Szoboszlai Zsolt a fiáról: Hazugság, amit rólam állítanak

– Egész pokróc ember vagyok – Szoboszlai Zsolt így jellemzi magát, nem is tagadva, hogy olykor a fiával is keményen bánt. Szoboszlai Dominik édesapja ugyanakkor cáfolja, amit róla állítanak, miszerint soha egy jó szava ne lett volna a fiához. Szoboszlai Zsolt szerint a magyar labdarúgásban 5 és 14 éves kor között kellene megreformálni a képzést és takarékra állítani a szülőket, akik beleokoskodnak az edzők munkájába.

Szoboszlai Zsolt az Utanpotlassport.hu és a Magyar Edzők Társasága közös rendezésében tartott konferencián beszélt a fiáról, a saját klubjáról, a Főnix Gold FC utánpótlás-nevelő egyesületről, valamint a szakmai és nevelési elveiről. A slágertéma persze az volt, hogyan nevelte a fiát. Szoboszlai Zsolt a fiát önfejű, akaratos, céltudatos gyerekként jellemzi, aki mindent feláldozott a labdarúgásért.

Szoboszlai Dominik vajon mire gondol, mit lát, ha visszatekint a gyerekkorára? (Fotó: Adam Vaughan)

– Az alváson kívül szinte csak a foci töltötte ki, pedig bejárt az iskolába, nagyon jól tanult. Néhány ének- és rajzórát inkább focizásra fordítottunk. Dominik irtózatos munkát végzett, ez a kulcs. Minden gyerek ügyes, van alaptehetsége, de vannak korlátai, amiket edzésekkel ki lehet tolni – idézi Szoboszlai Dominik édesapját a Mandiner.

Maga a fia is utalt rá már többször, hogy olykor besokallt az édesapjáról, megesett, hogy kinyomta a telefont, amikor egy-egy meccs után a játékát akarta elemezni. Igaz, ez már felnőttként, a salzburgi időkben esett meg vele.

Szoboszlai Zsolt: Sokszor láttam sírni Dominiket

– Hazugság, hogy soha egy jó szavam nem volt hozzá. Gyerekként az csapódik le, hogy szigorú voltam vele. Dicsértem, de kétszer ugyanazért soha! Versenyző típus vagyok. Nem kérdeztük, mit szól hozzá az édesanyja. Nagyon jó hátteret biztosított. Sírni láttam és hallottam is bőven, de nem azért, mert én kemény voltam. Adtam alternatívákat, de mindegyiknek ugyanaz lett a vége. Amikor nem nyert, ment a bíróhoz sírva, hogy újra kell játszani a meccset! – felelte arra a kérdésre Szoboszlai Zsolt, igaz-e, hogy nagyon keményen bánt a fiával és még csak meg sem dicsérte őt sohasem.

Szoboszlai Zsolt ugyanakkor nem akarja szebbre festeni a múltat és önmagát sem, ma is nyíltan vállalja a nevelési elveit.

– Én egy egész pokróc ember vagyok: nem igazán tudtam azt elfogadni, hogy tutujgatjuk ezeket a gyerekeket. 

Bruckner Gábor (balra) beszélgetett Szoboszlai Zsolttal a konferencián (Fotó: Mandiner/P. Fülöp Gábor)

Reformra szorul az utánpótlásképzés

Szoboszlai Zsolt szerint a futballban, úgy általában a sportban nem működnek a liberális gyereknevelési módszerek. Heti egy-két edzéssel nem lehet helyettesíteni azt, hogy korábban a gyerekek napi öt-hat órát töltöttek a grundon.

– Az elmúlt 15 évben megváltozott az infrastruktúra és kicserélődött az edzői garnitúra. A környező országokhoz képest sokat fejlődtünk, mégis nekünk van a legkevesebb topligás labdarúgónk – jegyezte meg.

Szoboszlai Dominik édesapja szerint 5 és 14 éves kor között kellene megreformálni a képzést Magyarországon. Ő úgy tapasztalja, a gyerekeken már egészen kis korban megmutatkozik, hogy melyik csupán tehetséges és melyik hajlandó mindent megtenni a futballért, az utóbbi csoportba tartozó gyerekeket edzés után órákkal kell ma is hazazavarni a pályáról.

Nagy a szülők felelőssége is

Szoboszlai Zsolt szerint a szülők mentalitásán is változtatni kell. A saját gyereküket általában felmentik a felelősség alól, nem csupán az edzőt teszik felelőssé a kudarcokért, hanem bele is akarnak szólni a munkába. Éppen ezért a saját klubjában, a Főnix Gold FC-ben a szülőket nem engedik be az edzésekre. 

A teljes beszámoló a konferenciáról a Mandineren olvasható.

Borítókép: Apa és fia. Szoboszlai Zsolt és Szoboszlai Dominik