– Milyen nyomot hagyott önben az elmúlt nyár?
– Inkább pozitívnak nevezném a nyarat, de vegyes érzelmeim vannak, hiszen a világbajnokság nagyon jól sikerült, az Európa-bajnokság már kevésbé. A négy és fél hónapos felkészülésünket nem úgy zártuk az Eb-n, ahogy azt kellett volna. Természetesen minden sportoló a maximumot szeretné nyújtani, de a csapat nem volt olyan fizikális és mentális állapotban, hogy éremért játsszunk. Emellett ugyanakkor fantasztikus volt megtapasztalni, hogy mire vagyunk képesek. A döntőbe jutás hosszú ideje kitűzött cél volt, a vb-n végre sikerült. Azért dolgozunk, hogy mindig ezt az arcunkat mutassuk, és ne azt, amit az Európa-bajnokságon.
– Mi működött a vb-n és mi nem az Eb-n?
– A világ élvonalába tartozó csapatokat mindig tapasztalt, olimpián, vb-n már szerepelt játékosok alkotják. Nálunk viszont az Eb előtt a válogatott szerkezete megváltozott, más lett a csapatkapitány (Keszthelyi-Nagy Rita helyett Garda Krisztina – a szerk.), az utolsó másodpercben derült ki, hogy az egyik alapember, Rybanská Natasa nem tarthat velünk. Így volt négy-öt olyan játékosunk, aki korábban nem volt világversenyen. A rutin hiánya a meccseken is látszódott, a magabiztosság és a döntéshozatal szintjén is – itt gyorsabban kell reagálni egy-egy szituációban, mint az utánpótlás-mérkőzéseken. A vb-n eközben csak két újoncunk volt. A másik nagy különbség a fizikális és a mentális fáradtság volt. Négy és fél hónapon keresztül nem lehet csúcsformában lenni. A vb után volt ugyan két hét pihenőnk, de én úgy láttam, hogy az Eb előtt fáradtan érkezett vissza a társaság. Aztán pedig legalább ugyanúgy vagy még keményebben dolgoztunk, mint a vb előtt, ami talán kicsit sok volt. A koronavírus miatti halasztások okán jövőre is lesz két, időben egymáshoz közeli világverseny. Akkor ezt majd talán okosabban kell megoldani, hogy a frissességünk a negyedik hónap végére is megmaradjon. Még egy dologra felhívnám a figyelmet:
a nőknél az Eb-döntőt a vb ötödik és hetedik helyezettje játszotta, a fiúknál is ugyanez volt a helyzet. Talán nem véletlen, hogy két világversenyt szinte egy csapat sem tudott lehozni jól, csak a spanyol férfiválogatott tudott mindkettőn egy-egy érmet elcsípni. Nem lehet egy csapatot ilyen rövid időn belül kétszer kiélesíteni. Nem véletlenül van az olimpia négyévente, vb és Eb pedig minden évben felváltva.
– Hogyan látta a saját teljesítményét?
– A vb az egyik legjobb világversenyem volt, ott nagyon jól ment a játék. Mi a csapaton belül őszinték vagyunk egymással, így pontosan tudtuk, ki hogy érzi magát fizikálisan és mentálisan. Én a többiekhez képest az Eb-n nagyon jó állapotban voltam minden téren, valószínűleg azért, mert több esemény – klubváltás, költözés, eljegyzés, esküvőszervezés – is történt az életemben, ez pedig kizökkentett a monotonitásból. Ugyanakkor jobban is teljesíthettem volna az Eb-n. Sok gólt lőttem és gólpasszt adtam, támadójátékban aktív voltam, de ez amúgy is jellemző rám. A gólkirályi cím kellemes dolog, viszont sokkal inkább örültem volna annak, ha a fontos mérkőzések közül bármelyiket is megnyerjük. Önmagában a díjnak inkább a családom miatt volt jelentősége, ők a kezdetektől ott vannak minden meccsemen, az ország bármely pontján. Ilyenkor kapnak valamit cserébe a sok fáradozásukért.
