November 3-án, a női U17-es labdarúgó-világbajnokság döntőjében Észak-Korea az 1-1-re végződött rendes játékidő után tizenegyespárbajban nyert Spanyolország ellen. Észak-Korea fantasztikus évet zárt, szeptemberben az U20-as női vb is az ázsiai ország válogatottjának sikerével ért véget. A győzelem receptje nem áll távol az észak-koreai értékektől.
– Büszkék vagyunk arra, hogy Európa legjobbját legyőzve mi lettünk a világ legjobb csapata. Az egységünknek köszönhetően nyerhettünk. Újra kiderült, hogy ha egyként küzdünk, az meghozza a győzelmet – mondta Szong Szung Gvon, az észak-koreai csapat szövetségi kapitánya. A döntőben legyőzött spanyolok középpályása, Irune Dorado az észak-koreaiak intenzitását és munkabírását emelte ki a finálé után.
Bár az U17-es vb végén nem kapott egyéni díjat, a legnagyobb ígéretnek Csu Il Szon tűnik a csapatból, ő ugyanis fiatal kora ellenére az U20-as világbajnok csapatban is ott volt, sőt azon a tornán gólkirály és a világbajnokság legjobb játékosa is ő lett. Mielőtt azonban túlságosan előreszaladnánk, érdemes visszatekinteni: Észak-Korea futballmúltja ugyanis nem a beteljesült ígéretekről szól.
Észak-Korea nagy bravúrja, Eusébio volt a végállomás
Annak idején adott volt a lehetőség, hogy Észak-Korea legyen Ázsia első futballnagyhatalma. Amikor az ország férfiválogatottja először elindult a világbajnokság selejtezőjében, nemcsak eljutott az 1966-os tornára, hanem Olaszország legyőzésével tovább is jutott a csoportból. Egészen 1994-ig ez volt Ázsia egyetlen győzelme futball-vb-n, pedig Észak-Korea közel járt a másodikhoz is: a negyeddöntőben Portugália ellen 3-0-ra vezetett, mielőtt a mesternégyest szerző Eusébio vezérletével a luzitánok bemutatták a vb-történet legnagyobb fordítását, és 5-3-ra nyertek.
Ahogy mondani szokás, erre a sikeres bemutatkozásra lehetett volna építeni. Észak-Koreában viszont másképp gondolkodnak, mint a világ többi országában. Az angliai világbajnokságot követő öt évben a válogatott egyetlenegy hivatalos mérkőzést játszott, s az országban uralkodó, kommunizmusra épülő ideológia rendre fontosabb volt, mint a futballválogatott esetleges jó szereplése.
Míg a világ legtöbb országa az esélytelenek nyugalmával is nekivág minden negyedik évben a világbajnokság selejtezőinek, Észak-Korea az angliai csoda óta két sorozatot teljesen kihagyott, háromszor pedig visszalépett, legutóbb a 2022-es torna kvalifikációjától, amikor Kim Dzsong Un az ország teljes bezárása közepette hirdette, hogy Észak-Korea legyőzte a Covidot.
Magyar sztáredző Észak-Korea kispadján
Az egyik legmeglepőbb húzás az volt a bezárkózó Észak-Korea futballtörténetében, amikor 1991-ben először külföldi szakembert neveztek ki a válogatott élére a magyar Csernai Pál személyében, aki az 1980-as években bajnoki címeket nyert és BEK-döntőben is ülhetett a Bayern München kispadján.
– Nekik ez nemcsak egyszerű játék volt, hanem politika. Egy szedett-vedett társaságot formáltam igazi csapattá – foglalta össze később észak-koreai munkásságát Csernai Pál, akit egy Egyesült Államok elleni győzelmet követően hősként ünnepeltek, az 1994-es vb-ről viszont szoros küzdelemben lemaradt a csapattal, ráadásul az utolsó fordulóban Dél-Korea éppen az északi szomszéd elleni sikerrel biztosította be a saját kijutását.
Ennek ellenére Csernai maradhatott volna, de a magyar szakembernek elege lett abból, hogy a vezetők rá akarták tukmálni az észak-koreai állampolgárságot, sem a vezetőktől kapott, kommunista elvekről szóló pamfletek, sem a válogatott edzéseit rendszeresen felügyelő fegyveres rendőrök nem győzték meg, hogy maradjon.
Csernai döntése helyesnek bizonyult, 1994-ben ugyanis újra bezárkózás következett: Kim Ir Szen halála hároméves nemzeti gyászt eredményezett, ráadásul ezekben az években éhínség sújtotta az országot, a futballprojekt leállt.
2010-ben mégis részt vehetett Észak-Korea a világbajnokságon, de három vereséggel, köztük a Portugália elleni 0-7-tel zárt, az eredmények miatt bizonyos beszámolók szerint Kim Dzsong Hun szövetségi kapitányt nyilvánosan megalázták, kizárták a Munkáspártból és kényszermunkára ítélték, bár ezt az észak-koreaiak tagadják.
Észak-Korea: aranyérmek és doppingbotrány
A férfiak tehát az 1966-os angliai csoda közelébe egyszer sem kerültek, női futballban viszont sokkal sikeresebb Észak-Korea. Bár világbajnokságon ugyanúgy a negyeddöntő (2007) a legjobb eredményük, mint a férfiaknak, a női válogatott a 2000-es évtizedben háromszor is megnyerte az Ázsia-kupát.
A sikersorozatot azonban utólag beárnyékolta a 2011-es világbajnokság, amelyen öt észak-koreai játékos is megbukott a doppingteszteken, s emiatt a válogatottat eltiltották a következő vb-től és Ázsia-kupától is.
Észak-Korea az idei utánpótlássikereket meglovagolva újra előretörhet, igaz, a korábbi U17-es és U20-as világbajnoki aranyakat nem követte felnőttek között szerzett vb-érem. A múlt alapján Észak-Korea esetében fokozottan igaz: nincs garancia arra, hogy a fiatalok között elért eredmények a következő években a felnőttek között is elhozzák a nagy győzelmeket.
