– 1974-ben már ifjúsági válogatott kerettag lehettem a kitűnő nevelőedzőnél, Fazekas Laci bácsinál, majd a Honvédban felnőve tagja lehettem az 1982-ben BEK-győztes együttesnek – elevenítette fel Kárpáti Miklós a pályafutása legfontosabb állomásait. – 1983-ban hívott Solymárra az MLSZ közelmúltban elhunyt elnöke, Benkő László, aki 1987-re NB I-es csapatot formált. 1993-ban játékosedzője lettem a Solymárnak, amely előbb PEMÜ-Solymár néven játszott, majd 1999-ben PEMÜ-Honvéd néven harmadik lett a bajokságban. Így eljutottunk az európai kupaküzdelmekbe is, ahol a lengyel Plock ellen alulmaradtunk.
A Kárpáti név már több évtizede is jól csengett a kézilabdában
A Bütyök becenevű sportember egészen 2003-ig védett, az edzősködéssel viszont csak 2021-ben hagyott fel.
– Azóta még intenzívebben érdekel Krisztián edzői pályafutása, aki egészen fiatal kora óta erre a pályára készült – soha, semmi más nem is érdekelte.
Úgy tűnik, Kárpáti Krisztiánra is igaz, ha valaki valamit nagyon akar és tesz is érte, az előbb-utóbb el is jut a célállomásra.
– Én tényleg a pályán nőttem fel, mivel szüleim hamar elváltak és így édesapám már hároméves koromtól folyamatosan cipelt magával az edzéseire meg a meccseire – beszélt őszintén a gyerekkoráról Kárpáti Krisztián. – Hatéves koromtól már egyre jobban emlékszem az eseményekre. Így arra is, hogy az üres sörösdobozokba kavicsokat dobáltunk és azokat rázva drukkoltunk a solymáriaknak. Tízéves voltam, amikor elkezdtem edzésre járni, balkezesként lettem az évek során jobbszélső és jobb oldali átlövő. Tizenhat évesen a Pest megyei bajnokságban a felnőttek között játszhattam, miközben solymári játékosként drukkolhattam Éles Jóskának, Sótonyi Lacinak és a többieknek. Két évvel később hívott ifj. Kiss Szilárd az élvonalba, ahol a bonyolult fúzióval létrejött PLER-ben folytathattam.
Kárpáti Krisztián kényszerből kezdett el már 22 évesen edzősködni
A magát tehetséges, de nem válogatott szintű játékosnak tartó Krisztián húszévesen elszenvedte első, súlyos sérülését.
