Valter Attila az elmúlt időszakot, az Il Lombardia óta eltelt nagyjából két hónapot néhány kritériumversenyen való részvételen kívül nagyrészt pihenéssel töltötte, december eleje óta Spanyolországban készül a következő év kihívásaira. 2023-mal nagyszerű évet hagy a háta mögött, a csapatával, a Jumbo–Vismával a Vuelta a Espanán győzelmet ünnepelhetett, és a Nemzeti Sportnak adott interjújából az is kiderül, minden versenyzéssel töltött napját rendkívül élvezte.
Ennek ellenére egy téren sokat változott Valter Attila idén. Mint mondja, már nem ül fel minden nap a kerékpárra, hiszen néha egyszerűen nincs kedve hozzá. Korábban viszont akkor is tekert, ha nem volt kötelező, mivel úgy érezte, hogy ezt kell tennie. Ez részben az önbizalmának is köszönhető. – Én úgy szocializálódtam édesapámnál, hogy amíg nem érzed, hogy ott vagy, ahol lenned kell, addig ne pihenj meg. Nálunk viszont nem lehet kihagyni fél évet, mint mondjuk adott esetben az úszóknál. Előfordult korábban is, hogy kihagytam néhány hetet, de az akkor nem volt kényelmes érzés – fogalmazott a 25 éves versenyző.
Valter és az atyai szigor
Valter Attilának Szoboszlai Dominikhez hasonlóan az édesapja volt korábban az edzője. Ennek kapcsán felvetették a kerekesnek, hogy párhuzamot lehet vonni az ő és a Liverpool futballistájának pályafutása között, amivel Valter is egyetértett. – Hasonló a dinamika, talán nálam egy kicsit enyhébb, de igen, ez nekem is feltűnt – utalt az atyai szigorra a kerékpáros. – Én az apukámra nem tekintek ma már így, mert megértettem, hogy a szigora valójában céltudatosság volt, az interjúk alapján sokkal keményebbnek gondolom Dominik apukáját, mint a sajátomat. Engem azért dicsért, de ezzel együtt voltak nehéz pillanatok, előfordult, hogy azt éreztem, sohasem vagyok elég jó. Ezt a mai napig nem tudta levetkőzni, sőt ha ennél jobban haladnék, valószínűleg akkor sem éreztetné, hogy neki én vagyok a legjobb. Amióta külföldi csapatnál vagyok, azért visszavett abból, hogy elmondja, hogyan is kellett volna. De nem lehet véletlen, hogy Dominikkal oda jutottunk, ahová, a saját sportágukon belül a legmagasabb szintre.
Borítókép: Valter Attila (Fotó: MTI/Lakatos Péter)
