Golovin megnevezte a jövő válogatottjának legfontosabb játékosait

– A Szlovénia elleni győzelemmel más fénytörést kap az Eb-szereplés?
– Győzelemmel fejeztük be a szereplésünket, de nem szabad elhallgatni a problémáinkat. A balátlövő posztot nem tudtuk megoldani az Európa-bajnokságon, kíváncsian várom, hogyan alakul Szöllősi-Zácsik Szandra felépülése. Az Európa-bajnokságon látottak is azt mondatják velem, hogy jelenleg nem tudom elképzelni, ki tudná őt hatékonyan pótolni. Még az is elképzelhető, hogy leporoljuk a három irányítós játékot, amit 2018-ban a világbajnokságot nyert junior válogatottnál alkalmaztunk. De ez speciális taktikai elem, nagyon sok energiát követel a játékosoktól. Ha szeretnénk előrelépni, akkor nem ez lesz a hosszú távú megoldás.

– Az erőnlét és a mentális felkészítés szinte végig téma volt az Eb-n a válogatott szereplésével kapcsolatban. Érdemes ebből levonni következtetéseket?
– Kétségtelenül voltak problémáink. A skandináv csapatok elleni jelentkező gond volt igazán aggasztó. Az ellenfél játékosai sokkal nagyobbak voltak, mint a mieink.

– Erre mondta azt találóan, hogy a skandináv csapatok ellen az volt az érzése, mintha könnyű súlyúak játszottak volna a nehéz súlyúak ellen.
– A harmadik skandináv csapat, Svédország elleni meccsre elfáradtak a játékosok. A fizikai kimerültség hullámokban jelentkezett, és hiába vitte a játékosokat előre a szívük, a lábuk már nem mindig bírta a terhelést. Ez kiütközött a svédek ellen, de sajnos az összes skandináv csapat ellen jellemző volt ránk. Minden ütközés újabb és újabb terhet jelentett, és a svéd, a dán és a norvég, valamint a magyar játékosok közötti méretkülönbség meghatározó volt. A svédek ellen arra összpontosítottunk, hogy kerüljük az ütközéseket, próbáljuk labda nélkül elindulni az üres területekre, ezzel is tehermentesültek volna a játékosok az ütközés alól, de sajnos ezt nem tudták végig megoldani. Hozzáteszem, ehhez a taktikai elemhez a megfelelő tudás is hiányzott, és egy idő után azzal szembesültek a játékosaink, hogy rögtön megállítják őket. Erre mondtam azt kicsit drasztikusan, hogy a svédek szétvertek, lefárasztottak minket. 

Klujber felőrlődött a harcban      Fotó: Kovács Anikó/MKSZ

Az egyik legjobb emberünk, Klujber Katrin ebbe fáradt bele: az ő testalkatával borzasztó nehéz volt teljesíteni ilyen kőkemény védekezés ellen. De ő töltötte a legtöbb időt a pályán, és ő volt ennek a csapatnak a legfontosabb eleme. Ha Szöllősi-Zácsik itt lett volna velünk, az ellenfél figyelme nem csak Klujberre összpontosul, hanem szétoszlott volna több játékos között. 

Az irányítóval, Vámos Petrával is elégedett volt a kapitány     Fotó: Kovács Anikó/MKSZ

Egyébként Vámos Petráról is csak jókat tudok mondani. De bármilyen jó megoldásai voltak, a skandináv csapatok általában kivették őt a játékból. 

Nem akarok foglalkozni a külső tényezőkkel és a szerencsével sem, de nem volt ideális, hogy zsinórban három skandináv csapattal játszottunk a középdöntőben. Ha az egyikük helyett a nem éppen csúcsformában levő Hollandia jutott volna nekünk, akkor… de hagyjuk is. Még csak annyit jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, hogy a másik ágon több olyan mérkőzés is volt, amelyen a napi forma döntött. Románia és Spanyolország ellen is volt sikerélményünk a közelmúltban. 

De nem ezen múlott, a horvátok elleni meccset kellett volna megnyernünk.

– Több mint egy hét távlatából van megfejtése: mi lehetett a gond a horvátok ellen?
– Lehet, hogy teher, stressz nehezedett a játékosokra, és mivel ez a hullám végigsöpört szinte az egész csapaton, borzasztó nehéz volt segíteni a lányoknak. Nyilván az sem segített, hogy miután az első, a Svájc elleni meccset rossz játékkal ugyan, de megnyertük, azt tapasztaltuk, hogy szinte senki sem örült ennek felhőtlenül, pedig ha így lett volna, egyszerűbb lett volna az életünk.

– A tavalyi vb volt az első nagy versenye a válogatott élén. Most előrébb jár a csapat?
– Nem. A tavalyi világbajnokságon – igaz, sérülése miatt csak a harmadik meccsen csatlakozott hozzánk, de – ott volt Szöllősi-Zácsik, Bíró Blanka a kapuban, Háfra Noémi nem volt csúcsformában, de akkor is tudott segíteni. 

