Alessandro Del Piero: Marco Rossi az egyetlen olasz, aki most mosolyoghat

Budapesten járt Alessandro Del Piero, Olaszország és a Juventus világbajnok sztárja. Egy olasz hátterű, ám magyar gyerekeket segítő focitábor nagykövete az idén, amire elmondása szerint nagyon büszke, ám a sajtóval beszélgetve természetesen más témák is szóba kerültek. Elárulta, kedden este rossz meccset nézett, a futballról szólva szerinte Marco Rossi magyar szövetségi kapitány manapság az egyetlen olasz, aki mosolyoghat, és természetesen beszélt pályafutásának egyes állomásairól, valamint saját magáról is.

Fotó: Teknős Miklós

Lehetetlen volt elkezdeni időben a sajtótájékoztatót. Ahogy Alessandro Del Piero belépett a terembe, rögtön felbomlott a rend. Rázúdultak a fotósok, minden meghívott vendég vele akart készíttetni egy közös képet, volt, aki csak néhány szót akart váltani vele, mások az autogramjára vadásztak, a lényeg az, hogy alaposan felborította a menetrendet.

A világbajnok olasz futballista nagykövetként érkezett Budapestre: az idén ő az arca a CIB Italia Focitábornak, amely jövő hétfőn kezdődik és pénteken ér véget. Hátrányos helyzetű települések iskoláinak a tanulói vesznek részt az olasz toptrénerek edzésein. Ráadásul a bank, valamint a Generali támogatásának köszönhetően a gyerekek számára a program költségmentes, és a három legtehetségesebb diák meghívást kap egy olaszországi edzőtáborba a családtagjai kíséretében. 

Fotó: Teknős Miklós

Ezt a remek kezdeményezést jött tehát Alessandro Del Piero népszerűsíteni, és az ötlet szemlátomást bevált, hiszen elsősorban az ő megjelenésének köszönhetően óriási volt az érdeklődés a tájékoztató iránt. Miután minden elhangzott a programról, az egykori sztár, aki bár az Egyesült Államokban él, mégis töretlen népszerűségnek örvend a hazájában, roppant készségesen állta az újságírók rohamát. 

– Sajnos kedden este a szállodában nem a magyar, hanem az olasz válogatott meccsét néztem, ha ellenkezőleg döntök, most biztosan boldogabb lennék – mondta arra utalva, hogy honfitársai 5-2-re kikaptak Németországban, a magyar válogatott viszont idegenben 4-0-ra kiütötte Angliát. – Persze, utána megnéztem az összefoglalót, a gólokat, és le a kalappal a magyarok előtt, nagyon tetszett az, amit láttam. Már a tavalyi Európa-bajnokságon is látszott, hogy a csapatukkal újra számolni kell, csak gratulálni tudok ahhoz az úthoz, amit eddig bejárt és az eddig látott teljesítményért. Ezek alapján mi, olaszok bajban vagyunk, ha nyerni akarunk szeptember végén a Puskás Arénában. Külön boldogság számomra, hogy a szövetségi kapitányuk olasz, így nekünk is van némi közünk a sikereikhez, büszke vagyok Marco Rossira. Ha ma futballról beszélünk, akkor Marco Rossi az egyetlen olasz, aki mosolyoghat.

Természetesen szóba került a 2006-os világbajnoki döntő, és annak az a pillanata is, amikor a franciák sztárját, Zinedine Zidane-t kiállította a játékvezető, mert látványosan mellbe fejelte Marco Materazzit.

– Senki sem tudta, hogy ez történik majd – emlékezett vissza az esetre. – Csak kevés volt hátra mérkőzésből, én arra összpontosítottam, hogy húzzuk ki a hosszabbítás végéig az egy eggyel, és jöjjenek a tizenegyesekkel, és egyszer csak azt láttam, hogy a játékvezető piros lapot ad Zidane-nak. Két évvel előtte az Európa-bajnokság döntőjében kikaptunk a franciáktól, nagyon szerettünk volna visszavágni, és azóta sem tudom, mi történt pontosan a két játékos között. Végül a tizenegyespárbajt és vele a világbajnoki címet megnyertük, és nehéz leírni, mit éreztem akkor. Add össze az összes boldogságot, amit addigi életedben elértél, és emeld a négyzetére. Egyet azért kiemelnék, és ez a teljesség érzése. Megnyerted azt a legfontosabb trófeát, amely az egész pályafutásodban célként lebegett előtted, és ezzel kiteljesedtél, kerekké válik a világ, és értelmet nyer minden, amit addig a percig tettél.

Alessandro Del Piero Európában csak egy klubban játszott, és akkor sem hagyta el a Juventust, amikor azt 2006-ban kizárták az élvonalból, maradt a másodosztályban is, pedig bárhol tárt karokkal várták volna.

– Gyorsan és higgadtan döntöttem így, és azóta sem bántam meg – mondta. – Én voltam a csapatkapitány, oda tartoztam, ezt tartottam helyesnek, ezért maradtam, de nem haragudtam azokra, akik elmentek. Nem hiszem, hogy kihalt volna a futballból a klubhűség vagy a lojalitás, egyszerűen csak az élettel együtt megváltozott. Kétségtelen, ritka már olyan játékos, mint én voltam, aki egyetlen klubhoz kötötte a karrierjét, és nem is ez a lényeg. Az a fontos, hogy a labdarúgó, amíg alkalmazottja egy klubnak, addig mindent tegyen meg a felkészülése során, valamint az edzéseken és a meccseken a csapata sikeréért, mindig adja ki magából a maximumot – ma ezt jelenti a lojalitás. Ha ez megvan, akkor nincs semmi probléma. 

