Becsületbeli ügy a szégyenbélyeg ellen

Olaszliszka. Fölösleges is lenne tagadni, a község nevének hallatán elsőre mindenki Szögi Lajos tragédiájára gondol. Az egykori mezőváros rejtett értékei egyre jobban feledésbe merülnek, így a zempléni futballmentő túrának a labdarúgáson túlmutató küldetése is van a rossz hírű településen.

Olaszliszka 20220716 Labdarúgás Hátsó füves futballmentõ túra Foto Szabó Miklós Nemzeti Sport Fotó: Szabó Miklós

A filmvetítés után fel is mászunk a toronyba, ahonnan pazar kilátás nyílik a környékre, majd betekintünk a Kossuth-emlékházba, valamint a szomszédos képtárba, ahol a külföldön és elismert Ézsiás István festő és szobrászművész, a geometrikus absztrakció mestere fogad minket. Aki – amellett, hogy szintén hittel vallja a Kossuth-legendát – az Olaszliszkán született egyik mestere, Csiky Tibor iránti tisztelet jeleként létesített itt kicsi múzeumot.

Beszélgetünk, nézelődünk, átadjuk magunkat az alattunk egyenletesen hömpölygő Bodrog megnyugtató ritmusának. A futballmentő túra minden helyszínen egyben helytörténeti és kulturális programsorozat, és valóban így igaz, Olaszliszkának nincs oka a szégyenkezésre. 

– Késésben vagyunk, irány a futballpálya! – Kerekes Attila polgármester figyelmeztet minket az idő múlására.

Így hát autókba kászálódunk, s indulunk a pályára. Nem iktatjuk útba Szögi Lajos emlékművét, a szörnyű gyilkosság helyszínét. Olaszliszka szeretné azt hinni, hogy eleget vezekelt, már nincs oka a szégyenkezésre.

Maga a pálya is eleget szenvedett az elmúlt években. Az öltöző mellett felállított tablókból megtudjuk, immár két éve, hogy nem játszottak itt hivatalos mérkőzést, de más milyet se nagyon. A fű kiégve, kerülendő a sérülésveszélyt a gödröket homokkal igyekeztek feltölteni, itt bizony nem érvényesül a technikás, sok passzra épülő játékstílus.

Pisont István hiteles nagykövet

Pisont István azonban nem jön zavarva. Sohasem szégyellte, sőt büszke arra, hogy annak idején ő is hátrányos helyzetű településről, a Békés megyei Gádorosról indulva lett válogatott játékos. Az elkötelezettségét mi sem bizonyítja, mint hogy minden helyszínen ő a vendégcsapat, a szimbolikus nevet viselő Zempléni Főnix csapatkapitánya, sőt annál is több, a túra nagykövete. Kerekes Attila, majd a fővédnök Egervári Sándor telefonon rögzített köszöntője után a korábbi kispesti kedvenc emelkedik szólásra.

– Nehéz időket élünk, itt, Olaszliszkán különösen, a sport mégis felemeli a lelkünket. Közösséget teremt és fegyelemre szoktat. Azt kívánom a község lakóinak, hogy fedezzék fel ismét a labdarúgásban rejlő örömöt, lehetőséget – hangsúlyozza a beszédében, majd négyszemközt arról is szól, miért állt a sorozat mellé.

Pisont Istvánnál Olaszliszkán is jó helyen volt a labda Fotó: Szabó Miklós

– Csillag Péter néhány éve, a Hátsó füves talán első évadában a szülőfalumat, Gádorost is felkereste. Innen kapcsolat – vágott bele. – Örömmel mondtam igent a felkérésre, amikor felvázolta, milyen túra szervezésébe fogott bele. Én ugyan Békés megyei vagyok, de itt, Zemplénben, a Hegyalján a falvakban ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek az emberek. S persze a futballt mindenhol szeretik. Ezért is sajnálatos, hogy a labdarúgás ezeken a településeken lényegében megszűnt. Ha nagy szavakat akarok használni, akkor mi most életre keltünk egy régi világot.

– Magam is hosszú évek óta győzködöm a Magyar Labdarúgó-szövetség vezetőit, hogy az ilyen kis településeken ne kössék a felnőtt csapatok nevezését utánpótláscsapat indításához, mert ez a rendelkezés ellentétes hatást vált ki. Annak idején én is már tizennégy évesen az ifik között szerepeltem és egész fiatalon a felnőttek között is bemutatkoztam Gádoroson.

A korábbi harmincegyszeres válogatott arról is mesél, milyen élményekben volt része a túra során, amelynek során szakemberként is hasznos tapasztalatokat szerzett, olykor istenáldotta tehetségekre bukkant.

