Szemlátomást nagyon szerette volna kicsikarni az ötödik meccset a Szolnok, ám ehhez nem volt meg az ereje. Amúgy már az is megsüvegelendő tettnek számított, hogy a férfibajnokság rájátszásában a szolnokiak elcsíptek egy meccset a Szombathely ellen, ez ugyanis rajtuk kívül senkinek sem sikerült. A döntő párharcában a címvédő Falco már úgy utazott az Alföldre, hogy tudta, ha győz, akkor vége a versenyfutásnak, 3-1-re megnyeri a finálét, és története során hatodszor, sorrendben pedig ötödször veheti át a bajnoki trófeát.

És így is történt, így pénteken már nem kell megrendezni a Szolnok által óhajtott ötödik találkozót. A címvédő nyilván szívesebben ünnepelt volna a saját csarnokában, ám így is sokan elkísérték Szolnokra, és végül is jobb biztosra menni és ott megnyerni az újabb aranyat, ahova éppen kijön a lépés. A hazai csapat végi loholt az eredmény után, az akaratához nem társult jó játék, így meg kellett hajolnia a jobbik előtt, a vendégek 89-77-re nyertek. A lefújást követően Oliver Vidin, a házigazda vezetőedzője is ezt hangsúlyozta:
– Gratulálunk a Falcónak a megérdemelt bajnoki címhez, jobb volt a döntőben is. Nagyon nehéz az ilyen mérkőzéseket megnyerni, ha saját magunkhoz képest is alulmúljuk a fontos mutatóinkat. Gondolok itt a büntetőkre, a tiszta dobóhelyzetekre vagy például a palánk alatti közeli dobásokra.
Perl Zoltán az MVP
A szerb edző február derekán érkezett Szolnokra, és nincs miért szégyenkeznie, hiszen a csapata Magyar Kupát nyert, ezüstérmes lett a bajnokságban, és mindkettő bravúrnak számít. A szerződése lejár, erről ezt mondta: – Szolnokon jövőre is nagyon jó csapat lesz a személyemtől függetlenül. Három kiváló magyar játékossal van élő szerződés, erre alapozva az Olaj erősebb is lehet, mint az idén. Nyitott vagyok a jövőre nézve, hogy olyan csapatot építsünk, amely bajnokságot tud nyerni és megállja helyét az európai sorozatban is, nem csak a pofozógép szerepét tölti be – utalt arra, hogy nem rajta múlik a folytatás.
Oliver Vidin a nyilatkozatában kiemelte a szombathelyi Perl Zoltán teljesítményét, aki az egész évben nagyszerű teljesítményt nyújtott, a keddi meccsen pedig ezt harminc ponttal fejelte meg, vita sem lehetett arról, hogy ő volt a döntő párharc legértékesebb játékosa. Ő a szokásos szerénységével hárította el a dicshimnuszokat, és egészen másra terelte a figyelmet: