszi a boldogságot, és nem csak a játékban, hanem az életben is.
Az a bajom, hogy túl sok olyan nap van, amikor nem bírok a fájdalommal. Élvezem, amit csinálok, de ez a kín boldogtalanságot okoz.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért van értelme erőltetni a dolgot, van-e egyáltalán Nadalnak esélye Párizsban, ahol ráadásul a mérkőzések három nyertes szettig mennek.
– A visszatérésem után egy darabig jól játszottam. Képes vagyok erre. Sohasem adom fel a küzdelmet.
Ha nem is megy a játék, van valami, ami mindig esélyt kínál. A küzdelem.
Amire készen állok. Amiről tudom, hogyan kell csinálni. Nem adom fel a lehetőséget, hogy ekképpen esélyt teremtsek magamnak. Nem, nem adom fel. Nem tudom, mi történik holnap, mi lesz két hét múlva. Előrenézek, nem adom fel a küzdelmet. Hiszek benne, hogy van esélyem Párizsban. Remélem, a lábfejem is hagyja, hogy így legyen. Magabiztos vagyok, csak a pozitívumokra gondolok.
Ez bizony nem nyilatkozat, hanem vallomás. Ki ne tudná, Rafael Nadal a pályafutása során eddig huszonegy Grand Slam-tornát nyert meg. Eggyel többet, mint Roger Federer és Novak Djokovics. Az idei Roland Garros talán az utolsó esélyt kínálja neki, hogy megerősítse éllovas pozícióját.