Megdöntheti-e Djokovics Nadal rekordját?

Bár Novak Djokovics lenne a favorit a jövő héten kezdődő US Openen, az amerikai Grand Slam-torna szervezői nem engedik indulni a szerb játékost, mivel elutasítja a koronavírus elleni oltást beadatását. A Mediaworks–Hírcentrum elemzéséből kiderül, hogy Djokovics talán az utolsó esélyét szalasztja el arra, hogy a megnyert Grand Slam-tornák számában beérje a rekordtartó Rafael Nadalt.

Minden idők három legnagyobb teniszjátékosa jelenleg is aktív, és minimális különbség választja el őket a megnyert Grand Slam-trófeák számában. Bár a képzeletbeli dobogó alsó fokán áll a húsz Grand Slam-győzelmével, a nagy hármas közül Roger Federer a legvirtuózabb, és sokak szemében ő a valódi, vitathatatlan bajnok. Ám a 42. életévébe lépő svájci bármikor visszavonulhat, így az a kérdés, hogy a 22 Grand Slam-győzelmet bezsebelő Rafael Nadal vagy az eggyel kevesebb skalpnál járó Novak Djokovics tud-e többet nyerni a legértékesebb kupákból.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a 36. életévében járó szerb versenyzőnek jobbak az esélyei a nála egy esztendővel idősebb spanyol kollégájánál. Amellett, hogy Nadal rendszeresen komoly sérülésekkel küszködik – a szakma egy része már tíz éve is arról beszélt, hogy a térdproblémái miatt nem lesz hosszú a karrierje –, elsősorban salakpályás versenyeken képes győzedelmeskedni. A legtöbb Grand Slam-trófeáját (13-at) a Roland Garroson szerezte, s mivel a négy legnagyobb torna közül ez az egyetlen salakborítású, amelyen Nadal egyértelműen a mezőny fölé tornyosul, a mallorcainak évente egyszer van igazán esélye újabb példányokat begyűjtenie a Muskétások Kupájából.

Harminc fölött is ezerrel pörögve

Amellett, hogy Djokovics egy évvel fiatalabb Nadalnál, jóval kevésbé sérülékeny, ráadásul minden pályán otthon érzi magát.

A szerb jelenleg kirobbanó formában van, s ő nyerte a legutóbbi, wimbledoni Grand Slamet is.

Ám több tényező is azt mutatja, hogy nem lesz képes sokáig őrizni a csúcsformáját. Bár Nadal és Djokovics is elképesztően sok Grand Slam-tornát nyert harmincéves kora után – nyolcat, illetve kilencet –, a harmadik x fölött a nagy hármason kívül ez csak egy maroknyi teniszezőnek sikerült. A legtöbb ilyen játékosnak ez egyszer jött össze, s még Federer is „csak” négy alkalommal volt képes erre a teljesítményre.

Ráadásul Nadal és Djokovics már közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, a legutóbbi Grand Slam-győzelmükkel pedig a legidősebb bajnokok közé kerültek be: a spanyol a 4., a szerb pedig a 9. ezen a listán. Tehát meglehetősen korlátozottnak tűnik az az idősáv, amelyben még szaporíthatják a trófeáik számát. Már csak azért is, mert minden teniszező karrierjében rendszeresen adódnak jelentősebb, éveken átívelő formaingadozások. A legnagyobb bajnokoknak is vannak olyan éveik, amikor nem nyernek Grand Slamet. Federer esetében például négy és fél év telt el Grand Slam-trófea nélkül, a 2012-es wimbledoni győzelme és az azt követő melbourne-i diadala között. Nadalnál három szűk esztendő köszöntött be 2014-ben, s Djokovicsnak is ugyanennyit kellett várnia az első és a második Grand Slam-kupája között.

Küszöbönálló őrségváltás

Tehát a hanyatlás előbb-utóbb megérkezik, s minél idősebb valaki, annál rövidebb időközönként. Ez alapján nem tarthat sokkal tovább Djokovics jelenlegi, maratoni menetelése sem.

A szerb ugyanis nemcsak hogy kilenc Grand Slam-trófeát nyert harmincéves kora óta, hanem az utóbbi öt esztendő volt – amelyek közül mind már a harmadik x-en túl érte – a karrierje legsikeresebb időszaka.

Nadalnak soha nem termett ilyen sűrűn a Grand Slam-trófea, s bár Federer egy ötéves intervallumban 12-t gyűjtött be a legnagyobb tornagyőzelmekből, a svájci akkor a húszas évei közepén járt. Amikor pedig egy hosszabb menetelés után Djokovics teljesítménye visszaesett, az legalább másfél évig tartott, márpedig a korral a regeneráció is egyre több időt vesz igénybe. Egy most kezdődő hullámvölgy után a szerb nagyjából 38 éves lenne, azonban ennyi idősen eddig soha egyetlen férfi játékos nem volt képes Grand Slam-tornát nyerni.

Nyilván figyelembe kell venni a mezőnyt is, amelyben egyelőre nem következett be a régóta várt őrségváltás, az ifjú titánok eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött – sokszor irreálisan magas – reményeket. Ám a fiatal játékosok legjobbjai láthatóan folyamatosan fejlődnek – Danyiil Medvegyev és Dominic Thiem már nyertek egy-egy Grand Slamet, ami Alexander Zverevnek is majdnem összejött –, a tavalyi US Openen feltűnt Carlos Alcaraz pedig a következő évtizedek igazi szuperbajnoka lehet.

Elszalasztott lehetőségek

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy Djokovicsnak akkor lenne igazán esélye beérni Nadalt, ha behúzná a jövő héten kezdődő US Opent, ám a szerb nem indul ezen a versenyen. A Flushing Meadowson megrendezett tenisztorna szervezői ugyanis csak olyan versenyzők nevezését fogadják el, akik beoltatták magukat a koronavírus elleni vakcinák valamelyikével, viszont Djokovics ezt mindeddig visszautasította. Ugyanebből az okból a szerb kihagyta az év eleji Australian Opent is, s ha nem változik a melbourne-i torna szabálykönyve, akkor Djokovics jövő januárban is távol maradhat a kedvenc versenyétől.

Tehát ha Novak Djokovics nem indul a következő két Grand Slam valamelyikén, jó eséllyel be kell érnie a minden idők második legsikeresebb teniszezője címmel.

Főként, mivel a spanyol már számtalanszor bebizonyította, hogy nem lehet leírni, s még a legvalószínűtlenebb körülmények közt is képes volt győzedelmeskedni, elbukottnak tűnő meccseket megfordítani.

Elég, ha a legutóbbi Australian Open döntőjét említjük, ahol két vesztett szett után fordított egy öt és fél órás meccsen a világ egyik legjobb kemény pályás játékosa, a már említett Medvegyev ellen. A tavaly komolyabb műtéten átesett, és idén is többször megsérült spanyol számára azonban a jövő évi Roland Garros lehet az utolsó valós esély 22 Grand Slam-trófeájának a további gyarapítására.

Borítókép: Novak Djokovics (Fotó: AFP/Thomas Samson)