Akkor a harmadik számú sorozatban, az UEFA-kupában találkozott egymással a két együttes. A Ferencvárosnál enyhén szólva puskaporos volt a hangulat, hiszen az előző évi Bajnokok Ligája-remeklés után (a zöld-fehérek a magyar csapatok közül elsőként szerepeltek az első számú kupasorozat főtábláján, és az Ajax Amsterdam, valamint a Real Madrid mögött a harmadik helyen végeztek, megelőzve a Grasshopperst) ebben a szezonban azonban már a BL első selejtezőkörében kiesett, miután a Göteborg simán elintézte (3-0; 1-1) Novák Dezső legénységét. A trénernek menni kellett. Az Olimpiakosz elleni budapesti összecsapáson addigi segítője, Mucha József ült a kispadon, a visszavágón pedig már a frissen kinevezett legenda, Varga Zoltán. A Fradi itthon 3-1-re nyert, majd idegenben 2-2-es döntetlent ért el, így továbbjutott.
Nyilas Elek az első mérkőzésen csereként állt be a 68. percben, a visszavágón pedig testközelből élhette át, milyen félelmetes hangulatot teremtettek a görög szurkolók – és nem csak a meccsen.
– Az, hogy barátságtalanul fogadtak minket, nagyon enyhe, mondhatnám, aranyos kifejezés. Csak egyetlen példa: a visszavágó előtti edzésünkön, a tizenegyesek gyakorlása közben a görög szurkolók gránátokat lőttek be közénk, amelyek közül jó pár közvetlenül a fejünk mellett süvített el. Ha egy is eltalál bármelyikünket, nagyon súlyos sérülést okozhatott volna. Amikor pedig másnap a stadionhoz érkeztünk, kőzápor fogadott minket, a meccsen pedig végig fergeteges hangulat uralkodott, a szurkolók fáklyákkal a kezükben drukkoltak, és még a labdafogó hálón is csüngtek nézők. De mindez még inkább motiválttá tett minket, én különösen szerettem, amikor az őrjöngő tömeget sikerült egy-két góllal elhallgattatni...