Fotó: Europress/AFP/Olivier Morin

Természetesen szóba került a Juventus mai helyzete is, ami nem túl rózsás, hiszen a csapat nemrég még egyeduralkodó volt Itáliában, most azonban csak a negyedik helyen végzett a Serie A-ban. Alessandro Del Piero elmondta, nem örül egykori klubja visszaesésének, de nincs ok a kétségbeesésre.

– Van úgy, hogy a Milan nyeri meg a bajnokságot, az Inter pedig az Olasz Kupát, sőt kimondottan jót tesz az olasz futballban, ha a határokon belül is nagy a vetélkedés a különböző trófeákért, és nem egy kiemelkedő csapat söpör be mindent – folytatta. – Ettől a klubok erősebbek lesznek, és ez szükséges ahhoz, hogy ismét meghatározó szerepet töltsenek be a nemzetközi porondon is. A Juventus most is az élvonal tagja, remek futballisták alkotják a keretét, amely manapság kissé átalakul, és biztos vagyok benne, hamarosan ismét az élen találja magát.

Ezután arról beszélt, hogy szerencsés, mert olyan edzők keze alatt dolgozhatott, mint Carlo Ancelotti, Marcello Lippi, Fabio Capello, Giovanni Trapattoni, Antonio Conte, tőlük rengeteget tanult, azaz volt mit összegyúrni ahhoz, hogy kialakítsa a maga filozófiáját a futballról. Gyerekként rengeteg példaképe volt. Kevés, de jó, színvonalas meccseket nézett a televízióban, és másnap a grundon vagy később az edzésen próbálta utánozni, amit ott látott. Abba pedig bele sem vág, hogy kik voltak a példaképek a játékostársai közül, mert reggelig sorolhatná a neveket. 

Jelenleg a saját futballakadémiáját menedzseli Los Angelesben, de tanulja az edzői szakmát, legyen arról is végzettsége, és majd meglátja, hogyan alakul a jövője. Arra a kérdésre, hogy miként tartja karban magát – hiszen szemlátomást tartja a versenysúlyát, remekül néz ki –, ezt felelte:

– Egyrészt edzésben vagyok, másrészt pedig a lehető legegészségesebben táplálkozom. Csak természetes anyagokat használok az étkezéskor és az esetleges gyógyuláshoz is, szerencsére megengedhetem magamnak ezt a luxust. Ám nemcsak a fizikai fittségre figyelek, hanem a mentálisra is, igyekszem a megfelelő egyensúlyt megteremteni az életemben ahhoz, hogy megfelelhessek az előttem álló kihívásoknak. 

Fotó: Teknős Miklós

Ide kapcsolódott az, hogy mit szeretne, milyennek lássák az emberek:

– Komoly sportkarrier áll mögöttem, csodálatos eredményeket értem el, de nem vagyok az a típus, aki a mellét verve mindig a múltjával foglalkozik. Ezek az eredmények benne vannak az évkönyvekben, megélni nem lehet belőlük. Azt szeretném, ha rólam az jutna az emberek eszébe, hogy ha van tehetségük valamihez, akkor érdemes megragadni a vele járó lehetőséget, és nap mint nap keményen dolgozva, mentálisan is fejlesztve magukat nagyon sokat elérhetnek. Lehet, hogy nem lesznek bajnokok, mert nem lehet mindenki az, viszont minden téren egészséges, az életre felkészült felnőtt válik belőlük. A mai gyerekeket rengeteg hatás éri, sajnos rossz is, a futballnak, illetve a sportnak egyféle burkot kell köréjük vonnia, hogy megfelelően el tudjanak igazodni, és igazi értékekhez jussanak.

Végül visszakanyarodtunk oda, ahonnan elindultunk: Budapesthez, a CIB Italia Focitáborhoz. Elvégre mégiscsak emiatt utazott el ide, a magyar fővárosba.

– Régen jártam Budapesten, ami korábban is csodás volt, de most látom, hogy milyen sokat fejlődött. Jól látni, hogy a sportban is hatalmas lépéseket tett előre, és nem csak a pompás Puskás Arénára gondolok, hiszen láttam más, gyönyörű létesítményeket is, mindez bizonyítja az ország sportszeretetét. Kedden ugyan a foci mozgatta meg a magyarokat, de remélem, a többi sportág is ennyi örömöt okoz nekik. Ami pedig a feladatomat illeti, nagyon köszönöm, hogy részese lehetek egy ilyen nagyszerű kezdeményezésnek. Büszke vagyok, hogy az arca lehetek ennek a programnak, amely mögött erős és elkötelezett támogatók húzódnak meg. Szülőként mindent megteszünk a gyerekeinkért, nem ismerünk akadályokat, és ez a tábor gyerekeknek segít, ami rendkívül fontos. 

Borítókép: Alessandro Del Piero aggódik az olasz válogatott budapesti visszavágója miatt (Fotó: Teknős Miklós)