Háfra Noémi kezdi megtapasztalni Dániában, hogyan működik egy igazi csapat

A Győrben mellőzött Háfra Noémi kivirult Dániában. Az Odense balátlövője az idegenlégióskodás minden pillanatát élvezi, dánul tanul és örömmel szívja magába a pozitív életszemléletet. A junior világbajnok kézilabdázó úgy érzi, fizikális téren van lemaradása a csapattársaihoz képest, és keményen dolgozik azon, hogy utolérje őket. A szlovénok elleni mai és szombati edzőmeccsre készülő magyar válogatottat Háfra összeszokottabbnak, erősebbnek tartja, mint a tavalyi csapatot.

– Milyen nyelven kommunikál? 
– Angolul. Elkezdtem dánul tanulni, de ez nehéz, nagyon nehéz, de ők ugyanezt mondják a magyarra. Magam sem tudom, miért, haladó csoportba kerültem, ahol néha azt érzem, hogy szinte semmi sem értek. Ettől függetlenül nagyon tetszik. A dán nyelv nehéz, de ezt hallom az edzéseken, a meccseken, és amikor valamit nem értek, szinte azonnal fordítanak a csapattársaim. A csapattársaim bármikor bármilyen segítséget felajánlanak.

– Még csak pár hónapja él Dániában. Már hat a dán mosolypedagógia, pszichológia, a pozitív életszemlélet? 
– Nagyon gyorsan alkalmazkodtam. Olyan típus vagyok, aki nagyon fogékony arra, ami érdekli. És engem tényleg nagyon érdekelt, hogy egy vesztes meccs után hogy állnak fel, mit csinálnak a dán játékosok.

– A legutóbbi BL-meccsük a címvédő Vipers ellen nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. 
– De mint mondtam, kint könnyebb feldolgozni egy-egy vesztes meccset. A mérkőzés vége után az edzőnk elmondja a véleményét az öltözőben, majd kimegy, és mi ott maradunk bent a lányokkal még alaposabban kitárgyalni, hogy mi volt jó vagy esetleg rossz, és min kell változtatni a jövőben. Tavaly tapasztaltam Győrben, hogy mielőtt bejött az edző, elkezdtük feldolgozni a látottakat. Ez sem volt véletlen, mert az ETO-ban is sok a skandináv játékos. 
Visszatérve Dániára: nem némán ülünk a szünetben az öltözőben, hanem folyamatosan beszélünk. Mindenki kommunikál. Nem értettem, mi folyik itt, hogyhogy nem az edző beszél, és ez így mire jó? A szünetben mindig kapunk 5-6 percet, és megkérdezi az edző, hogy mi mit gondolunk, mire lenne szükségünk. Majd ugyanezt megteszi a meccs után, és mi, játékosok még ott maradunk.

Fotó: Kisalföld/Nagy Gábor

– Ez hihetetlen csapategységet feltételez.
– Igen. Most veszem észre, a saját bőrömön tapasztalom, hogy miről is szól az igazi csapat, a csapatszellem. Az is megszólal, aki nulla és az is, aki hatvan percet játszik. Az első perctől kezdve nagyon tetszik a dán hozzáállás. A dánok mindent, a legapróbb részletekig nagyon komolyan vesznek.

– Össze lehet hasonlítani a dán élményeit a magyar tapasztalataival?
– Nem. Van hasonlóság, persze, de Odensében minden a fizikumra épül. Nekem volt lemaradásom, és sokat dolgozom azon, hogy fizikálisan utolérjem a többieket, ennek érdekében külön edzéseket végzek. Szeretnék egy szintre kerülni a csapattársaimmal. Nem tudom, mikor fog sikerülni, lehet, hogy fél év múlva, talán hamarabb. De ehhez nagyon sokat kell tanulnom. Minden héten új ingerek érnek, izomlázam van, ezzel is meg kell birkóznom.

– A válogatott csapattársai észleltek bármilyen változást, amióta hazajött? Kapott visszajelzéseket a válogatott edzőtáborában?
– Elmesélek egy történetet: Dániában szelektíven gyűjtik a műanyagot, és ezt nagyon komolyan is veszik. Az első itthoni napon az edzőtáborban én is elkezdtem itthon külön gyűjteni a szemetet, mire a többiek meg jegyezték, hogy „Úristen, elkezdtél dánosodni”. Többen mondták, hogy kiegyensúlyozottabb, valahogy más vagyok, mint korábban. Energikusabb, és sokat mosolygok. Dánia jó hatással van rám.

– A ferencvárosi és győri játékosok nem a legjobb passzban érkeztek most a válogatotthoz. Ebből mit tapasztal?
– Nem volt annyira rájuk hatással a klubjuk veresége a Bajnokok Ligája csoportkörében, legalábbis én örültem, hogy a vereség élményét nem hozták ide a válogatotthoz. Most nem a klubcsapat a fontos, és a válogatottnál vannak feladataink. Erre kell odafigyelni, és nem a vereségekre kell fókuszálniuk a játékosoknak.

– Mennyiben lesz más ez a válogatott, mint a tavalyi?
– Már kezdünk összeérni, pillantásokból, lépésekből értjük egymást. Ezt persze még fokozni kéne, de már jobbak vagyunk, mint tavaly.

Borítókép: Háfra Noémi (jobbra) úgy érzi, fizikális téren van lemaradása (Fotó: Nemzeti Sport)