Alessandro del Piero cipőfűzője és az olasz új hullám

A kétezres években egy-két mélypont mellett több sikert is elért az olasz válogatott. 2000-ben és 2012-ben Eb-döntőt, 2006-ban vb-döntőt játszott, utóbbit meg is nyerte, 2002-ben is meg lehetett volna az érem vagy akár a döntő, de egy csaló játékvezető másképp gondolta. 2016-ban a tizenegyesrúgásokkal gyűlt meg a baja az Azzurinak. Idén minden a helyére kerülhet. A történet érdekessége, hogy a kétezres évek nagy tornáin látott olasz válogatottak közül a csatárok egyéni képessége alapján messze nem az idei a legerősebb. Sőt.

Andrea Belotti elmarad a régi klasszisok szintjétől Fotó: Christof STACHE/AFP

Mario Balotellinek csak felvillanásai voltak
Fotó: Giuseppe Cacace/AFP

A legutóbbi Eb-n már látszott a minőségromlás: a Graziano Pelle, Éder, Ciro Immobile és Lorenzo Insigne kvartett már meg sem közelítette Totti és Del Piero szintjét, de még így is eldöcögött Conte csapata a negyeddöntőig.

Graziano Pelle ajándékba kapta a válogatottságot
Fotó: Georges Gobet/AFP

Ami utána történt, lerágott csont. A 2017-es mélypont, a sikertelen vb-kvalifikáció után érkezett Roberto Mancini és az ő hagyományőrzéssel átitatott reformtervei. A védelembe visszakönyörgött Giorgio Chiellini mellett a szintén nem kiscsikó Leonardo Bonucci alkotja a védelem tengelyét. A középpályán, főleg a csatársorban pedig virítanak az új emberek. De mivel a csatárokat vettük górcső alá, nézzük is meg, kikből hozza ki a maximumot Roberto Mancini.

Andrea Belotti elmarad a régi klasszisok szintjétől
Fotó: Christof Stache/AFP

Ciro Immobile aranycipős labdarúgó, tavaly ő lőtte a legtöbb gólt Európában, de Spanyolországban (Sevilla) és Németországban (Dortmund) könnyűnek találtatott, nem véletlenül tért vissza az olasz bajnokságba. Andrea Belotti szintén nem köthetné be Del Piero cipőfűzőjét, ugyanez érvényes a nagyon lelkes, de a zsenialitástól nagyon távol álló Domenico Berardira.

Domenico Berardi lelkes tehetség
Fotó: Frank Augstein/AFP

Federico Chiesa más tészta, benne van potenciál, de a klasszis szintet még meg kell ugrania. Lorenzo Insigne kicsit Cassannóra hajaz: szinte mindent meg tud csinálni a labdával, a belgák elleni góljával ezt bizonyította is, de nem véletlen, hogy még mindig Nápolyban futballozik. És valószínű, hogy onnan is megy nyugdíjba, komolyabb trófeák nélkül.

Nos tehát ők Mancini kiválasztottjai. Senki sem mondhatja, hogy koronaékszerek, született géniuszok, de mégis könnyedén beilleszthetők a kapitány rendszerébe, és hangozzék bármilyen giccsesen, érzelmi közösséget alkotnak. Az Eb egyik felfedezettje, Leonardo Spinazzola sérülése után mindannyian együttéreztek a belgák ellen Achilles-ín-sérülést szenvedett római szélső védővel. Volt, aki az ő mezében ünnepelt, de mindenki neki, az ő felépülésének a javára ajánlotta a győzelmet.

Ma este különös kísérlet tanúi leszünk: az olasz válogatott, meghazudtolva a jól bevált catenacciót, várhatóan előrébb merészkedik, és letámadja az angol védőket. Ebből senki sem csinál titkot: Antonio Contén át a magyar szövetségi kapitány Marco Rossin keresztül egészen Roberto Manciniig mindenki ezt ígéri az Eb-döntőre. Ha a rendelkezésére álló játékosállománnyal és csatáregyéniségekkel Mancini csapata tényleg valóra váltja a terveit, akkor bebizonyosodik, hogy az olaszoknak tényleg nem kell Totti, Del Piero, Inzaghi vagy Vieri. Berardival, Belottival és Insignével sokkal nagyobb kunszt Eb-t nyerni.