– Mondhatni, hogy hetvenkettő volt a legjobb éve?
– Hetvenegy-hetvenkettő, a bajnoki év, ez így pontos, de igen, az volt a legjobb.
– Három évvel korábban került a Ferencvároshoz Székesfehérvárról. Mit csinált a kettő között?
– Először is nem játszhattam, mert a Videoton nem akart elengedni. Az utolsó nap éjfél előtt felhívtam a vállalat vezérigazgatóját, hogy gondolja meg magát, de nemet mondott, és megfenyegetett, ha átigazolok, akkor egy évre eltiltanak, és elintézik, hogy bevonuljak katonának. Így is lett, eltiltottak, majd be is soroztak. Az első naptól kezdve mindent megtettem, hogy leszereljenek, szereztem kamu papírokat betegségekről, de persze az orvosok semmit sem találtak, végül hét hónap után sikerült megszabadulnom az egyenruhától. Utána sokszor voltam sérült vagy beteg, és hetvenegy nyarára kerültem olyan állapotba, hogy jól teljesíthessek.
– Ez jó mit jelentett?
– Például akkor indult az UEFA-kupa, amelyben az elődöntőig jutottunk el, és én gólt lőttem a Fenerbahcénak, a Panioniosznak, a Braunschweignek és a Zseljezsnicsarnak is. Utóbbitól itthon kikaptunk 2-1-re, az ellenfél otthon vezetett 1-0-ra, de én gyorsan egyenlítettem, majd Branikovits is lőtt egy gólt.
A hosszabbítás után jöttek a tizenegyesek, amelyek sorra kimaradtak. Én voltam az ötödik, de korábban sohasem lőttem tizenegyeset. Ennek ellenére betaláltam, és ezzel jutottunk az elődöntőbe.
Az angol Wolverhamptonnal a Népstadionban 2-2-t játszottunk, a visszavágón én szépítettem, de csak ennyire futotta, kikaptunk, és nem lettünk döntősök. Dühítő volt, mert Szőke Pista mindkét meccsen kihagyott egy tizenegyest, ha csak az egyik bemegy, elég lett volna.
– Ekkor már hetvenkettőt írtunk, és a válogatott az Európa-bajnoki selejtezők végén járt. Remélte, hogy bekerülhet a keretbe?
– Persze, és az említett meccsek után be is kerültem a keretbe, de először az olimpiai válogatottban játszhattam a románok ellen Gyulán. A belső hármas úgy festett, hogy Kocsis Lajos, Albert Flórián, Kű Lajos. Nyertünk 1-0-ra az én gólommal, és Illovszky Rudolf szövetségi kapitány felhívta a mi edzőnket, Lakat Károlyt, hogy a válogatott keret tagjai hogyan játszottak. Karcsi bácsi mondta neki rólam, hogy a gólomig káprázatos voltam, utána csak sétáltam. Rudi bácsi kérdezte, hogy mikor rúgtam a gólt, mire Karcsi bácsi rávágta, hogy a negyvenötödik másodpercben.
Motiváció jött Erdélyből
– Ennek ellenére már ott volt a románok elleni negyeddöntő visszavágóján Bukarestben. Nem ijesztette meg a nyolcvanezer ellenséges szurkoló?
– Ugyanezt kérdezte Illovszky Rudolf is, mire azt feleltem, hogy ha nem jönnek be a pályára, akkor nem félek, sőt minél többen vannak, annál jobb. Mondták, csaknem félmillió jegyet igényeltek a románok. Tudtuk, nem lesz könnyű dolgunk, mert Budapesten 1-1 volt a végeredmény, a románok egyenlítő gólját Szatmári Lajos szerezte. Örömében cigánykerekezett, mire otthon a romániai magyar szurkolók szétverték a házát, annyira zokon vették az ünneplést.
Bukarestben Rudi bácsi éppen magyarázta a taktikát, amikor bejött egy idegen nő és két férfi a terembe, és azt mondták, hogy Erdélyből jöttek, szeretnének szólni a csapathoz. Rudi bácsi meglepetésében beleegyezett, mire a hölgy elmondta, nekünk másnap nyernünk kell. A kezdéskor az ország magyarlakta területein minden ablak nyitva lesz, minden rádiót és televíziót teljes hangerőre kapcsolnak, hogy a Himnuszt és a közvetítést az utcán is hallani lehessen,
és kéri, rájuk is gondoljunk a pályán, tegyük őket boldoggá, hogy egyenes tartással járhassanak a most kárörvendésre készülő románok között.
– Ma ezt hívják motivációs beszédnek.
– Nagyon felemelő volt. A meccsen kétszer is vezettünk, Kocsis Lajos elhibázott egy büntetőt, de nem sikerült nyernünk, mert az ellenél a hajrában másodszor is egyenlíteni tudott. Az idegenben lőtt gólok száma nem számított, ezért három nap múlva harmadik meccset kellett játszanunk Ők Isztambulba akartak menni, mi Belgrádot mondtuk, végül a sorsolás nekünk kedvezett. Bukarestben az utolsó fél órára álltam be, a harmadik meccsen viszont először kezdtem a válogatottban.
