Annyira idegesítette a Barátok közt, hogy edzésen zavaró tényezőnek használta

Vasárnap kezdődik a hazánkban is népszerű PDC dartsvilágbajnokság, amelyen ezúttal sincs magyar induló. Székely Pál ugyanakkor idén első magyarként jutott döntőbe a PDC második vonalát jelentő Challenge Tour egyik versenyén, és célja, hogy mostantól két éven belül bekerüljön a sportág nemzetközi elitjét képező 128 Pro Tour-kártyás játékos közé. Székely Pál kézilabdázott későbbi Bajnokok Ligája-döntős edző irányítása alatt, majd úttörőként Magyarország első főállású dartsosa lett, de ma már újra munka mellett próbál érvényesülni. Milliók, vámpírok és Barátok közt – Székely Pállal a dartsról beszélgettünk.

Székely Pál célja, hogy két éven belül bekerüljön a PDC-be, azaz a darts nemzetközi elitjét képező 128 Pro Tour-kártyás játékos közé. Fotó: Kurucz Árpád

– Michael Smith egy szarvasmarhatelepen robotolt , Michael van Gerwen burkolóként melózott, Rob Cross villanyszerelő volt, és még lehetne folytatni a világbajnokok sorát, akiknek hétköznapi munkájuk volt, mielőtt profik lettek. Mintha sose lenne késő és bárki képes lehetne rá. Mi kell hozzá?
– Ha leegyszerűsítjük, akkor egy tábla és egy nyílkészlet, ami kb. annyiba kerül, mint egy minőségibb focilabda. Az igazán drága tétel a rengeteg idő és a kitartás. Bárki képes lehet magas szintre eljutni, aki beleteszi a szükséges munkát. A darts gyors sikerélményt ad, odaállsz három nyíllal a kezedben, és eltalálod a táblát, az már siker. Aztán már tudod nagyjából egy helyre dobni a nyilakat, az újabb siker. Ami ezután jön, az a vízválasztó. Ez egy finom motoros mozdulatsor, ami során ha csak egy millimétert hibázol, az már két és fél centis tévedést jelent a táblánál. Az minimum egyszektornyi mellédobás, de kettő is lehet. A rendszeresség a lényeg. Egy jó dartsjátékos, egy évben 365 napon dob, hogy ne kopjon meg a mozdulat. Olyan ez, mint a kézírás: gyerekként, amíg gyakoroljuk, gyöngybetűkkel írunk, aztán felnőttként, ahogy egyre kevesebbet használjuk, egyre rondábban. Ezeket a finom mozdulatokat csak rendszeres gyakorlással lehet fenntartani.

Székely Pál az első három eldobott nyila után egyből tudta, a darts lesz az élete. Fotó: Kurucz Árpád

– A vasárnap kezdődő darts-vb-n újra feltűnnek a 180-as táblák a közönség soraiban, amivel a legmagasabb pontszámú kört ünneplik. Háromszor a tripla húszasba dobni a nyilat a profiknak sem könnyű.
– Nekem az első három évben egyszer sem sikerült. Manapság sokan már néhány hónap gyakorlás után kiteszik a Facebookra, hogy megvan az első 180-asuk, ehhez képest az én pályafutásom katasztrofálisan indult. Három évig egyetlen meccset sem nyertem a versenyeimen. Sosem tartottam magam tehetségesnek, nekem minden egyes pontért meg kellett harcolnom. Vannak a zsenik, akik zsigerből ráéreznek a dobásra, vannak a melósok, akik rengeteg gyakorlás árán tanulják meg ugyanazt és vannak a zseni melósok, na őket hívjuk Michael van Gerwennek.

– Mennyit kell dolgozni, hogy valaki versenyképes dartsjátékos legyen?
– Három évbe telik a helyes technika elsajátítása, amikor már stabillá válnak a dobások. Ezután következik a finomhangolás, a pontosítás. Napi másfél-két óra gyakorlás arra elég, hogy úgy fejlődjél, mint az ellenfelek. Ennél többet beletenni, főleg munka mellett, nem könnyű. És akkor ott van még magának a versenyzésnek a megtanulása. Edzésen és versenyen dobni ugyanis két különböző dolog, egyik sem helyettesítheti a másikat.

A Barátok közt alatt edzett, de kézilabdázónak készült 

– Téthelyzetben a legmagasabb szinten sem tudja mindenki kizárni a külvilágot, a világbajnok Gerwyn Price például fülhallgatót is használt, amikor zavarta őt a közönség.
– Ebben a sportban sok minden fejben dől el. Volt idő, amikor otthon a nappaliban edzettem, miközben a feleségem a Barátok köztöt nézte. Ki nem állhattam azt a sorozatot, és arra használtam, hogy ki tudom-e zárni a zavaró párbeszédeket, maximálisan a dobásra koncentrálva. De a legjobb módszer a versenyrutin megszerzése, és ehhez nem kell feltétlenül drága külföldi viadalokra utazgatni. Sok olyan történetet hallottam már, hogy valakik elértek szép eredményeket utánpótlásszinten, aztán hirtelen úgy érezték, hogy kinőtték a magyar bajnokságokat. Aztán mi történt? Semmi, eltűntek. Itthon is lehet versenyrutint szerezni.

– Mindig dartsozni akart?
– Én sportolni akartam, az volt az álmom, hogy profi legyek, abból éljek. Kézilabdáztam, és úgy hittem, abban fogom elérni ezt a célt.

