– Ha létezik az esélytelenek nyugalma, akkor a formális logika szerint léteznie kell az esélyesek idegességének is. Tapasztalt ilyet a csapatán?
– Nem. A nyári kontinenstorna felvértezte a játékosokat egyfajta egészséges és reális önbizalommal, ami valós élményből fakad. Tudják, hogy képesek jól, összeszedetten és összefogottan kosárlabdázni, tisztában vannak az értékeikkel, és ez megszabadította őket a felesleges feszültségektől.
– A szlovénok ellen szemlátomást a magassági fölényt akartuk kihasználva rendszeresen bejátszva a labdát a palánk alá a centernek, ez azonban a finnek ellen már nem működött annyira jól. Miért nem?
– A finnek nagyon alaposan felkészültek belőlünk, sokkal erősebb csapatot alkotnak, mint azt sokan gondolják róluk, ellenünk is megmutatták az erényeiket. Mi most valóban hatékonyak tudunk lenni a magas posztokon, ami nemcsak a pontokat, hanem a lepattanók megszerzését is jelenti, és a második meccsen nem teljesen jól reagáltuk le az ellenfél védekezését. Ha ennyire kiszorítanak minket a palánk alól, akkor a védővonal mögött üres terület marad, azt kell ilyenkor kihasználni, ami nekünk nem sikerült jól.
Székely Norbert elégedett Juhász Dorkával
– Ennek ellenére a kinti játékosok, mint például Studer Ágnes, Lelik Réka vagy Aho Nina pontos távoli dobásokkal hozták a sikereket.
– Ez így van rendjén, a kosárlabda a magasok és az alacsonyak közös sportja. Jó, sőt, fontos, hogy meglegyen a kellő magasság, de rengeteget számít a sebesség is, ezt pedig az alacsonyabbak adják hozzá a játékhoz. Alapstratégiánk, hogy a labdát bejuttassuk a centereknek, mert ott tényleg erősek vagyunk, és dominálni akarunk a palánk alatt, de ugyanakkor jó dobóink is vannak. Gondjaink a passzolással vannak, ami az egész magyar mezőnyre jellemző sajnos, azaz nem tudunk kreatívan és jól passzolni, inkább felesleges labdavezetésekbe bonyolódunk bele, ezért sem reagáltunk jól a finnek védekezésére.
– Ezen hogyan lehet segíteni a válogatott néhány napos edzőtáborai idején?
– Ez az alapvető probléma. A teljes kerettel mindössze három edzésünk volt, a támadójáték pontos felépítése viszont heteket igényelne. Most ráadásul egy-két játékost is be kellett építeni a csapatba, ezért ezen a két selejtezőn nemigen rukkoltunk elő olyan összehangolt mozgássorokkal, mint a nyári Európa-bajnokságon.
– Azt kapta a két selejtezőtől, amit várt?
– Igen, azt. Azt tudtuk, hogy az újak miatt a játékkapcsolatok nem lesznek tökéletesek, mégis, örömteli, hogy sikerült ott folytatnunk az építkezést, ahol a kontinenstornán abbahagytuk, a csapat egysége töretlen maradt, sőt, fejlődött, a védekezésünk pedig folyamatosan stabil maradt. A kosárlabdában ez a siker alapja, ez az alfa és az omega, és a két selejtezőn, de különösen a finnországin ez segített ki minket a bajból. Az pedig, hogy megnyertük mindkét selejtezőt, elégedetté tehet, ez ugyanis azt jelenti, nagy valószínűséggel ott leszünk a 2025-ös Európa-bajnokságon is.