Itt már nem volt mese, csak a győzelem lehetett elfogadható. Az első félidőben érződött is rajtunk a feszültség, azt 1-1-gyel zártuk. A második közepén Deleanu nekem rontott, hatalmasat ütköztünk. Neki három foga bánta, lehúzták a pályáról, az újságírók pedig azt írták utána, nem csoda, hogy kiestek a fogai, mert Kűbe harapott.
Nekem ömlött a vér a fejemből, a mai napig látszik a homokomon a heg, de játszottam tovább.
– Mit szólt volna, ha lecserélik?
– Nem jöttem volna le a pályáról, mondtam is, hogy minden rendben van. Pár perccel a vége előtt aztán Juhász Peti elment a bal oldalon, középre passzolt, én átléptem a labdát, amivel két védőt is elvittem, mögöttem érkezett Bene, ő tovább külsőzte Szőke Pista elé, aki olyan pontosan lőtt a hosszú sarokba, hogy a hatalmas kapus, Raducanu hiába vetődött, nem érhette el. Amikor hazaértünk Ferihegyre, rengetegen vártak minket, Szűcs Lajos felesége, a híres színésznő, Pécsi Ildikó volt a vezérénekes.
A ROMÁNOK ELLENI HÁROM EB-NEGYEDDÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA
– Milyen reményekkel utaztak Belgiumba az Európa-bajnokságra?
– Minimum a döntőbe akartunk jutni, a nemzetközi szaksajtó is Magyarország–NSZK finálét várt. Minden alapja megvolt a derűlátásnak, sajnos mégsem jött össze, amiért csak magunkat okolhatjuk. Az elődöntőben a szovjetek ellen Juhász Péter balszerencsésen ért bele a labdába, ezzel becsapta a kapus Géczi Pistát. Akadt helyzetünk bőven, beszorítottuk a kapujuk elé a szovjeteket, a végén még tizenegyest is rúghattunk, de Zámbó Sanyi lövését Rudakov kivédte.
Az idősebb lőtte a büntetőt
– Miért éppen ő lőtte, amikor az Újpestben sem ő volt erre kijelölve akkoriban, korábban pedig Kocsis Lajos volt az ítéletvégrehajtó?
– A mérkőzés előtt Illovszky Rudolf megkérdezte, ki vállalná az esetleges büntetőt, és mi ketten tettük fel a kezünket, Sanyi és én. Az edzés után mindketten rúgtunk öt-öt tizenegyest, egyikünk sem hibázott, Rudi bácsi pedig azt mondta, Sanyi az idősebb, övé lesz a lehetőség. Amikor eljött a pillanat, habozás nélkül vette fel a labdát, sajnos hibázott, a berobbanó Szőke pedig az oldalhálót találta el. Utána volt még két nagy lehetőségünk, az egyiket én hagytam ki.
– Nagy volt a csalódottság?
– Hát persze. Jöttek a külföldi újságírók, és mondták, biztosan el kellett adnunk a meccset a szovjeteknek. Marhaság volt, nem kaptunk ilyen utasítást,
sőt az arányokat tekintve soha életemben nem játszottam annyi pénzért, mint akkor, fejenként negyvenezer forintot ígértek nekünk, ha megnyerjük az Eb-t, akkoriban kétezer körül volt az átlagfizetés.
Mellékszál, hogy akkoriban nem kísérhettek minket szurkolók Nyugatra, most kijöhetett az Eb-re egybusznyi megbízható elvtárs, akik aztán a meccs után mind eltűntek, még a sofőr is disszidált, később küldtek valakit, aki hazavitte a buszt.
– A döntő tehát elúszott, jött a belgák elleni bronzmeccs, amelyen az ellenfél a szüneten már 2-0-ra vezetett. Mi történt?
– Először is kaptunk két szörnyű gólt, Lambert kicselezett mindenkit, úgy szerzett vezetést, majd öt perccel később egy ártalmatlan beadásnál Géczi és Páncsics egymásra várt, Van Himst pedig az üres kapuba passzolt. Aztán nem sokkal a szünet után kilöktek a labda alól az ötösön, megkaptuk a tizenegyest, és ez már az enyém volt. Eldöntöttem, a jobb alsóba lövöm, a kapus meg sem mozdult. Több gólt nem rúgtunk, kikaptunk, és negyedikek lettünk.
A BELGIUM ELLENI BRONZMÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA
– Sokat nem pihenhettek, mert a csapat zöme ment Münchenbe az olimpiára.
