Nikolics Nemanja 43-szor szerepelt a magyar válogatottban, és 2020 novemberében a csapatkapitányi karszalagot is megkapta egy Nemzetek Ligája-meccsen. Az ellenfél éppen Szerbia volt, az ország, amelynek a területén felnőtt, mielőtt tizennyolc évesen először Magyarországra igazolt.
– Akkoriban még tombolt a járvány, és a kijelölt csapatkapitányok sérülés miatt már nem voltak a kerettel, pedig megfertőződött a koronavírussal, ezért csak a távolból irányíthatott – elevenítette fel lapunknak Nikolics Nemanja. – Emlékszem, a meccs napján reggel hívott fel telefonon, és mondta el, hogy én leszek a csapatkapitány. Tisztában voltam vele, hogy ez csak ideiglenes állapot, de persze megdobbant a szívem. Amikor kivonultunk a pályára, és mögém sorakozott fel a csapat, abban az egy-két percben lefutott a szemem előtt az életem filmje, hogy honnan hová jutottam. A meccs nem sikerült rosszul, adtam egy gólpasszt, az 1-1 sem volt rossz eredmény. Az meg, hogy pont Szerbia ellen lehettem először csapatkapitány, sorsszerű. Én hiszek a sorsban.
Nikolics Zentán a szerb negyedosztályban futballozott, fiatalon kétszer is szerepelt próbajátékon a helyi sztárcsapatnál, a Crvena zvezdánál, de nem fedezték fel, így a „sors” a szomszédba terelte.
„Sokkal többet kaptam a magyar futballtól, mint a szerbtől”
– Amikor Magyarországra jöttem játszani, Szerbiában azt sem tudták, ki vagyok. Ha ott maradok, talán semmi sem lesz belőlem – jegyezte meg Nikolics. – Aztán amikor a Vidiben elkezdtem rugdosni a gólokat, már a szerbek is érdeklődtek irántam. Hallottam, hogy 2012-ben, amikor a Trabzonspor ellen bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe, már eljöttek megnézni a szerb válogatottól, de ennél több nem lett a dologból. Így volt jól, ennek így kellett történnie, mert én sokkal többet kaptam a magyar futballtól, mint a szerbtől, és örülök, hogy ebből valamennyit visszaadhattam a magyar válogatottban.
Mindettől függetlenül a szerb válogatott teljesítményét a mai napig figyelemmel kíséri, így a magyarok belgrádi Eb-selejtezője előtt arra kértük, hogy jellemezze az ellenfelet.
– A szerbek az egyéneket tekintve általában erősek, de csapatként nem mindig tudtak ennek megfelelően teljesíteni – kezdte Nikolics. – Viszont amióta Dragan Sztojkovics, egy korábbi legendás játékos a szövetségi kapitány, ő összekapta a válogatottat, ez látszott már a tavalyi világbajnokság selejtezőin is, amelyen Portugália előtt végeztek a csoportjuk élén. Nagy reményekkel utaztak a katari vb-re, de ehhez képest ott csalódást keltett a szereplésük. Sokat kritizálták a csapatot a sok védelmi hiba miatt, a három csoportmeccsen nyolc gólt kaptak. Most emiatt is bizonyítani akarnak, az pedig külön motiválja őket, hogy már huszonhárom év eltelt a legutóbbi Eb-szereplésük óta.
Szaúd-Arábia ilyen rövid idő alatt nem ronthatott a minőségen
A szerb sztárok közül többen mintha már a karrierjük lefelé ívelő szakaszába léptek volna a nyáron, Szergej Milinkovics-Szavics és Alekszandar Mitrovics a Serie A-t, illetve a Premier League-et hagyta ott Szaúd-Arábia kedvéért.
– Tudni kell a szerbekről, hogy a belső motivációjuk nagyon erős, hazafiasak, büszkén játszanak a válogatottban, és igaz ez a sztárokra is – fogalmazott Nikolics. – Most ilyen a piac, rengetegen igazoltak Szaúd-Arábiába. Milinkovics-Szavics a Lazióban a Serie A egyik legjobb középpályása volt, Mitrovics pedig futószalagon termelte a gólokat Angliában. Az biztos, hogy a Premier League jobban felkészít a nemzetközi meccsekre, mint a szaúdi liga, de ők még csak most igazoltak oda, nem hinném, hogy a pályán bármit észreveszünk majd ebből. Talán egy év múlva már lehetne látni, hogy hétről hétre kisebb intenzitású meccseken szerepelnek, de most még biztos nem.
