Az ellenfele a párizsi döntőben a norvég Casper Ruud volt, aki először küzdhetett ilyen értékes trófeáért, egy kiváló játékost viszont már „nyugdíjazott” az idei Roland Garroson.
Hogy Rafael Nadal milyen régóta tartozik a tenisz élvonalába, azt jól jelzi, hogy döntőbeli ellenfelének és az idei női győztesnek, Iga Swiateknek is a spanyol volt a gyerekkori példaképe.
A döntőn megjelent a salakpályás Grand Slam-viadal néhány korábbi bajnoka, Robert Lewandowskinak ezúttal Marco Verratti duruzsolhatott a fülébe a PSG-ről, és egymás mellett foglalt helyet VI. Fülöp spanyol király és Haakon norvég koronaherceg.
Maga a mérkőzés úgy kezdődött, ahogy Nadal gondolta: az első két Ruud-adogatójátékot megnyerte a spanyol, és simán, 6:3-mal került előnybe.
A második játszmában úgy tűnt, hogy Ruud komolyabb kihívás elé állítja a spanyolt, ő brékelt először, ám hiába került 3:1-es előnybe, utána egymás után öt játékot veszített el.
Minden pontosan úgy alakult, ahogy Nadal Roland Garros-döntői szoktak: semmiféle esély nem látszott arra, hogy az ellenfél nyerjen.
A sorozatban elvesztett játékok teljesen elbizonytalanították Ruudot, aki a harmadik szettben már semmiféle ellenállást nem tudott kifejteni a spanyol ellen.
Rafael Nadal a tizennegyedik Roland Garros-döntőjét is megnyerte, a Grand Slam-győzelmi csúcsát pedig huszonkettőre javította.
Azok után, hogy Félix Auger-Aliassime ötszettes, Novak Djokovics négyórás küzdelemre kényszerítette, Alexander Zverev ellen pedig a német sérülése akadályozta meg a maratoni csatát, a fináléra nem maradt izgalom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!