Amikor a torna nyitónapján 13-12-es vereséget szenvedett az U18-as magyar fiúválogatott Szerbiától, a legtöbben abban bíztak, hogy lesz még alkalmunk visszavágni az ősi riválisnak – esteleg a döntőben. Nos, a lehetőség megadatott, hiszen a fináléban ismét összejött ez a párosítás, a tökéletes pillanat a revánsra. A csoportkörben az első félidő igencsak fordulatosan alakult, aztán a másodikban elléptek a szerbek, a végén viszont huszáros hajrát nyitottunk, azonban az utolsó másodpercekben elhibázott ötméteressel megpecsételődött a sorsunk. Azóta mindkét együttes kizárólag győzelmet aratott, egyáltalán nem véletlen, hogy ez a két alakulat vívhatott meg a világbajnoki címért.
A Magyar Vízilabda-szövetség beszámolója alapján egy zsinóron húzott szerb lökettel indult a rangadó, szerencsére az egyenlítésünkre sem kellett sokat várni, Tóth András használt ki egy emberelőnyt. Nem sokkal később ugyanezt már ők is elmondhatták magukról, amire Tóth akcióból felelt, Balogh Botond fóros pattintásával pedig mi kerültünk az élre. Ők sem tudtak hibázni létszámfölényből, ezt követően viszont a védelmek is megérkeztek, egy ideig beragadtak a csapatok 3-3-nál. Az állást Benedek Mór törte meg egy jól helyezett kapáslövéssel, ám egyből jött a válasz, de Benedek ismételni tudott, ezúttal a rövid helyett a hosszút nézte ki magának. Az utolsó másodpercekben Balogh is belépett a duplázók közé egy bivalyerős ötméteressel, kétgólos előnnyel abszolváltuk az első nyolc percet!
A második negyed elején egyik csapat sem talált fogást a másikon, több mint négy perc telt el, mire megszületett a jégtörő, Simon Balázs birkózott eredményesen egy kipattanóért, amit aztán bepöckölt az üres kapuba. Méretes bombával tartották a lépést a szerbek, húsz másodperccel a nagyszünet előtt pedig egyre csökkentették a különbséget.
A térfélcsere után sem tudtunk felpörögni a korábbi tempóra, a szerbek pedig a második támadásukból egyenlítettek, kezdődhetett minden elölről. A helyzet még egy kicsit rosszabbra fordult, amikor egy hatalmas góllal átvették a vezetést a negyed derekához közelítve, ráadásul 4–0-s szériában voltak ekkor. Nagyon kellett, hogy ennek Lugosi Csongor véget vessen centerből, majd Simon is megtette ugyanezt, ezzel ismét mi voltunk előrébb, Borbély Sándor védése pedig azt jelentette, hogy az utolsó negyedet 9-8-as előnyből várhattuk.
