– A válogatott hazatérése után csak szusszanásnyi szünet jutott önnek, néhány nappal később máris csatlakozott a klubjához. Elegendő volt a pihenő?
– Csütörtök este, 18 óra körül landoltunk Budapesten, utána hazaértem, másnap reggel pedig már indultunk is nyaralni a családdal, kaptam pár szabadnapot a paksi csapattól. Úgy terveztük meg a nyaralást, hogy hazafelé ki tudjak szállni Szlovéniában, ott csatlakoztam a Paks edzőtáborához. Az a néhány nap egy rapid feltöltődés volt, de jól sikerült, a gyerekek is nagyon élvezték, és nekem is jólesett egy kis kikapcsolódás. Arra a néhány napra el tudtam engedni a futballt, nem kellett azon stresszelnem, hogy bármilyen hátrány ér, ha öt napig nem edzek, egy sportoló azt szinte észre sem veszi.
Valamelyik kezébe bele kellett harapnia a kapitánynak
– Sűrű időszak ez a pályafutásában, hiszen az előző szezon szinte véget sem ért, máris ment a válogatotthoz…
– Akkor is egy hetet kaptam, úgyhogy összesen tíz nap szabadsággal vágok bele a következő idénybe, ugyanakkor az édes teher minden sportoló számára, ha azért nem jut több ideje a pihenésre, mert az Európa-bajnokságon képviselheti a hazáját a válogatottal. Minden futballista ezért küzd és dolgozik.
– Milyen emlékeket őriz a felkészülésről és az Európa-bajnokságról?
– Személy szerint nekem hatalmas élmény volt, óriási dicsőség, hogy ott lehettem az Európa-bajnokságon. Csapatszinten szerettünk volna nagyobb célokat elérni, de így sem kell szégyenkeznünk az eredmény miatt. Összességében pozitívan és reálisan kell értékelni a németországi tornát. Két hét elteltével talán már lecsillapodtak a kedélyek, mostanra mindenki tisztán lát a szereplésünkkel kapcsolatban.
– Azt hogyan élte meg, hogy miközben az egész tavasz Dibusz Dénes és Gulácsi Péter „különversenyéről” szólt, az ön neve reálisan fel sem merült a kezdőkapus posztjára?
– Vagyok annyira intelligens, hogy ezt reálisan tudjam kezelni. Az embernek tudnia kell a helyét. Számomra már az óriási megtiszteltetés volt, hogy harmadik számú kapusként számoltak velem. Nekem az volt a célom és a feladatom, hogy a kapustársaimat segítsem, és ha ne adj’ isten olyan dolog történik, ami miatt a harmadik számú kapusnak kell játszani, akkor készen álljak, bevethető legyek. Egy másodpercig nem sértődtem meg, abszolút helyén kezeltem a dolgot.
– Ön, mint ki jól ismeri a csapattársait, hogy látja, mi döntött Gulácsi Péter javára?
– Lassan három éve dolgozom együtt a fiúkkal, nagyon jó kapcsolatunk van, jól tudunk együtt dolgozni. Tartom magam ahhoz, hogy a főnök (Marco Rossi – a szerk.) nem tudott rosszul dönteni, akár Dinit, akár Gulát nevezte volna a kezdőbe, nem tudott mellé lőni. Én azt gondolom, hogy Gulácsi Péter kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, ugyanúgy, mint Dibusz Dénes is a selejtezők során. Valamelyik kezébe bele kellett harapnia a szövetségi kapitánynak, biztos, hogy neki sem volt egyszerű a döntés.
Az első pár mérkőzésen észnél kell lenni
– Az előző idényben volt ugyan egy nehezebb időszaka is, ám nagy sikereket ért el a Pakssal. Ezek után milyen célokkal vág bele a következőbe, amely a Corvinul elleni Európa-liga-selejtezővel indul?
– Az előző évet sikerült kimaxolni. Fontos, hogy a sikerek ellenére is a földön tudtunk maradni, most sem fogunk olyan célokat kitűzni, hogy meg akarjuk szorítani a Ferencvárost vagy biztosan a dobogón szeretnénk végezni. Két lábbal a földön kell maradni, a biztos bennmaradást kell megjelölni célul. Nem lesz egyszerű a rajt számunkra, hiszen jelen pillanatban három fronton vagyunk érdekeltek, négy nemzetközi meccsünk már biztosan lesz, és nincsen 35 fős keretünk. Az első pár fordulóban nagyon észnél kell lennünk, és úgymond a „túlélésért” kell játszanunk. Bízom benne, hogy pozitívan tudunk kijönni a ránk váró meccsdömpingből.
