A két csapat kapujára ment eddig a legkevesebb lövés a vb-n az egyenes kieséses szakaszba jutott válogatottak közül. A papírformának megfelelően az arab válogatott nem tette meg azt a szívességet a technikás spanyoloknak, hogy kinyíljon, és ezzel területet adjon az ellenfelének. Hiába birtokolta többet a labdát Luis Enrique együttese, komoly helyzeteket nehezen vagy pedig egyáltalán nem tudott kialakítani a marokkói kapu előtt.
Marokkó ellencsapásaiban azonban mindig rejlett veszély. A Real Madridban nevelkedő, jelenleg a PSG-ben játszó Ashraf Hakimi szabadrúgást végezhetett el veszélyes helyről, de célt tévesztett a szélső védő. A spanyol válogatott továbbra is erőlködött, a marokkói fegyelmezetten védekezett, a stadionban elképesztő túlsúlyban levő afrikai szurkolók nagy örömére. A 33. percben egy labdaszerzést követően Mazrauié volt az első kaput eltaláló kísérlet: a marokkói középpályás 25 méterről lőtt, de Unai Simón megfogta a középre tartó labdát. A félidő legnagyobb helyzetét Marokkó hagyta ki: Bufal egy jó cselt követően az alapvonal közeléből ívelte középre a labdát, az érkező Agerd kecsegtető helyzetből hat méterről fölé fejelt.
A szünet után ugyanaz a forgatókönyv érvényesült, mint az első félidőben: a spanyolok erőlködtek, a marokkói válogatott továbbra is fegyelmezetten védekezett. Az első spanyol kapura lövést a lipcsei magyarok csapattársa, Dani Olmo jegyezte, de a marokkói kapus biztosan állt a lábán.
Szűk fél órával a rendes játékidő vége előtt Enrique beküldte az eddigi összes spanyol meccsen gólt szerző, Marokkó ellen meglepetésre a kispadon helyet foglaló Moratát, és lekapta a pályáról a csúcstartó Gavit. De ő sem segített, sőt senki sem. Maradt a gól nélküli döntetlen. Hosszabbítás következett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!