Megérdemli-e Dzsudzsák Balázs a búcsúmeccset?
Ez volt az a kérdés, amelyet az elmúlt hetekben szinte mindenki megválaszolt a maga hite és meggyőződése szerint, noha kívülről nézve már a kérdésfelvetés is nevetségesnek hathat. William Gallas, a francia válogatottal világbajnoki ezüstérmes, jelenleg Zalaegerszegen dolgozó korábbi Arsenal- és Chelsea-védő például biztosan nem érti, hogy miért kérdőjelezik meg annyian Dzsudzsák búcsúmeccsét, mert szerinte egy olyan játékosról van szó, aki rengeteget tett a magyar fociért.
Gallas persze külföldiként nem érthet mindent. Dzsudzsák a baráti körétől kezdve a vélt vagy valós pénzéhségén keresztül az összetört luxusautókig számos ponton céltáblává vált az elmúlt 15 évben. Ezek egy részét ráadásul magának köszönhette, sokszor akkor került bajba, amikor kinyitotta a száját.
Így volt ez az elmúlt időszakban is, amióta a válogatottbeli búcsúmeccse a téma. Rengeteg véleményt olvastam vagy meghallgattam a Dzsudzsák-ügyben, és örülök, hogy azzal már egyre többen tisztában vannak, hogy a jelenlegi válogatottsági társrekorder Király Gábor is kapott egy – hangsúlyozottan megérdemelt – búcsúmeccset 2016 őszén a svédek ellen, amelyen ráadásul sérülten, hetek óta nem is játszva lépett pályára.

Tehát ha a valódi (khm… nem ajándékba kapott) válogatottságokat vesszük alapul, akkor már 2019 óta Dzsudzsák lenne az egyedüli csúcstartó 108 meccsel. A vírusként terjedő „hívjátok be Király Gabit is” demagógia terjedése ellen mondjuk a szürke mackójáról világhírű kapus is tehetett volna egy keveset, ha a korrektség jegyében megemlítette volna, hogy az ő utolsó válogatott meccse milyen körülmények között történt, amikor Dzsudzsák várható rekorddöntéséről több ízben is kérdezték.
A legkomolyabb érv, ami Dzsudzsák búcsúmeccse ellen szólt, az volt, hogy a Debrecen 35 éves (decemberben már 36) középpályása valójában még nem engedte el a válogatottat, soha nem jelentette ki, hogy a görögök elleni meccs után lemondja a szereplést a nemzeti csapatban, így pedig nincs értelme búcsúzkodni. Teljes, „nem érdemli meg” irányvonalú érvrendszerek épültek az alábbi Dzsudzsák-idézetre: