A magyar futball történetének talán a legjobb balhátvédjétől búcsúzunk

Életének 71. évében elhúnyt Tóth József, az Újpest és a magyar válogatott korábbi labdarúgója. A népszerű Jokkára emlékezünk.

Törőcsik András, Kardos József és most Tóth József. Gyászos napokat élnek manapság az újpestiek, néhány héten belül három legendás futballistájukat kénytelenek elbúcsúztatni, és a maga nemében mindhárom korábbi klasszis halála túlságosan korai, és a távozásuk hiányt hagy maga után.

Tóth József, ahogy mindenki hívta hosszú évtizedek óta, Jokka távozott a legidősebben, ám ő is csak hetvenéves volt, amikor örökre lehunyta a szemét. Nem túlzás kijelenteni: a magyar labdarúgás történetének az egyik, ha nem a legjobb balhátvédje volt. Hálátlan poszt ez, hívják balbunkónak is, szokták mondani, balbekket drótból is lehet hajtogatni, utalva arra, hogy ide kell a legkevesebb képzettség és játékintelligencia – Tóth Jokka ennek az élő cáfolata volt. Olyan szenzációs, pengés csapattársai voltak, mint például Fazekas, Bene, Zámbó, Dunai II, Dunai III vagy Nagy László, és Jokka egyáltalán nem lógott ki a sorból.

Azt már Pécsett is bizonyította, hogy a szíve a helyén van. Ott, a Pécsi Dózsában debütált 1970-ben az élvonalban, és még azon az őszön a csapat tizenegyesekkel kiverte a nagy hírű Newcastle Unitedet az Európai Városok Kupájából, az övé volt a mindent eldöntő ötödik lövés, és ő elbírta a terhet. Öt évvel később, huszonnégy évesen igazolt Újpestre, miután a Pécs kiesett, ő pedig többre vágyott a másodosztálynál, és sokkal többet is ért annál. Azonnal befért a kor egyik legjobb csapatába, és a váltás jutalma két bajnoki aranyérem, két hazai kupagyőzelem és ötvenhat válogatottság, benne két világbajnoki részvétel lett. A másodikon, 1982-ben góllal vette ki a részét Salvador 10-1-es legyőzéséből, ami azóta is rekorderedmény a világbajnokságok történetében.

Ő tényleg rangot adott a balhátvéd posztjának. Kemény volt, de technikás, roppant nehéz volt kicselezni, mert tudott a csatárok fejével gondolkodni, olvasta a játékot, és abban az Újpestben hatékonyan támadnia is kellett, amit szintén nagyvonalúan megoldott. Emellett róla nem szóltak pletykák, nem keveredett semmilyen botrányba, egész egyszerűen tette a dolgát, mintát teremtett, nagyon magasra tette a lécet az utódjai előtt. Hiába játszott a belügy csapatában, egyáltalán nem titkolta, hogy nem a legnagyobb barátja a szocialistának nevezett politikai rendszernek, és ezért bár hívták rangos csapatok is – például a Real Madrid kiszemeltjei között is szerepelt –, egy ideig nem engedték légiósnak. Sőt, két évet az MTK-VM-ben kellett lehúznia, utána, csak 1986-ban, csaknem harminchat évesen szerződhetett el a finn IF Kraft csapatához, ahol négy esztendőt töltött.

És azután gyakorlatilag elvesztettük őt. Igaz, a kilencvenes években egy rövid ideig edzősködött Dorogon, de ezt leszámítva eltűnt a futballból és a közegből is. Hozzá egykor közel állók szerint nem tudta feldolgozni, hogy a hazatérte után nem találták meg azonnal nagy feladatokkal, mellőzöttnek érezte magát, és ahogy múltak az évek, ő egyre inkább vissza- és magába fordult. Két éve már egyértelművé vált, hogy beteg, nagy a baj, de ő ezt nem fogadta el, nem ismerte el, ezért nem ment orvoshoz, így ki sem derülhetett a pontos diagnózis.

És most tőle is búcsúznunk kell. December 2-án lenne 71 éves – nyugodjon békében!

Borítókép: Tóth József balhátvéd létére gólt is szerzett világbajnokságon