Nem kell nagy utakat megtennie a mindössze 1,93 négyzetkilométeres területen elhelyezkedő Monacóban, mégis említést érdemel, hogy Gyulai Márton, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) nemrégiben kinevezett új sportigazgatója minden helyi úti célját gyalogosan közelíti meg. Ezen a szokásán csak akkor változtat, ha nagyon siet és menet közben megakad a szeme egy magyar bubihoz hasonló helyi közbringán – ami a világ második legkisebb országában is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő közlekedési eszköz, ugyanis a bérelhető parkolóhelyekért sorban állnak az autósok.
Gyulai Mártonnak nincs tehát céges autója, de egyelőre maga választotta otthona sem. Átmeneti megoldásként szolgálati lakásban helyezkedett el, amit a WA szintén nemrégiben bemutatkozott angol kommunikációs igazgatójával oszt meg. Jamie Fox a tartalomszolgáltatások és a digitális kommunikáció tekintélyes nagyágyúja, minden eddigi munkahelyén, így a West Ham United futballklubnál is sikereket könyvelhetett el, legutóbb pedig a Red Bull Racing Formula–1-es csapatnál, amelynek frontembere nem más, mint a világbajnok holland Azt pedig, hogy Gyulai Márton nem akármilyen társbérlőt kapott, ékesen bizonyítja, hogy azért a posztért, amit Fox kiszemelt magának, rajta kívül tizenkilenc országból 140-en pályáztak.
Gyulai Márton: A csapatszellem erősítése is cél
– Amióta október 2-án Monacóba érkeztem, nap mint nap szembesülök azzal, hogy az a fajta szervezeti felépítés és munkametódus, amit édesapámnak köszönhetően itt tanuló diákként megismertem, már csak részben hasonlít arra, ami manapság a struktúrára és a feladatok megoldására jellemző – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Gyulai Márton. – Nemrégiben még azt emlegettem, hogy a budapesti atlétikai világbajnokságot szervező társaság egyik vezérigazgató-helyetteseként álomlehetőséget kaptam és tényleg csodákat láttam, most viszont inkább úgy fogalmazok, hogy olyan kihagyhatatlan kihívásnak igyekszem megfelelni, ami tagadhatatlanul óriási teherként nehezedik a vállamra. Budapesten magam választhattam meg a munkatársaimat, itt ennek éppen az ellenkezője az igaz.
Szoknom kell az új helyzetet, számba venni, hogy kikre számíthatok a legjobban. Vannak közöttük olyanok, akiket néhai édesapám, a főtitkári szerepet betöltő Gyulai István tizennyolc-húsz évvel ezelőtt vett fel, de olyanok is, akik néhány napja léptek be.
Tizenhét tagú részleget vezetek, a csapatom jó, de eddigi tapasztalatom szerint annak a jó csapatszellemnek a felélesztésével is foglalkoznom kell, ami azelőtt volt igazán erős, mielőtt a Covid-járvány miatt az egész iroda home office üzemmódra kényszerült átváltani. Tudom, hogy ez nem fog egy csapásra menni, mert az embereim közül többen, de velük együtt jómagam is alig leszünk novemberben az irodában. Járjuk a világot, a következő év nagy eseményeinek otthont adó városokban ellenőrizzük az előkészületek menetét. S a 2027-es világbajnokság megrendezésére pályázó országokba is ellátogatunk felmérni a lehetőségeiket, hogy aztán összehasonlíthassuk azokat. Mosolygok magamban, ha arra gondolok, hogy nem is olyan régen még a másik oldalon álltam, a WA vezetői számoltattak be minket magyarokat, a budapesti világbajnokság házigazdáit, mostantól viszont a monacói munkatársaimmal karöltve én fogom ugyanezt tenni.
