57-80, 61-80, 71-100, 84-96, 72-91, 48-59. Nem túl jó eredménysor, de van rosszabb is: 31-113, 53-96, 51-97, 36-108, 48-80, 44-82. A női bajnokság élvonalában az eddig hat fordulóban ez a mérlege a Dávid Kornél Akadémiának, illetve a Soproni Darazsaknak – az előbbinek a nevéből tudható, utóbbiéból sejthető, hogy nagyon fiatal átlagéletkorú, lényegében akadémista játékosok alkotják. Egyelőre esélyük sem volt bármelyik meccs megnyerésére is, igaz, a lehangoló képet némileg árnyalja, hogy mindkét csapat megmérkőzött már a mezőny négy legerősebb klubjával, a Diósgyőrrel, a Győrrel, a Szekszárddal és a Sopron Baskettal.
Az is tény, hogy például a Cegléd is kapott ki 103-36-ra a Pécstől, ám ezt felnőtt, profi klubként tette, míg a Dávid Kornél Akadémia és a Soproni Darazsak elsődleges feladata az utánpótlás nevelése, így talán némi magyarázatra szorul, hogy mit keresnek a számukra eddig „mészárszéknek” számító élvonalban. A két eset több ponton azonos, sok tekintetben viszont nagyon különbözik egymástól.
Közös az, hogy mindkét klubnál azzal számolnak, számukra csak most kezdődik igazán a bajnokság, most jönnek majd azok az ellenfelek, amelyek ellen reálisan lehet esélyük. A másik közös pont az, hogy mindkettőnél cél volt hosszú távon a feljutás az NB I A csoportjába, ami a vártánál korábban következett be, ugyanakkor a sportban a lehetőséget mindig akkor kell megragadni, amikor adódik,
közel sem biztos, hogy a következő bajnokságot is sikerülne megnyerni a második vonalban.
– Szerettük volna, ha Székesfehérvárnak újra lenne élvonalbeli csapata, korábban olyan játékosok karrierje indult innen, mint például Boksay Zsuzsa vagy Béres Tímea – mondja Gáll Tamás, a Dávid Kornél Akadémia szakmai vezetője. – Az érettségi után a játékosok nyilván arra mennek, ahol játéklehetőséget remélnek, most
végre itt is megvan a kifutási lehetőségük, azaz az A csoportnak megtartó ereje is van, idővel pedig talán vissza is csábít olyan korábbi kosarasokat, akik másutt magas szintre jutottak. Két fiatal légiósunk van, 23 és 24 évesek, akiknek a mi csapatunk jó ugródeszka lehet, ugyanakkor adnak energiát és biztonságot a fiataloknak.
Hosszú távon gondolkodunk, az első lépés a bennmaradás kiharcolása. Most meccsről meccsre gondolkodunk, a játékosokat felkészítettük az elején várható vereségekre, és azt is értékelni tudtuk, amikor például megnyertünk egy félidőt. A lényeg az, hogy versenyképesek legyünk.
Pszichológus is dolgozik a csapat mellett
Sopronban eltérő volt a helyzet, amikor a Darazsak nevezéséről dönteni kellett. Ott van eredményes felnőttcsapat, nem is akármilyen, a Sopron Basket két és fél éve megnyerte a kontinens legrangosabb sorozatát, az Euroligát. A gond itt éppen ebből adódik: a tapasztalatok szerint két-három év alatt legfeljebb egy saját nevelésű játékost lehet feladni egy ilyen erejű, minőségi légiósokat is alkalmazó keretbe, ugyanakkor mindig van nyolc-tíz olyan fiatal, akiből nagyon jó A csoportos kosárlabdázó lehet.
– Nehéz döntés volt, de végül belevágtunk – mondja Czukorné Hollós Anna szakmai igazgató. – A szülőket is beavattuk, pszichológus is dolgozik a csapat mellett, de a szakmai stáb és az akadémia vezetése is odafigyel a játékosokra, akik hihetetlenül színvonalas edzésmunkát végeznek.
Pszichésen át kell vészelni ezt az időszakot, hogy a tavasszal már szintet tudjanak lépni, és bennmaradjunk az A csoportban. A két fiatal szerb játékosunk is 18 és 19 éves, jövőre már ők is magyarnak számítanak majd.
Az biztos, hogy az élvonalbeli szereplésnek köszönhetően a jövő nyári korosztályos Európa-bajnokságokon ezek a kosarasok már magas szinten teljesítenek majd, azaz a döntésünk a magyar kosárlabda érdekeit is szolgálja.
