– Csapatkapitány volt, az is marad?
– Nem, Bíró Blanka és Czirjenics-Kovacsics Anikó is itt van a keretben, most újra övék a vezérszerep. Ez így van jól.
– Pénteken, Németországban kezdi az évet a válogatott. A legutóbbi élmény, a hazai 20-31 sokkoló volt. Erre még emlékszik? Ha igen, akkor ez törölhető a rövid távú memóriából?
– Mivel hétről hétre folyamatosan jöttek a meccsek, nem volt időnk ezzel foglalkozni. Az élsport arra is megtanít, hogy nem szabad rágódnunk a már megtörtént dolgokon. Természetesen ki kell elemeznünk a hibákat, és nyilván arra kell összpontosítanunk, hogy mi az a taktikai elem, ami adott esetben jobban sikerült egy-egy ellenféllel szemben. De előre kell néznünk, új meccs vár ránk, bízom benne, hogy a pénteki mérkőzés is gyökeresen eltér a tavalyi, itthoni vereségtől.
– Győrben kiemelkedően játszott az őszi szezon második felében, a szövetségi kapitány szerint ez részben annak is köszönhető, hogy sokkal többször jut el a labda a szélsőkhöz. Nyilván más az alapjáték Győrben és a válogatottban, de a forma lehet állandó?
– Én nagyon szeretném tartani, sőt, ha lehetőségem van rá, még túl is szárnyalnám a klubomban mutatott formámat.
– Három tapasztalt játékossal lett gazdagabb a válogatott: a sérülése után Bíró Blanka, Szöllősi-Zácsik Szandra és Czirjenics-Kovacsics Anikó is visszatért. Ez nyugalmat adhat a többieknek?
– Persze, mindenféleképpen szükségünk van az ő rutinjukra, az ő távollétükben elég fiatal a csapat átlegéletkora. Én örülök, hogy visszatértek a régi-új arcok, Kovacsics is sokat kihagyott, Bíró is. Mindkettőn látom, hogy már alig várták, hogy visszatérjenek. Szöllősi-Zácsik is segítségére lesz a csapatnak.