– Volt egy kis sérülésem, de aztán belejöttem, az NSZK-nak két gólt is rúgtam. Címvédőként eljutottunk a döntőbe, ahol tagja voltam a kezdőcsapatnak. A lengyelek felvetették, játsszunk döntetlent, mert akkor mindketten aranyérmesek leszünk. Egy nappal előtte a bronzmeccsen a szovjetek barátságos, mosolygós meccsen 2-2-re végeztek az NDK-val, mindketten harmadikok lettek, adott volt a megoldás. Páncsicsék azt mondták, nyerünk élesben is, ne egyezzünk meg.
– Juhász Péter egy interjúban azt mesélte, hogy ő lebeszélte a döntetlent a lengyelekkel, de Illovszky Rudolf megorrontotta, hogy mi készül, és megfenyegetett mindenkit azzal, hogy ha valaki bundázik, az többé nem lesz válogatott.
– Én erről nem tudok. Mindenesetre a szünetben vezettünk 1-0-ra, és az öltözőben Beckl Sándor, a sporthivatal elnöke ott lelkendezett, hogy káprázatos siker előtt állunk, Tokió és Mexikó után sorrendben harmadszor is olimpiai bajnok lesz a magyar válogatott.
Olyanokat mondott, hogy meg kell majd tanulnunk úszni a pénzben, és még negyvenöt perc, aztán világraszóló bulit csapunk. Láttam nagy dobozokat, belenéztem az egyikbe, és tele volt borral.
Aztán jött a második félidő, Deyna kiegyenlített, de mi nem estünk kétségbe, mondván, elférünk velük együtt a dobogó tetején. Később a zuhogó esőben elakadt egy rossz lövés a tócsában az ötösünk előtt, Deyna belőtte. Kikaptunk, és az öltözőben egy lélek sem várt minket, még a dobozok is eltűntek onnan. Az eredményhirdetésnél a keletnémetek és a szovjetek kiröhögtek minket.
– Miért nem lett soha többé válogatott?
– Annyira olimpiai bajnok akartam lenni, hogy összeomlottam. Elkezdtem éjszakázni, abba akartam hagyni a futballt, aztán már hiába jöttem rá arra, hogy más nincsen a kezemben. Decemberben Alberttel kilógtunk az edzőtáborból a Maximba, és csak hajnalban mentünk vissza. A meccsen kikaptunk 2-0-ra a Honvédtól, én egy nagy ziccerben térdre estem, nagyon kínos volt. Eltiltottak egy évre. Kutas István, az MLSZ elnöke nagyon szeretett, de behivatott, és elmondott engem kommunistaellenesnek, pártellenesnek és végül antiszemitának. A Fradiból mennem kellett, egy évet játszottam a Vasasban, majd a Volánhoz úgy mentem, hogy tudtam, amint lehet, elhagyom az országot.
Disszidálás és BEK-döntő
– Meg is tette hetvenhétben, majd egy év múlva BEK-döntőt játszott az FC Bruges játékosaként a Wembley-ben a Liverpool ellen. Ez hogyan jött össze?
– Az UEFA eltiltott egy évre. Bruges-be kerültem, ahol a polgármester nagyon tisztelte a forradalom óta a magyarokat, és engem is a tenyerén hordott. Szorgalmasan edzettem, a csapat pedig ment előre a BEK-ben, óriási meglepetésre az elődöntőben a Juventust is kiverte. Ezt követően kaptam meg a játékengedélyt,
közben pedig itthon egy újság azt írta, hogy Kű Lajos egy belga kocsmában verekedett, összetűzésbe keveredett a rendőrökkel is, emiatt börtönbe került.
Első meccsem egy belga kupamérkőzés volt, utána utaztunk Londonba, az angol határőrök alig akartak beengedni, mert menekült útlevelem volt. Káprázatos kastélyban szállásoltak el minket, amelynek a skót tulajdonosa utálta az angolokat, és az ígérte, hogy ha megverjük a Liverpoolt, akkor egy hétig a vendégei lehetünk.
– Ehhez képest egy skót, Kenny Dalglish lőtte a Liverpool győztes gólját.
– Ő profiként tette a dolgát. A meccs előtt sikerült telefonon elérni az édesanyámat, aki nem hitte el, hogy játszani fogok, mert olvasta, hogy börtönbe zártak. Azt mondta, hazudok, mert meg akarom nyugtatni, és csak akkor hitt nekem, amikor a tévében meglátta, tényleg ott vagyok a pályán.
A gyúrónk azt mondta, olyat még nem látott, hogy valakinek az új klubjában a második hivatalos meccse a BEK-döntő, nekem ez így jött össze.
Később a banketten összefutottam Barcs Sándorral, aki az UEFA egyik díjátadója volt. Beszélgettünk, és mondtam neki, elintézhetné, hogy az édesanyám kijöhessen hozzám. Megígérte, és fél év múlva az édesanyámat valóban megölelhettem Bruges-ben. Kértem, hogy intézze el azt is, hogy én hazamehessek, erre is azt mondta, meglesz. Nos, erre kilenc évet kellett várnom.
