Nadal egyelőre kitart, de ki tudja, még meddig.
– Mindent pozitívan kell értékelni, el kell fogadni és tovább kell lépni.
Azért játszom, hogy boldog legyek, de a fájdalom elveszi a boldogságot, és nem csak a játékban, hanem az életben is.
Az a bajom, hogy túl sok olyan nap van, amikor nem bírok a fájdalommal. Élvezem, amit csinálok, de ez a kín boldogtalanságot okoz.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért van értelme erőltetni a dolgot, van-e egyáltalán Nadalnak esélye Párizsban, ahol ráadásul a mérkőzések három nyertes szettig mennek.
– A visszatérésem után egy darabig jól játszottam. Képes vagyok erre. Sohasem adom fel a küzdelmet.
Ha nem is megy a játék, van valami, ami mindig esélyt kínál. A küzdelem.
Amire készen állok. Amiről tudom, hogyan kell csinálni. Nem adom fel a lehetőséget, hogy ekképpen esélyt teremtsek magamnak. Nem, nem adom fel. Nem tudom, mi történik holnap, mi lesz két hét múlva. Előrenézek, nem adom fel a küzdelmet. Hiszek benne, hogy van esélyem Párizsban. Remélem, a lábfejem is hagyja, hogy így legyen. Magabiztos vagyok, csak a pozitívumokra gondolok.
Ez bizony nem nyilatkozat, hanem vallomás. Ki ne tudná, Rafael Nadal a pályafutása során eddig huszonegy Grand Slam-tornát nyert meg. Eggyel többet, mint Roger Federer és Novak Djokovics. Az idei Roland Garros talán az utolsó esélyt kínálja neki, hogy megerősítse éllovas pozícióját.