Két egyszeres kupagyőztes csapott össze a 84. Román Kupa döntőjében: a címvédő Sepsi OSK és az 1965-ban győztes kolozsvári Universitatea. Ugyanakkor a két szakvezető három évtized múltán vált egymás közvetlen ellenfelévé: Cristiano Bergodi, a Sepsi OSK vezetőedzője és Ioan Ovidiu Sabau, a kolozsváriak szakmai irányítója 1993-ban játékosként találkozott egy Brescia–Lazio olasz bajnokin. Akkor Sabau győzött, gólt is szerzett a 2-0-val végződött meccsen. A romániai futball kupatörténelem első erdélyi fináléját a két résztvevő város polgármestere is a helyszínen követte végig, ami önmagában is jelzi a mérkőzés presztízsét és sportbeli, pénzügyi fontosságát. A győztes együttes számára a kupasiker a nemzetközi színtérre való kilépés lehetőségét biztosítja, ami nemcsak a befejeződő szezont aranyozná be, de némi pluszbevétel lehetősége is felvillan.
A mérkőzés bevezetőjeként hatalmas tömeg, több mint hatezer ember érzékeltette szerdán késő délután Nagyszeben békésen sétálgató polgáraival, milyen erőt képes sugározni egy egységesen éneklő, skandáló szurkolótábor. Az Universitatea drukkereinek szalonképessége körülbelül a mérkőzés 50. percéig tartott, ekkortól számtalan petárda, tűzijáték-rakéta kezdett repülni a második játékrészben a kolozsvári B közép elé költöző Niczuly kapuja környékére. A hangosbemondó felhívásaira fittyet hányó szurkolók adott pillanatban maguk sem láthatták a pályán történteket, olyan füstfüggöny ereszkedett le a pálya szintjére. A játékvezető passzív asszisztálása mellett.
Amúgy telt ház, hatalmas szurkolói hangpárbaj vezette be a Sepsi OSK–Universitatea mérkőzést, és a papírformának – valamint a székelyföldi reményeknek – megfelelően háromszéki fölény. Ahogy azt az előzmények és az erőviszonyok sejtették, a háromszéki együttes negyedórán át gyakorlatilag át sem engedte ellenfelét a félpályán, és három veszélyes fejessel is jelezte, hogy a vezetés megszerzése csakis idő kérdése. Aztán valami egy csapásra megváltozott, a kezdeti magabiztosság bénázásba ment át, a piros-fehérek elemi hibákat követtek el, több labdát is elveszítettek saját zónájukban, és két alkalommal is csak a kapufa mentette meg őket Thiam, majd Nistor lövésénél. Hogy aztán az első félidő egy veszélyes Safranko-lövéssel végződjön, amelytől a székelyföldi szurkolók azt remélhették, hogy visszaadja kedvenceik önbizalmát.
