Achraf Hakimi – Paris Saint-Germain, Nayef Aguerd – West Ham United, Noussair Mazraoui – Bayern München, Sofyan Amrabat – Fiorentina, Youssef En-Nesyri – Sevilla és persze Hakim Zijes a Chelsea-ből. Talán ők hatan a legismertebb marokkói labdarúgók. Hakimi és Zijes egyenesen világklasszis.
A huszonhat fős marokkói keretből csak hárman futballoznak odahaza, ketten Szaúd-Arábiában, egy-egy fő pedig Törökországban, illetve Katarban, a többiek kivétel nélkül európai klubokban, zömében az öt kiemelt ligában edződnek. Íme, egy újabb szempont, hogy miért is lenne hiba lebecsülni Marokkót Spanyolország ellen.
Ezzel persze még nincs vége. Egyetlen csapat sem zárta százszázalékosan, kilenc ponttal a csoportkört a katari vb-n. Héttel is csupán három: Anglia, Hollandia és Marokkó.
Bárhol születtek is, Marokkó a hazájuk
Van egy negyedik is, amelyik talán mindegyiknél fontosabb. Az egység, kicsit pátoszosabban, a hazaszeretet. A marokkói válogatott játékosai hét országból verbuválódnak, úgy értjük, hét különböző országban születtek, Marokkón kívül a többség Belgiumban, aztán Hollandiában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Kanadában. A gyökereiket azonban nem feledték, noha választhatták volna szülőhazájuk válogatottját is, mégis visszataláltak Marokkóhoz, amely minden más országnál fontosabb nekik.
Akik nem Marokkóban születtek Yassine Bounou – Montreal, Kanada |
Úgy is fogalmazhatunk, hogy küldetéstudatuk van, miként arról Achraf Hakimi beszélt a spanyolok elleni mérkőzés előtt:
– Meg akarjuk változtatni az ember emberek gondolkodását az arab világról. Bebizonyítani, hogy az arab csapatok az európaiakkal is felvehetik a versenyt. A világbajnokság erre tökéletes alkalom.
Hakimi maga Madridban született, és azt is elárulta, hogy noha meghívták, miért nem lett spanyol válogatott:
– Néhány napig ott voltam a többi spanyol fiatallal Las Rozasban, de valahogy nem éreztem otthon magam. Nem történt semmi különös, de éreztem, hogy ez nem az a világ, amit otthon magamba szívtam. Az arab kultúra, a marokkói gyökerek. Ezt akartam.
Ez az érzés hajtja a marokkóiakat a katari vb-n. És persze a szurkolók rajongása, ami – miként az elmúlt napokban többször is a hírekbe került – többször átlépte a normális szintet. Persze azt is mondjatjuk, a marokkói bevándorlók Brüsszelben is csak arra akarták felhívni a figyelmet, hogy felveszik a versenyt az európaiakkal... Spanyolországban igyekeztek az események elébe menni, s felszólították a marokkói közösséget, hogy örömében is bánatában is viselkedjen higgadtan.
