– Tudja, Laci, én ezt nem értem. Itt ülünk, és egy barátságos meccset ünnepelünk, amikor az életünk legfontosabb mérkőzését pedig elveszítettük.
Ha nem hallottam ezt a mondatot tucatnyiszor, akkor egyszer sem. A legendás vendéglős, Fehér Miklós minden év november 25-én, a londoni 6:3 évfordulóján meghívta az éttermébe az Aranycsapat még életben lévő tagjait, a magyar futball néhány más legendáját, vezetőjét és a sajtó egy-két képviselőjét, így kerültem oda szinte minden alkalommal. És nem múlt el egyetlen összejövetel sem, hogy Grosics Gyula ne mondta volna el az idézett mondatot fájdalmas szomorúsággal. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Nem kellett kérdezni, pontosan tudta mindenki, hogy 1954. július 4-re gondol. A berni világbajnoki döntőre. Arra, amelyet a világ magasan legjobb csapata, a magyar válogatott 3:2-re elveszített a Német Szövetségi Köztársaság ellen. Arra a mérkőzésre, amely élete végéig kísértette őt és valamennyi csapattársát,
elmondása szerint nem múlt el hét úgy, hogy ne riadt volna fel többször is éjszakánként, mert álmában ismét látta Helmut Rahn lövését, a németek harmadik gólját, amit talán védhetett volna, Puskás Ferenc egyenlítő találatát, amelyet azonban az angol William Ling lesre hivatkozva nem adott meg, és újra érezte a határtalan csalódottságot, amelyet képtelenség szavakkal kifejezni.
Előre megszervezték az ünneplést
Itthon mindenki biztosra vette a győzelmet. Farkas Mihály, a nagy hatalmú honvédelmi miniszter készíttetett két és fél millió postabélyeget a világbajnoki cím tiszteletére, elintézte, hogy a játékosok fejenként 50 ezer forint jutalmat kapjanak, Sebes Gusztáv szövetségi kapitányt és Hegyi Gyulát, a sporthivatal elnökét pedig a Munka Vörös Zászló érdemrendre terjesztette fel. A csapat fogadására fellobogózták a Keleti pályaudvart, ahonnan a forgatókönyv szerint a válogatott tagjai busszal mennek majd a Parlamentbe, ahol több politikus is beszédet mond.

Az újságok pedig megírták, hogy a nyugatnémetek elleni 8:3-ra megnyert csoportmeccsen megsérült Puskás Ferenc felépült, ott lesz a döntőben, miután a csapat az odáig vezető úton nélküle nyert két roppant nehéz meccsen egyaránt 4:2-re Brazília és Uruguay ellen, utóbbit ráadásul hosszabbításban győzte le – Puskással kiegészülve ki akadályozhatná meg a végső diadalt? A Népsort megszólaltatta Josef Herbergert, az ellenfél szövetségi kapitányát, aki elárulta, jóval erősebb összeállítású csapatot küld pályára, mint a csoportmeccsen, magasztalta a magyar válogatottat, majd a nyilatkozatát ezzel fejezte be:
– A döntő mérkőzésen a szakemberek magyar győzelmet várnak, s tárgyilagosan meg kell állapítanom, teljesen indokoltan. Mi sem vagyunk azonban esélytelenek, csapatunk a vb hajrájára összeforrt. A német csapat mindenesetre azzal az elhatározással lép majd Bernben pályára, hogy meglepetést okoz.