Az NB I-ben a Szegedi EAC ellen mutatkozott be, ebben az évben még két élvonalbeli meccsen játszott. Majd egy évet kellett várnia, hogy állandó kezdő lehessen, 1966 októberében az MTK ellen 7:1-re megnyert mérkőzésen egy gólt lőtt, aztán az Újpest Dózsa elleni MNK-találkozón a 6:3-as győzelem során négyet (!), kettőt büntetőből. A Népsport azt írta: „Szőke nagyszerűen játszott.” Innentől kezdve szinte nem is volt olyan Fradi–Dózsa találkozó, amelyen ne zörgette volna meg a válogatott kapus, Szentmihályi Antal hálóját.
Az újpestiek az edzésen még a sorfalállítást is gyakorolták, de Szőke rendre belőtte a szabadrúgásokat, a lila-fehérek ki is fakadtak: „Mi a fenének gyakoroltuk, úgyis belövi!” Ismét „Miskának” lőtt gólt a 88. percben, amellyel 1971 májusában az FTC 1–0-ra legyőzte az Újpestet a Megyeri úton. Az 1972. április 15-én 2–0-ra megnyert mérkőzésen ő vágta be az első gólt – talán mondani sem kell, szabadrúgásból (ez volt az a meccs, amely után Páncsics Miklós 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól).
Nagy szívfájdalma volt, hogy nem jutott ki az 1968-as mexikóvárosi olimpiára. Az edző, Lakat Károly egy banketten a céklára azt mondta, ő még savanyúságban sem szereti a vöröset, mire a rettegett sportvezető, Kutas István behívatta, leszúrta, majd közölte vele, az olimpiai keretben sok a zöld-fehér futballista (Novák Dezső, Páncsics Miklós, Juhász István, Szűcs Lajos, Varga Zoltán és Szőke). Lakatnak értenie kellett a szóból, a legfiatalabbat hagyta itthon…
Tizenháromszor lépett pályára a válogatottban, Sós Károly kapitánysága idején mutatkozott be 1969 májusában Csehszlovákia ellen a Népstadionban.
Jobb szélen játszott a nála fél évvel fiatalabb Fazekas László is, Szőke elismerte, az újpesti labdarúgó több poszton is kiváló teljesítményre volt képes, ráadásul abban az időben a Fazekas, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Zámbó Sándor csatársor remekelt, ő sem biztos, hogy megbontotta volna az egységes újpesti négyest. Sósnál többször nem kapott lehetőséget, mint ahogyan Hoffer Józsefnél sem, s csak egy hajszál választotta el, hogy Illovszky Rudolf is mellőzze, mert mindig is félt a repüléstől, ezért nem utazott ki a brazilok elleni riói meccsre (1971, 0–0).
A románok elleni 1972-es Eb-negyeddöntőben a 2–2-es bukaresti találkozón ő lőtte az első gólt, Bene lécről levágódó labdáját bevágta. Nemzeti hőssé a románok elleni harmadik találkozón vált, a 87. percben belőtte a csapatot a belgiumi négyes döntőbe (2–1). Szétvetette az öröm, a félpályánál közvetítő Szepesi Györgynek odakiáltotta: „Így kell ezt csinálni!” Az 1973-as magyar–svéd vb-selejtezőre csereként szállt be, lécre lőtt egy szabadrúgást. Pista erre így emlékezett: „Ha bemegy, Edström nem egyenlít ki.” Egy barátja azt mondta, ha belövi, neki szobrot állítanak, mert Eb-re és vb-re is kilőtte a válogatottat. Óriási balszerencséjére az UEFA-kupa 1972-es elődöntőjében a Wolverhampton Wanderers elleni mindkét mérkőzésen (2–2, 1–2) kihagyott egy tizenegyest.
Dalnoki Jenő edzősége idején maradt ki a Ferencvárosból. A tréner régi sérelme volt, hogy ifistaként többször „befűzte” balhátvédként, többször felrúgta, s amikor a közönség párfogásába vette a fiatal jobbszélsőt, a megszégyenült Dalnoki ezt nem felejtette el. Edzőként kijelentette, Szőke hiába Európa egyik legjobb jobbszélsője, nála nem játszik.
Kevesen tudják, huszonévesen az NSZK-beli Rot-Weiss Essennél folytathatta volna pályafutását. Ehhez disszidálnia kellett volna, de ahogyan ő fogalmazott: „Egy hónap nyűglődést követően hazajöttünk a feleségemmel.” Az aktív játékot a Volánnál fejezte be, de egy kellemetlen sérülés miatt búcsút intett a játéknak - olvasható a Nemzeti Sport cikkében.
Borítókép: Szőke István (Fotó: Török Attila, archív)
