– Hirtelen nem is tudom, mihez gratuláljak: a US Open-főtáblás helyezéshez, a karriercsúcsot jelentő 87. helyhez vagy a pályafutása első alanyi jogon ATP-főtáblás versenyéhez. Tud rangsorolni?
– Hát, bevallom, eseménydús napok, hetek állnak mögöttem. És ha minden igaz, ugyanez vár rám a nyár végén kezdődő US Openig. Mindhárom felsorolt eredmény komoly mérföldkő a pályafutásomban, nehéz lenne sorrendet felállítani. Ha mégis ezt kéri tőlem, akkor a US Opent tenném az első helyre, mert mégis csak egy Grand Slam-tornáról van szó, és régi álmom vált valóra azzal, hogy alanyi jogon főtáblás lehetek. Nem sokkal marad el mögötte az ATP-versenyen való főtáblás jelenlét, amit szintén célként fogalmaztam meg.
Itt, egész konkrétan most Umagban nincsenek gyengébb ellenfelek. Marin Cilic, Stan Wawrinka és Dominic Thiem Grand Slam-győztes teniszező. Lorenzo Sonego is jó nevű játékos, a verseny első számú kiemeltje, Jiri Lehecka. Én az argentin balkezes, Juan Manuel Cerúndolo ellen kezdek. Köztük lenni, ellenük játszani, vagy akár megcsípni egy jó hangulatú meccset a centerpályán, és jól játszani egy nálam sokkal esélyesebb ellenféllel szemben, ez az, ami igazán motivál.
A karriercsúcs, a 87. hely a világranglistán is szépen fest, jól mutat. Ez egy pillanatnyi állapotot rögzít, én nagyon remélem, hogy van följebb. Talán ezért is helyeztem a karriercsúcsot a Grand Slam-, és ATP-főtáblás szereplés mögé.
– A hangjából azt érzem, hogy mintha megszállta volna a nyugalom, eljutott oda, ahova mindig is akart tartozni. És amikor belekezd, hihetetlen lelkesedéssel tud beszélni az előtte álló feladatokról.
– Megpróbálok önmagam maradni, szerény és alázatos, a személyiségemet nem változtatta meg a siker.
Jól érzi, a lelkesedésem annak köszönhető, hogy extramotivált vagyok. Olykor fáradtnak érzem magam, a trieszti elveszített elődöntő után autóba ültem, és már itt vagyok Umagban. Nem mondom, hogy nem esne jól a pihenés, de ez majd csak a törökök elleni szeptemberi Davis-kupa mérkőzés után esedékes.
– Triesztben fájdalmas vereséget szenvedett a címvédő Passaro ellen, és utána nem rejtette véka alá a véleményét. Ennyire megviselte a vereség?
– Valóban nem volt egyszerű meccs, az ellenfelem húzta az időt, a fair play-től nagyon távol állt a viselkedése, de
félreértés ne essék, nem akarom erre fogni a vereséget, néhány kommentelő szerint ezzel próbáltam takarózni a kudarc után. Ezt visszautasítom, én tényeket közöltem, és hozzáteszem, ha megtanulom kezelni a nem várt helyzeteket, tapasztaltabb leszek, az ilyen közjátékok nem tudnak kibillenteni, és végig stabilan, kiegyensúlyozottan tudok játszani.
– Szüksége is lesz erre, mert vannak megvédendő világranglistás pontjai.
– Ez pontosan így van. Tavaly Banja Lukában nyertem, egy spanyolországi challenger-versenyen, Alicantéban elődöntőt játszottam, tehát az ezzel járt pontokat meg kell védenem ahhoz, hogy tartósan le tudjak horgonyozni a top 100-ban. Természetesen az a célom, hogy minél több ATP-versenyt játsszak, szokjam ezt a szintet.
