Sokak szerint a negyedik helyezés a legrosszabb a sportban. Szép teljesítmény, de éppen nem jelent érmet. Csizmadia Kolos tavaly megtapasztalhatta ezt az érzést. A tokiói olimpián a K–1 200 méteres döntőben kevesen fogadtak volna arra, hogy negyedik lesz, mégsem ennek a szép eredménynek örült, hanem az elszalasztott éremszerzés miatt búslakodott. Azért is, mert ebben a számban ez volt az utolsó esély arra, hogy olimpiai dobogóra álljon.
Párizsban a férfi kajakosok már nem versenyeznek kétszáz méteren, s egy ízig-vérig sprinternek, mint amilyen Csizmadia Kolos, nem egyszerű az átállás a hosszabb távokra.
Kuli Istvánnak nála is rosszabb éve volt. Sérülés hátráltatta, ő lett volna a férfikajak négyes vezérevezőse, ám a kvartett nélküle csalódást csalódásra halmozott. Az egyetemen is helytálló Kuli fejében az is megfordult, hogy nem erőlteti tovább a kajakozást, inkább a tanulásra, a civil életre összpontosít, de szerencsére meggyőzték, hogy van értelme folytatnia.
Az első komoly visszaigazolás szombaton a kajak-kenu világbajnoki válogató második napján jött el mindkettőjük számára. Noha a favoritnak tekinthető Nádas Bence, Tótka Sándor kettes végül visszalépett az indulástól, de olimpiai számról lévén szó, így is erős mezőny gyűlt össze. Kuli és Csizmadia végül nagy csatában, csupán 141 ezreddel előzte meg Opavszky Márkot és Fodor Bencét. A mezőny erősségéről árulkodik, hogy az olimpiai ezüstérmes Varga Ádám, valamint a Tokióban két számban is indult Béke Kornél duója csupán nyolcadik lett.