Alessandro del Piero cipőfűzője és az olasz új hullám

A kétezres években egy-két mélypont mellett több sikert is elért az olasz válogatott. 2000-ben és 2012-ben Eb-döntőt, 2006-ban vb-döntőt játszott, utóbbit meg is nyerte, 2002-ben is meg lehetett volna az érem vagy akár a döntő, de egy csaló játékvezető másképp gondolta. 2016-ban a tizenegyesrúgásokkal gyűlt meg a baja az Azzurinak. Idén minden a helyére kerülhet. A történet érdekessége, hogy a kétezres évek nagy tornáin látott olasz válogatottak közül a csatárok egyéni képessége alapján messze nem az idei a legerősebb. Sőt.

Andrea Belotti elmarad a régi klasszisok szintjétől Fotó: Christof STACHE/AFP

Dino Zoff, Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi, Cesare Prandelli, Antonio Conte és Roberto Mancini közül nehéz kiválasztani a legjobbat. Mindegyik edző nyert legalább egy kupát, és akkor szerényen fogalmaztunk. Trapattoni és Lippi BEK/BL-győztes, Conte angol és olasz bajnok, Zoff UEFA-kupa-győztes, Prandelli „csak” a BL-be vezette az azóta vegetáló Fiorentinát, erről Debrecenben sokat tudnának mesélni. Mancini sem kutyaütő, ő olasz és angol bajnoki címmel a zsebében vette át 2018-ban az olasz válogatottat.

Totti a 2000-es Eb-döntőn Thurammal csatázik
Fotó: Olivier Morin/AFP

Ha a kétezres évek meghatározó olasz kapitányainak a rendelkezésére álló játékosanyagból indulunk ki, akkor – nem túlzás – a jelenleg hivatalban levő Roberto Mancini gazdálkodhat a legkevésbé minőségi játékoskerettel. És ez a tény felértékeli a jelenlegi maestro munkáját.

Marcello Lippi 2006-ban világbajnok olasz válogatottat dirigált
Fotó: Torsten Silz/DDP/AFP

Egy posztot kiragadva, nézzük a csatárokat! A 2000-es Eb-n a római ikon, Francesco Totti, a lesen született legenda, Filippo Inzaghi és a Juventus sztárja, Alessandro del Piero is játszott a franciák elleni, ezüstgóllal elbukott döntőben.

2002-ben egy ecuadori játékvezető, a később csalás miatt jogerős börtönbüntetésre ítélt Byron Moreno intézte el az olasz válogatottat a negyeddöntőben a házigazda Dél-Korea ellen: Trapattoni csapatában Tottin, Inzaghin és Del Pierón kívül Marco Delvecchio, Vincenzo Montella és Cristian Vieri is helyet kapott.

Vieri az olaszok vb-gólkirálya: Paolo Rossival és Roberto Baggióval holtversenyben kilenc gólt szerzett
Fotó: Simon Bruty/Anychance/Getty Images

A Dél-Korea ellen elveszített mérkőzés főbb játékvezetői tévedéseit, Totti kiállítását, Tommasi szabályos gólját, Del Piero lekönyöklését, Maldini fejbe rúgását ITT lehet megnézni.

A 2006-os világbajnok csapatban is hemzsegtek a klasszisok: Totti, Inzaghi és De Piero mellett Luca Toni és Vincenzo Iaquinta is ott volt Lippi keretében.

Fabio Grosso gólja után Alessandro Del Piero lőtte a vb-döntőbe az olaszokat 2006-ban
Fotó: Christian Palma/ Mexsport Digital Image/AFP

2012-ben Prandelli a Giovinco, Di Natale, Balotelli, Cassano négyes fogattal vágott neki az Európa-bajnokságnak. A névsor természetesen sokkal gyengébb, mint a 2006-os, de Balotelli annak idején komolyabban vette a futballt, fontos gólt lőtt a németek ellen. Di Natale olasz gólkirályként virított, Giovinco és Cassano volt a technikailag tökéletesen képzett, nehezen kezelhető zseni.

Mario Balotellinek csak felvillanásai voltak
Fotó: Giuseppe Cacace/AFP

A legutóbbi Eb-n már látszott a minőségromlás: a Graziano Pelle, Éder, Ciro Immobile és Lorenzo Insigne kvartett már meg sem közelítette Totti és Del Piero szintjét, de még így is eldöcögött Conte csapata a negyeddöntőig.

Graziano Pelle ajándékba kapta a válogatottságot
Fotó: Georges Gobet/AFP

Ami utána történt, lerágott csont. A 2017-es mélypont, a sikertelen vb-kvalifikáció után érkezett Roberto Mancini és az ő hagyományőrzéssel átitatott reformtervei. A védelembe visszakönyörgött Giorgio Chiellini mellett a szintén nem kiscsikó Leonardo Bonucci alkotja a védelem tengelyét. A középpályán, főleg a csatársorban pedig virítanak az új emberek. De mivel a csatárokat vettük górcső alá, nézzük is meg, kikből hozza ki a maximumot Roberto Mancini.

Andrea Belotti elmarad a régi klasszisok szintjétől
Fotó: Christof Stache/AFP

Ciro Immobile aranycipős labdarúgó, tavaly ő lőtte a legtöbb gólt Európában, de Spanyolországban (Sevilla) és Németországban (Dortmund) könnyűnek találtatott, nem véletlenül tért vissza az olasz bajnokságba. Andrea Belotti szintén nem köthetné be Del Piero cipőfűzőjét, ugyanez érvényes a nagyon lelkes, de a zsenialitástól nagyon távol álló Domenico Berardira.

Domenico Berardi lelkes tehetség
Fotó: Frank Augstein/AFP

Federico Chiesa más tészta, benne van potenciál, de a klasszis szintet még meg kell ugrania. Lorenzo Insigne kicsit Cassannóra hajaz: szinte mindent meg tud csinálni a labdával, a belgák elleni góljával ezt bizonyította is, de nem véletlen, hogy még mindig Nápolyban futballozik. És valószínű, hogy onnan is megy nyugdíjba, komolyabb trófeák nélkül.

Nos tehát ők Mancini kiválasztottjai. Senki sem mondhatja, hogy koronaékszerek, született géniuszok, de mégis könnyedén beilleszthetők a kapitány rendszerébe, és hangozzék bármilyen giccsesen, érzelmi közösséget alkotnak. Az Eb egyik felfedezettje, Leonardo Spinazzola sérülése után mindannyian együttéreztek a belgák ellen Achilles-ín-sérülést szenvedett római szélső védővel. Volt, aki az ő mezében ünnepelt, de mindenki neki, az ő felépülésének a javára ajánlotta a győzelmet.

Ma este különös kísérlet tanúi leszünk: az olasz válogatott, meghazudtolva a jól bevált catenacciót, várhatóan előrébb merészkedik, és letámadja az angol védőket. Ebből senki sem csinál titkot: Antonio Contén át a magyar szövetségi kapitány Marco Rossin keresztül egészen Roberto Manciniig mindenki ezt ígéri az Eb-döntőre. Ha a rendelkezésére álló játékosállománnyal és csatáregyéniségekkel Mancini csapata tényleg valóra váltja a terveit, akkor bebizonyosodik, hogy az olaszoknak tényleg nem kell Totti, Del Piero, Inzaghi vagy Vieri. Berardival, Belottival és Insignével sokkal nagyobb kunszt Eb-t nyerni.