„Óriási dicsőség, hogy ott lehettem az Eb-n” – Marco Rossi döntéséről is beszélt a válogatott kerettag

Szappanos Péter harmadik számú kapusként megjárta a labdarúgó Európa-bajnokságot, most pedig már az Európa-liga-selejtező csütörtöki rajtjára készül a Pakssal. Az idénykezdet előtt a 33 esztendős kapuvédővel a rövid nyári pihenőről, a nemzeti csapattal megélt élményekről és az új szezonról is beszélgettünk.

Szappanos Péter továbbra is olyan teljesítményt szeretne nyújtani, amellyel kiérdemelheti Marco Rossi bizalmát. Fotó: Mirkó István

– A válogatott hazatérése után csak szusszanásnyi szünet jutott önnek, néhány nappal később máris csatlakozott a klubjához. Elegendő volt a pihenő?
– Csütörtök este, 18 óra körül landoltunk Budapesten, utána hazaértem, másnap reggel pedig már indultunk is nyaralni a családdal, kaptam pár szabadnapot a paksi csapattól. Úgy terveztük meg a nyaralást, hogy hazafelé ki tudjak szállni Szlovéniában, ott csatlakoztam a Paks edzőtáborához. Az a néhány nap egy rapid feltöltődés volt, de jól sikerült, a gyerekek is nagyon élvezték, és nekem is jólesett egy kis kikapcsolódás. Arra a néhány napra el tudtam engedni a futballt, nem kellett azon stresszelnem, hogy bármilyen hátrány ér, ha öt napig nem edzek, egy sportoló azt szinte észre sem veszi.

Szappanos Péter újra munkában. Fotó: Mirkó István

Valamelyik kezébe bele kellett harapnia a kapitánynak

– Sűrű időszak ez a pályafutásában, hiszen az előző szezon szinte véget sem ért, máris ment a válogatotthoz…
– Akkor is egy hetet kaptam, úgyhogy összesen tíz nap szabadsággal vágok bele a következő idénybe, ugyanakkor az édes teher minden sportoló számára, ha azért nem jut több ideje a pihenésre, mert az Európa-bajnokságon képviselheti a hazáját a válogatottal. Minden futballista ezért küzd és dolgozik.

– Milyen emlékeket őriz a felkészülésről és az Európa-bajnokságról?
– Személy szerint nekem hatalmas élmény volt, óriási dicsőség, hogy ott lehettem az Európa-bajnokságon. Csapatszinten szerettünk volna nagyobb célokat elérni, de így sem kell szégyenkeznünk az eredmény miatt. Összességében pozitívan és reálisan kell értékelni a németországi tornát. Két hét elteltével talán már lecsillapodtak a kedélyek, mostanra mindenki tisztán lát a szereplésünkkel kapcsolatban.

Szappanos Péter, Dárdai Márton és Szoboszlai Dominik. Fotó: Illyés Tibor

– Azt hogyan élte meg, hogy miközben az egész tavasz Dibusz Dénes és Gulácsi Péter „különversenyéről” szólt, az ön neve reálisan fel sem merült a kezdőkapus posztjára?
– Vagyok annyira intelligens, hogy ezt reálisan tudjam kezelni. Az embernek tudnia kell a helyét. Számomra már az óriási megtiszteltetés volt, hogy harmadik számú kapusként számoltak velem. Nekem az volt a célom és a feladatom, hogy a kapustársaimat segítsem, és ha ne adj’ isten olyan dolog történik, ami miatt a harmadik számú kapusnak kell játszani, akkor készen álljak, bevethető legyek. Egy másodpercig nem sértődtem meg, abszolút helyén kezeltem a dolgot.

– Ön, mint ki jól ismeri a csapattársait, hogy látja, mi döntött Gulácsi Péter javára?
– Lassan három éve dolgozom együtt a fiúkkal, nagyon jó kapcsolatunk van, jól tudunk együtt dolgozni. Tartom magam ahhoz, hogy a főnök (Marco Rossi – a szerk.) nem tudott rosszul dönteni, akár Dinit, akár Gulát nevezte volna a kezdőbe, nem tudott mellé lőni. Én azt gondolom, hogy Gulácsi Péter kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, ugyanúgy, mint Dibusz Dénes is a selejtezők során. Valamelyik kezébe bele kellett harapnia a szövetségi kapitánynak, biztos, hogy neki sem volt egyszerű a döntés.

Az első pár mérkőzésen észnél kell lenni

– Az előző idényben volt ugyan egy nehezebb időszaka is, ám nagy sikereket ért el a Pakssal. Ezek után milyen célokkal vág bele a következőbe, amely a Corvinul elleni Európa-liga-selejtezővel indul?
– Az előző évet sikerült kimaxolni. Fontos, hogy a sikerek ellenére is a földön tudtunk maradni, most sem fogunk olyan célokat kitűzni, hogy meg akarjuk szorítani a Ferencvárost vagy biztosan a dobogón szeretnénk végezni. Két lábbal a földön kell maradni, a biztos bennmaradást kell megjelölni célul. Nem lesz egyszerű a rajt számunkra, hiszen jelen pillanatban három fronton vagyunk érdekeltek, négy nemzetközi meccsünk már biztosan lesz, és nincsen 35 fős keretünk. Az első pár fordulóban nagyon észnél kell lennünk, és úgymond a „túlélésért” kell játszanunk. Bízom benne, hogy pozitívan tudunk kijönni a ránk váró meccsdömpingből.

– A magyar klubok közül a Paks lép pályára elsőként a selejtezőkben. Visszaüthet a korai kezdés?
– Rég volt példa hasonlóra Pakson, nincs tapasztalatunk ezzel kapcsolatban, így ez megjósolhatatlan. Ez elsülhet jól, illetve nyilván rosszul is. Bízunk benne, hogy az előbbi fog életbe lépni. Tulajdonképpen az előző szezon befejezése óta nem telt el annyi idő, és nagyjából ugyanazok a játékosok alkotják a keretünket. Nüanszok, apróságok fognak dönteni az első meccseken, a pillanatnyi forma.

Szappanos Péter szerint két lábbal a földön kell maradni a célok kitűzésekor. Fotó: Mirkó István

– Februárban megsérült, ezért veszélybe került a válogatott kerettagsága is, végül minden jóra fordult, eredmények tekintetében is sikeres szezont zárt. Ennek a lendülete átsegítheti azon is, hogy nem sok ideje jutott a feltöltődésre ezen a nyáron?
– Egyénileg és csapatszinten is az egyik legjobb idényem volt a legutóbbi, még úgy is, hogy volt egy két hónapos sérülésem, ami miatt ki kellett hagynom több meccset, egy válogatott összetartást, és ezért veszélybe került a kerettagságom és az Európa-bajnoki szereplésem is. Frusztráló hetek voltak, de végül minden jól alakult. A válogatottban mindig pozitív és jó dolog szerepelni, az feltölti az embert. 

Motiváltan várom az új idényt, ugyanazok a céljaim, amik eddig is voltak: szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, hogy ott lehessek a következő válogatott összetartáson, ezenkívül a klubcsapatomban is a lehető legjobb szereplésre törekszem.