– Remélem, nem tűnök szerénytelennek, példaképként tekintenek rám a roma közösségek. Makkoshotykán az egyik legény, akit Csokinak hívnak, győzködött, hogy látogassak el hozzájuk. Elképesztő szeretettel fogadtak. Tolcsván három nagyon ügyes fiúra figyeltem fel, korábban egy fehérgyarmati fiúcskát pedig beajánlottam a Honvédhoz. Ha községekként csak három gyereket lehet megmenteni a futballnak, akkor már megéri a küldetés.

Végszónak is beillik, de bízzunk benne, ez csak a kezdet. A sípszó.

Amelynek hangjára mintegy varázsütésként benépesül a pálya, nem csupán a játéktér természetesen. Jönnek a népek a Dankó utcából, a cigánysorról is, hogy tanúi legyenek a község nagy eseményének. A helyi csapatban többségében az egykori kedvencek, ma már öregfiúk lépnek pályára, de az idők szavának engedve, a közönség egy részének kedveskedve a közelmúlt fiatalabb roma játékosai is felsorakoznak.

Kispadról a katedrára Sisa Tibor Olaszliszkán tért vissza a pályára… A sikeres és rokonszenves szakember megfordult egy sor első osztályú csapatnál, komoly sikereket ért el az utánpótlás-válogatottak élén, de immár hét éve nem edzősködik, ritkán lehet róla hallani. A mai napig Ipolytarnócon él, a falusi miliő neki természetes közege. Sisa Tibor jó barátként érkezett Fotó: Szabó Miklós – Egerben, az Eszterházy Károly Egyetemen tanítok, emellett az UEFA-nak dolgozom observerként, tehát megfigyelőként, illetve instruktorként. Mérkőzések elemzésére és előadásokra kapok tehát felkérést, örömmel végzem ezt a munkát – feleli az érdeklődésünkre. Majd amikor forszírozzuk, a témát – nem hiányzik neki a kispad? –, ennyit árul el: – Hét év telt el azóta, hogy elköszöntem Gyirmótról. Azóta is voltak ajánlataim, de bármilyen feladatot már nem vállalnék el. Megvagyok az edzői munka nélkül, de persze soha nem mondd, hogy soha. Rendben, van egy feladat, ami még ma is lázba hozna. Az U19-es korosztállyal anno Európa-bajnoki bronzérmet szereztünk és kijutottunk az U20-as világbajnokságra. Pályafutásom megkoronázása lenne, ha az U21-es csapattal kijutnánk az olimpiára.

A Zempléni Főnixben Pisont István mellett ott van Sisa Tibor (sajnos, csak néhány percig, mert hamar meghúzódik és inkább cserét kér), a több NB I-es csapatban megfordult és válogatottságig jutott Farkas Simon – Plotár Gyula sérülés miatt ezúttal csak a partvonalon túlról drukkol –, a hazaiak kapuját pedig egykori helyi játékosként Tokaj polgármestere, Posta György védi. A két fő szervező, Csillag Péter és Ringer István sem csupán vizet iszik és bort prédikál, ők is szerelést húznak, a játékvezetői feladatot pedig a 24.hu futballrajongó főszerkesztője, Pető Péter vállalja magára.

Szépítő gól, becsületbeli ügy

Pisont technikai tudása még ma is lenyűgöző, egy-egy labdaérintésekor rendre felhördül a közönség, Farkas Simon látványos gólja előtt, ahogy mondani szokás, a bírót és a szögletzászlót is kicselezi. Érvényesül a nagyobb tudás, a legnagyobb üdvrivalgás mégis akkor tör ki, amikor a hajrában, 5-0-s állásnál a hazaiak szépítenek, aminek köszönhetően senki sem tér haza keserű szájízzel. A harmadik félidő oldott hangulatát előre lehet borítékolni, a leglelkesebb mag este nyolckor még pincelátogatásra indul, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mert hiba lenne megfeledkezni arról, hogy Olaszliszka a Hegyalja egyik jelentős települése. Bárcsak szőlészetéről és borászatáról lenne igazán híres.

És persze üdvös lenne, ha a falu békéjéhez a labdarúgás is hozzájárulna. A magasztos gondolatok és az elcsépelt kampányszövegek helyett fogalmazzunk inkább úgy, aki a futballpályán, ugyanazt a mezt felöltve nem képes beilleszkedni a csapatba, attól ugyanezt a nagybetűs életben hiába is remélnénk. A futball ekképpen becsületbeli ügy. Amire Olaszliszkának hatalmas szüksége van. Hogy engedjen végre a ragasztó a szégyenbélyeg alatt.

Borítókép: Újra szerelést húztak az egykori olaszliszkai kedvencek (Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós)