Az utolsó kilométereken viszont csak kapkodhattuk a fejünket.
A legutóbbi három Vuelta győztese, Primoz Roglic (Jumbo–Visma) azonban az utolsó, rövid emelkedőn megindult, hogy lefaragjon néhány másodpercet 1:34 perces hátrányából az éllovas Remco Evenepoellal (Quick-Step Alpha Vinyl) szemben.
Roglicot csak néhány sprinter követte, akik a szakaszgyőzelem reményében mindent kiadtak magukból, Evenepoel viszont nem tudott reagálni a ritmusváltásra, sőt defektet kapott.
Ez azonban nem feltétlenül volt jó hír Roglic számára, mert innentől kezdve nem az úton dőlt el, hogy Evenepoel hány másodperc hátrányt szed össze az etapon. Sík szakaszokon ugyanis a három kilométeren belül bukó vagy defektet kapó versenyző nem szenved hátrányt az összetett szempontjából, megkapja annak a csoportnak az idejét, ahol a balszerencséje idején tekert.
Ez általában a győztes idejét jelenti, csakhogy ezúttal, elsősorban Roglic akciójának köszönhetően teljesen szétszakadt a mezőny, így nem volt egyértelmű, hogyan dönt a zsűri a belgáról.
S a versenybíróság kapott még egy fejtörőt: a célegyenesben a sprintelő Roglic összeütközött Fred Wrighttal (Bahrain–Victorious), és óriásit esett. A szlovén erősen vérző könyökkel visszaszállt a bringára, és szép lassan betekert a célba.
A káosz nem zavarta meg a zöld trikós Mads Pedersent (Trek–Segafredo), aki a második szakaszát nyerte a Vueltán.
Azt viszont senki sem tudta, hogy mi az összetett pontos állása.
– Nagyon örülök a három kilométeres szabálynak – mondta higgadtan a befutót követően a győztes után több mint három perccel célba érkező Evenepoel, majd sportszerűen hozzátette: – Hallottam, hogy Primoz bukott, remélem, tudja folytatni a versenyt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!