– Milyen nyomot hagyott önben az elmúlt nyár?
– Inkább pozitívnak nevezném a nyarat, de vegyes érzelmeim vannak, hiszen a világbajnokság nagyon jól sikerült, az Európa-bajnokság már kevésbé. A négy és fél hónapos felkészülésünket nem úgy zártuk az Eb-n, ahogy azt kellett volna. Természetesen minden sportoló a maximumot szeretné nyújtani, de a csapat nem volt olyan fizikális és mentális állapotban, hogy éremért játsszunk. Emellett ugyanakkor fantasztikus volt megtapasztalni, hogy mire vagyunk képesek. A döntőbe jutás hosszú ideje kitűzött cél volt, a vb-n végre sikerült. Azért dolgozunk, hogy mindig ezt az arcunkat mutassuk, és ne azt, amit az Európa-bajnokságon.
– Mi működött a vb-n és mi nem az Eb-n?
– A világ élvonalába tartozó csapatokat mindig tapasztalt, olimpián, vb-n már szerepelt játékosok alkotják. Nálunk viszont az Eb előtt a válogatott szerkezete megváltozott, más lett a csapatkapitány (Keszthelyi-Nagy Rita helyett Garda Krisztina – a szerk.), az utolsó másodpercben derült ki, hogy az egyik alapember, Rybanská Natasa nem tarthat velünk. Így volt négy-öt olyan játékosunk, aki korábban nem volt világversenyen. A rutin hiánya a meccseken is látszódott, a magabiztosság és a döntéshozatal szintjén is – itt gyorsabban kell reagálni egy-egy szituációban, mint az utánpótlás-mérkőzéseken. A vb-n eközben csak két újoncunk volt. A másik nagy különbség a fizikális és a mentális fáradtság volt. Négy és fél hónapon keresztül nem lehet csúcsformában lenni. A vb után volt ugyan két hét pihenőnk, de én úgy láttam, hogy az Eb előtt fáradtan érkezett vissza a társaság. Aztán pedig legalább ugyanúgy vagy még keményebben dolgoztunk, mint a vb előtt, ami talán kicsit sok volt. A koronavírus miatti halasztások okán jövőre is lesz két, időben egymáshoz közeli világverseny. Akkor ezt majd talán okosabban kell megoldani, hogy a frissességünk a negyedik hónap végére is megmaradjon. Még egy dologra felhívnám a figyelmet:
a nőknél az Eb-döntőt a vb ötödik és hetedik helyezettje játszotta, a fiúknál is ugyanez volt a helyzet. Talán nem véletlen, hogy két világversenyt szinte egy csapat sem tudott lehozni jól, csak a spanyol férfiválogatott tudott mindkettőn egy-egy érmet elcsípni. Nem lehet egy csapatot ilyen rövid időn belül kétszer kiélesíteni. Nem véletlenül van az olimpia négyévente, vb és Eb pedig minden évben felváltva.
– Hogyan látta a saját teljesítményét?
– A vb az egyik legjobb világversenyem volt, ott nagyon jól ment a játék. Mi a csapaton belül őszinték vagyunk egymással, így pontosan tudtuk, ki hogy érzi magát fizikálisan és mentálisan. Én a többiekhez képest az Eb-n nagyon jó állapotban voltam minden téren, valószínűleg azért, mert több esemény – klubváltás, költözés, eljegyzés, esküvőszervezés – is történt az életemben, ez pedig kizökkentett a monotonitásból. Ugyanakkor jobban is teljesíthettem volna az Eb-n. Sok gólt lőttem és gólpasszt adtam, támadójátékban aktív voltam, de ez amúgy is jellemző rám. A gólkirályi cím kellemes dolog, viszont sokkal inkább örültem volna annak, ha a fontos mérkőzések közül bármelyiket is megnyerjük. Önmagában a díjnak inkább a családom miatt volt jelentősége, ők a kezdetektől ott vannak minden meccsemen, az ország bármely pontján. Ilyenkor kapnak valamit cserébe a sok fáradozásukért.
– A nyár egyik jelentős eseménye az átigazolása volt. A teljes pályafutását a szülővárosában, a Dunaújváros csapatánál töltötte. Miért döntött most a váltás mellett?
– A körülöttem lévők tudták, hogy tizennégy év után már vágytam a környezetváltozásra. Ez nagyon hosszú idő, és elég ritka a sportban vagy akár egy munkahelyen is, hogy valaki ennyi éven keresztül ugyanott maradjon. Én pedig egy másik uszodában, új edzőkkel és csapattársakkal szerettem volna dolgozni, máshol élni. Minden téren tudok még fejlődni a vízilabdában, és azt láttam a legjobbnak, hogy az olimpia előtti két évet erre használjam fel. Egy új edző talán valamit hozzám tud tenni, hiszen máshogy lát, mint az, aki tizenkét éves korom óta felnevelt, és a tizennégy év alatt már valószínűleg elmondott mindent, amit tudott. De a Dunaújvárosnak köszönhetem, hogy válogatott vízilabdázó lehetek. Sok munkát beletettek abba, hogy sikeres legyek. Ez fordítva is igaz, nincs harag a szétválás miatt.
– Mi fogta meg a Fradiban?
– A női csapat még soha nem játszott döntőt. Szeretném hinni, hogy én lehetek az egyik vezéregyénisége a társaságnak, akikkel ezt majd sikerül elérni.
Több válogatottbeli csapattársam is ide igazolt, szóval teljesen más arca lesz a Fradinak, mint eddig. Bízom benne, hogy az áhított siker, vagyis a döntőbe jutás megvalósul jövőre, esetleg akár idén is a Magyar Kupában. Nagy potenciált látok a csapatban arra, hogy rövid időn belül nemzetközileg is elismert legyen. A válogatott szempontjából is jó lépcsőfok lesz, hogy itt is tudjak érvényesülni, egy csapatot győzelemre vezetni.
