A ferencvárosi legenda szerint most is a pokol várhat a Fradira
A Ferencváros csütörtökön a szerb Crvena zvezda vendége lesz 18.45 órakor Belgrádban, a Bajnokok Ligája csoportkörében. Az idén tavasszal volt 47 éve, hogy a két csapat összecsapott egymással a KEK elődöntőjében, és a 110 ezer hazai néző pokoli hangulatot teremtett. Minden a Fradi ellen szólt a meccs előtt és közben is, ám a csapat bravúros 2-2-vel továbbjutott a fináléba. A történteket Rab Tibor, a találkozó egyik hőse elevenítette fel a magyar Nemzetnek.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Kissé talán túlságosan is a feledésbe merült, pedig a Ferencváros történetének az egyik legnagyobb hőstettei közé tartozik. A csapat 1975. április 23-án Belgrádban Kupagyőztesek Európa Kupája-eldöntőt játszott, egész pontosan annak a visszavágóját, miután itthon, a Népstadionban 2-1-re legyőzte a jugoszláv Crvena zvezdát. Az mindenki tudta, hogy a pokol vár a magyar csapatra, amely a Cardiff City, a Malmö és a világ legjobbjai közé sorolt Liverpool kiejtésével jutott el a döntő kapujáig. Belgrádban elkelt minden jegy a meccsre, ami 110 ezer nézőt jelent. Akkoriban nem volt könnyű beutazni Magyarországról Jugoszlávia területére, Budapestről mindössze két busz vitt szurkolókat, és bár a Vajdaságból többen is ott voltak szurkolni a magyar csapatnak, a lelátót elsöprő többséggel a Crneva zvezda fanatikusai uralták.
– Még ma sem tudok egész pontos jelzőt találni arra a hangulatra, ami akkor minket fogadott – mondja Rab Tibor, aki az egyik hőse volt annak a mérkőzésnek, összesen 274 meccsen játszott a Ferencvárosban, és hússzoros válogatott lett. – Én még nem voltam húszéves, az előző körben, Liverpoolban játszottam az első felnőtt mérkőzésemet a Fradiban, most pedig hirtelen a pokolban találtam magamat. Másfél órával a kezdés előtt kimentünk megnézni a pályát, ami örök szokás a futballban, és már akkor mintegy nyolcvanezren pfújoltak, fütyültek minket. Ez persze jól jött, mert így a hangulattal már ekkor, és nem pedig a kezdés előtti percekben szembesültünk.
Rab Tibor még tényleg nem volt alapember a csapatban, az idősebbek, mint például Géczi István, a kapus, és Bálint László, Juhász István vagy Megyesi István nyugtatták őket, a fiatalokat. Ő azt mondja, fizikálisan és taktikailag is tökéletesen felkészítette őket Dalnoki Jenő vezetőedző, és ez is jót tett a lelküknek, hogy Pusztai László réven a Ferencváros más a 7. percben vezetést szerzett, és összesítésben 3-1-re vezetett.
– Néma csönd borult a gól pillanatában a stadionra Laci góljánál, de utána újult erővel kezdte el a száztízezer ember biztatni a hazai játékosokat, akik a második félidő elején kiegyenlítettek. Nem éreztük, hogy nagy baj lehet, ám a játékrész derekán Bálint Lászlót oktalanul kiállította a játékvezető. Egyrészt olyan szabálytalanságból előtte tucatnyit is hozott a meccs, ráadásul nem is ő gáncsolt, hanem Martos Győző, de a nagy tumultusban ezt elnézte a bíró. Kulcsember esett ki, és Dalnoki Jenő szólt, hogy én álljak a védelem közepébe Bálint helyére, Mucha József pedig lépjen vissza beállósnak. Azért eshetett rám a választása, mert Liverpoolban az angolok folyamatosan ívelték a kapu elé a labdát, Bálinttal annyit voltunk a levegőben, hogy a lefújásig szinte le sem estünk, de jól megálltuk a helyünket.
Ez a kiállítás a 70. percben történt 1-1-nél, és a Crvena zvezda hét perccel később fordított, ugyanúgy 2-1-volt az állás, mint előtte Budapesten. Minden a Ferencváros ellen szólt, a házigazdánál volt a lélektani előny, a hangulat ellenséges volt a magyar csapattal szemben, egy játékvezetői tévedés miatt a Fradi létszámhátrányban harcolt, ám a 83. percben Máté Jánost buktatták, és a nyugat-német Walter Eschweiler teljesen jogosan tizenegyest ítélt. A büntetőre kijelölt Bálint László már nem volt a pályán, Dalnoki Jelnő Megyesi Istvánnak szólt, hogy végezze el a tizenegyest, ő pedig a balra vetődő kapust becsapva a jobb alsó sarokba gurította a labdát.
– Én nem mertem odanézni – vallja be Rab Tibor. – Később mondták el, hogy a labda lassan gurult, alig ment el a hálóig. Nem tudom, miért nem roppantunk össze a kiállítás után, talán azért, mert magyarok vagyunk, mert fradisták vagyunk, egész egyszerűen extázisban futballoztunk, és kettő kettes döntetlennel bejutottunk a döntőbe.
Az más kérdés, hogy a Fradi a baseli fináléban tartalékosan játszva simán, 3-0-ra kikapott a gyakorlatilag a szovjet válogatottal felérő Dinamo Kijevtől, mi most egyelőre maradjunk Belgrádban. A Ferencváros csütörtökön este ismét a Crvena zvezda vendége lesz, ezúttal a Bajnokok Ligájában, és kérdés, hogy 47 évvel később is a pokolban kell-e jó eredményt elérnie. Rab Tibor szerint igen a válasz:
– Bár a világ és a futball ennyi idő alatt teljesen megváltozott, a szerb szurkolók fanatizmusa ugyanolyan maradt. Nehéz mérkőzés vár a Fradi játékosaira, de végül is ez munkájuk, profik, akiknek ezt is meg kell oldaniuk. Nem féltem őket, mert úgy látom, idegenben olykor jobb teljesítményre képesek, mint otthon, nem ijedtek meg a Slovan Bratislava stadionjában sem, ráadásul a csapat már évek óta ott van a nemzetközi porondon, ez pedig ijedős játékosokkal nem menne. Jó eredményt várok csütörtökön este.
Borítókép: Rab Tibor csaknem háromszázszor játszott a Ferencvárosban (Fotó: YouTube)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.