Dzsudzsák Balázs azért kap támadást, amiért becsülni kellene

Vasárnap este a Magyarország–Görögország mérkőzésen (20.15, M4 Sport) búcsúzik Dzsudzsák Balázs a magyar labdarúgó-válogatottól, és a 109. fellépésével egyedüli csúcstartó lesz a nemzeti csapatban a 108 meccset számláló Király Gábor elé kerülve. A legutóbb 2019-ben válogatott Dzsudzsák búcsúját számtalan vita övezte, noha a futballpályán elért eredményeit tekintve aligha megkérdőjelezhető a felé tett gesztus, de az ő megítélése ennél összetettebb. Vélemény.

Forrás: MTI/Czagány Balázs

„Ez nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve már nem lehetek válogatott, csak ő (Marco Rossi – a szerk.) ezzel a meccsel szeretné valamilyen szinten lezárni ezt a témát, keretbe foglalni a válogatottságomat.”

A búcsúnak látszólag teljes mértékben ellentmondó mondat a Balázsék című rádióműsorban hangzott el. Egy újabb pillanat, amikor Dzsudzsák talán túl nagyra nyitotta a száját, de a tálalás, amely alapján el lett könyvelve, hogy ő bizony nem tartja tiszteletben a saját búcsúját sem, minimum igazságtalan. Merthogy ez volt az előzménye a fenti mondatnak:  

– Az elmúlt három évben nem volt kimondva, hogy nem kerülhetek be a keretbe, vártam rá, hogy esetleg ki tudom-e harcolni a helyemet, de ez nem történt meg. Három év elteltével én is vettem egy nagy levegőt, és most jött el az a pont, amikor valakinek világossá válik, hogy nélküle szólnak a jövőbeni tervek – mondta Dzsudzsák, akit itt aligha lehetett volna azzal vádolni, hogy végre nem fogadta el a sorsát.

– Mi van, ha életed játékát produkálod, és azt mondja a mester, hogy maradj? – hangzott el ekkor a kérdés, és erre érkezett az elterjedt válasz, természetesen kontextus nélkül. Dzsudzsák tehát arra mondta, hogy lenne ő még válogatott, ha esetleg Rossi mester kérné erre, mert szüksége van rá.

Dzsudzsák erre soha nem fog nemet mondani

Az, hogy nem mondja le a válogatottságot, nem egyenlő azzal, hogy nem tartja tiszteletben Marco Rossi döntését, vagy hogy nem fogta fel, 109 és nincs tovább, itt a vége. De közben teszi a dolgát tovább Debrecenben, és ha egyszer valamiért úgy alakulna, akkor lehet rá számítani. Dzsudzsák egyszer azt mondta, hogy számára a magyar válogatott az első számú klubcsapat, és mindig is komolyan vette ezt.

A Rossi-érát megelőző tíz évben négy magyar mezőnyjátékos volt, akit huzamosabb ideig magasan jegyeztek a nemzetközi szinten. Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, Szalai Ádám és Dzsudzsák Balázs. Fontos különbség, hogy előbbi három ideiglenesen vagy végleg lemondta a szereplését a magyar válogatottban konfliktus miatt, Dzsudzsák soha. Rá mindig lehetett számítani, az andorrai pokoljáráskor éppúgy, mint a franciaországi Eb mennyországában. És ezt, amíg labdába rúg, fenntartja.

A világban, amelyben itthon és külföldön is divat, hogy labdarúgók lemondják a teherré váló válogatottságot, mert „a klubjukra szeretnének koncentrálni”, vagy „több időt töltenének a családjukkal”, nem támadást, hanem megbecsülést érdemelne Dzsudzsák hozzáállása, amely egyébként Királyra is jellemző volt.

Emiatt is érdemli meg a méltó búcsút.

Borítókép: Dzsudzsák Balázs a magyar válogatottban (Fotó: MTI/Czagány Balázs)