A lebonyolítás változatlan, a feladat mégis nehezebb. Az elit-vb tízcsapatos mezőnyét két csoportra osztják; a megfogalmazás így helyes, osztják és nem sorsolják. A világranglista alapján az első öt nem nemzet kerül az A csoportba, közöttük az előcsatározás csak arról dönt, hogy milyen pozícióból kezdik a rájátszást. A másik ötösből, a B csoportból ugyancsak az eddigi rendnek megfelelően az első három együttes csatlakozik melléjük a negyeddöntőben. Az utolsó kettő pedig kiesik. Az előző évhez képest ez a lényeges különbség, hiszen akkor csak egyetlen együttes pottyant ki a legjobbak közül.
Dániában a magyar válogatott túlteljesítette az előzetest tervet, hiszen nem csupán a kiesést került el, hanem a B csoport harmadik helyezettjeként bejutott a legjobb nyolc közé, ahol az Egyesült Államokkal találkozott. Egy harmadon át a sportág egyik nagyhatalmával szemben – Kanada a másik – is tartotta magát, végül 12-1-re kikapott, s nyolcadikként zárta a tornát. Ám a mieinknek ez már tényleg csupán a ráadás volt.
A világbajnoki mezőnyben annyi változás történt, hogy az A csoportban Kanada, az Egyesült Államok, Svájc és Japán mellett Finnországgal helyett cserélve ezúttal Csehország szerepel, az egy éve kiesett Dániát pedig feljutóként Franciaország váltotta. A magyar válogatott négy ellenfele sorrendben tehát Franciaország, Svédország, Finnország és Németország.