Idén korlátozottak lettek a lehetőségeink, és a balátlövő poszt betöltését nem sikerült megnyugtatóan megoldanunk. Megpróbálkoztunk a kétirányítós játékkal, de nem működött. Hadd jegyezzem meg, hogy amikor szeptemberben találkozott a válogatott keret, beszéltünk a vágyainkról, őszintén hittünk abban, hogy bejuthatunk az Európa-bajnokság legjobb nyolc csapata közé. De a sérülések keresztülhúzták a számításainkat.

 A csapat gerincéből kiesett két csigolya.

– Szöllősi-Zácsik hiányában kellett volna egy tapasztalt vezér. Egészséges volt a fiatal és az idősebb játékosok aránya a keretben?
– Én örültem volna a legjobban, ha tizennyolc tapasztalt játékos állt volna a rendelkezésemre.

– A keretszűkítésnél kihagyott két idősebb játékost, a csapatkapitány Schatzl Nadine-t és Planéta Szimonettát. Utólag megbánta?
– Schatzl és Planéta formája nem volt kielégítő, Planéta helyett Albek Anna került be a keretbe. Szinte mindenki a szegény húszéves átlövőnket kritizálja, többen nem is értették, hogy mit keres az Eb-n. Pedig higgyék el, Albek húszévesen többet tud a kézilabdáról, mint ugyanennyi idősen a szlovén klasszis, Ana Gros. Eddig nem bántunk jól a tehetségeinkkel, de ha most nem karoljuk fel Albeket, ki tudja, mi lesz vele 24 évesen…? Az ő testalkata hasonlít a legjobban a skandináv lövőkére, ráadásul nem ügyetlen, de foglalkozni kell vele. Biztos vagyok benne, hogy Klujber és Albek még sok örömet szerez nekünk.

– Mikorra érhetik el a fiatalok azt a kort, amikor stabil, jó teljesítményt tudnak nyújtani? 
– Nem tudom, mert sajnos a legtöbb fiatal játékosunk megfelelési kényszerben szenved.

– Kinek akarnak bizonyítani?
– A szüleiknek, a barátaiknak, az edzőjüknek, mindenkinek. Albeknél is részben ez lehetett a probléma, de hangsúlyozom, biztos vagyok benne, hogy érni, fejlődni fog. Stine Oftedal 24 évesen került Győrbe, akkorra érhet be egy-egy jó képességű játékos. De inkább 27 évesen jutnak el a megfelelő szintre.

– Számtalanszor hangsúlyozta, hogy a lejáró szerződésű játékosok elgondolkodhatnának azon, hogy a saját fejlődésük érdekében kipróbálják magukat külföldön. Miért tartja ezt fontosnak? Itthon nem tudnak fejlődni?
– Nem is olyan régen nagyon erős volt a magyar bajnokság. Érden is hét külföldi játékos szerepelt, többek között a svéd válogatott balátlövője, Jamina Roberts. A Fradi és a Győr továbbra is erős, de sajnos látni kell, hogy a többi csapatban alig-alig vannak minőségi idegenlégiósok.

A kiemelkedő külföldi játékosok többsége a Fradit és a Győrt leszámítva nem az NB I-et választja. A saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy más a magyar bajnokság és az Eb tempója.

 A válogatott eredményessége miatt hasznos lenne, ha a játékosaink többsége a legmagasabb szinten, a Bajnokok Ligájában szerepelhetne a klubjával. A válogatott gerincét adó Debrecen nem tagja a BL-mezőnynek. A válogatott keret legstabilabb tagja a mezőnyjátékosok közül, Klujber Katrin szerepel a Bajnokok Ligájában a Fradival.

– Az Európa-bajnokságra kitűzött célt talán a játékosok tapasztalata miatt sem sikerült teljesíteni. A legjobb nyolc közé jutás helyett be kellett érnünk a tizenegyedik hellyel. A vártnál gyengébb szereplés ellenére is élvezi a kézilabda-szövetség bizalmát. Ez nyugalommal tölti el?
– Ez majd az Eb-ről készített szakmai beszámoló után eldől. Mindenesetre az olimpiai részvétel kiharcolása szempontjából sokkal egyszerűbb lett volna a feladatunk, ha bejutunk az első hat közé, és akkor talán kaphattunk volna egy olimpiai selejtezőre feljogosító kvótát. A jövő évi vb is olimpiai kvalifikációs verseny, és ha sikerülne az első kilenc csapat között végeznünk, lesz esélyünk kiharcolni a részvételt az olimpián. Természetesen jobb lett volna, hogy ha mindezt nem az utolsó pillanatra hagyjuk. Abban bízom, hogy a következő évre Bíró Blanka, Kovacsics Anikó, Szöllősi-Zácsik Szandra és Háfra Noémi is visszatér a válogatottba, és ha szerencsés lesz a sorsolásunk, akkor lehet esélyünk eljutni Párizsba.

Borítókép: Golovin Vlagyimir komoly potenciált lát Albek Anna játékában (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)