– Miért nem sikerült?
– Budapesten, a XI. kerületben kezdtem utánpótlásszinten játszani, aztán viszonylag későn, 17 évesen beálltam a kapuba. Az egyik meccs előtt a kapusunkat elvitték sorozásra, és az edző megkérdezte, ki nem fél a labdától. Feltettem a kezem, én lettem a kapus, és olyan jól ment a védés, hogy ott ragadtam. Amikor továbbtanultam, informatikával akartam foglalkozni, és azért választottam Szombathelyen a számítástechnika-tanár szakot, mert ott volt erős főiskolai kézilabdacsapat, amibe egyedüli nem testnevelés szakosként kerültem be. 

Az ottani első edzőm Konkoly Csaba volt, aki később elsőként vezette Bajnokok Ligája-döntőbe a Győri ETO-t. Volt egy nagyon jól sikerült idényem Szombathelyen, az NB I/B-s csapat bronzérmes lett, ott cserekapus voltam, a főiskolai bajnokságban pedig végig én védtem, és bajnokok lettünk egy elég erős mezőnyben. 

Úgy volt, hogy a rá következő szezonban én leszek a kezdő kapus, de egy Veszprémből igazolt játékos mögé soroltak. Akkoriban volt ajánlatom Tökölről, hogy a főiskola befejezése után igazoljak oda, kapok tanári állást és szolgálati lakást is, de mivel egy évig nem védtem, ez a lehetőség elúszott.

– Hogy lett ebből darts?
– Sokáig csak annyi közöm volt a játékhoz, hogy az átkosban felnőve gyerekként volt egy tipikus szovjet szivacstáblánk otthon, fel volt lógatva, arra dobáltunk. Aztán nekem ez ennyiben maradt, jól elvoltam a kézilabdával. Az öcsém, Levente viszont dartsozott a soft szakágban, és épp abban az évben lett ifjúsági Európa-bajnok, amikor én abbahagytam a kézilabdát. Ekkor küldött nekem egy dartskészletet és egy címet, hol van Szombathelyen a helyi klub. Lementem egy edzésre, eldobtam az első három nyilat, és egyből tudtam, hogy nem is akarok mást csinálni.

Luke Littler Magyarországon is járt, a kisebb versenyek alapvetők

– A soft szakágban műanyag hegyű nyilakat és automata gépet használnak, jellemzően ezek találhatók meg idehaza a kocsmákban, a darts csúcsát jelentő PDC világbajnokságon és úgy általában a profi játékosok körében viszont a steel az elfogadott, amelyben acélhegyű nyilak vannak és fejben kell számolni. Szakmailag mi a legfontosabb különbség a kettő között?
– Amikor én elkezdtem játszani, itthon és a környező országokban a soft darts volt az elterjedt, de amilyen gyorsan csak lehetett, szinte teljesen átálltam a steelre. Softban nem lehet a jó dobótechnikát megtanulni, mert a lyukacsos táblába mindig egyenesen áll bele a nyíl, máshogyan nem is tud. Ezzel szemben a steelben ferdén is belefúródhat a nyíl a táblába, ami kapásból egy visszajelzés, hogy valami gond volt a dobómozdulattal. A szabályrendszerben is vannak fontos különbségek, például steelben csak a táblába beleálló nyíl számít, míg a softban elég, ha úgy üti meg a nyíl valamelyik része a táblát, hogy a gép találatnak érzékeli, és az máris pontot ér. Ezek miatt is tartják úgy, hogy aki softon tanult játszani, az steelen nem biztos, hogy jó lesz, viszont aki steelen rendesen elsajátította a technikát, az softban is erős.

Székely Penge Pál egy Wesley Snipes-filmből kölcsönözte a dartsos nevét. Fotó: Kurucz Árpád

– A legtöbben az ünnepi időszakban találkoznak a dartscal, megnézik a PDC világbajnokságot, és csak a piramis csúcsát látják. Milyen út vezet odáig?
– Van az amatőr világszervezet, a WDF, ami a klasszikus olimpiai sportágakra hajaz, ez alá tagozódnak be az országos szövetségek és a klubok. A PDC a profik ligája, ahová a versenyzők már közvetlenül, nem pedig klubokon keresztül juthatnak be. Kétségtelen, hogy a PDC a csúcs, de nagyon fontos lépcsőfokokat jelentenek a WDF versenyei. Sokszor hallom, hogy Rob Cross két év alatt lett világbajnok, de ez nem igaz, csak a PDC-ben töltött el két évet a 2018-as vb címe előtt, előtte ronggyá versenyezte magát a kisebb sorozatokban. Vagy ott van a tavalyi vb sztárja, Luke Littler, aki az első PDC-s évében 16 évesen döntőt játszott, de valójában már hatéves kora óta komolyan dartsozott, járt nálunk utánpótlás Eb-n is Magyarországon. Szóval a WDF-versenyek adják meg az alapokat, a PDC-ben pedig a 128 legjobb indulhat, aki az adott évre Pro Tour-kártyát kap.

– Tavaly azt nyilatkozta az Indexnek, hogy ha három éven belül nem tud bekerülni a PDC-be, akkor visszavonul. Hogy áll ezzel most?
– Az első év sokkal jobban sikerült, mint vártam. Két éve csípőprotézist kaptam, ami után még mindig csak jövök vissza, ennek ellenére a Pro Tour-kártya kvalifikációs versenyén, a Q-Schoolon négy győzelmet arattam, még kettő kellett volna ahhoz, hogy bekerüljek a PDC-be. Aztán a Challenge Touron, ami a PDC második vonalát jelenti, első magyarként tudtam egy versenyen a döntőbe kerülni. Ehhez fogható eredményeket a második évre terveztem, de tudom, hogy megismételni mindig nehezebb, márpedig ez a cél jövőre.

Vámpírok, nyakropogtatás és Born to Be Wild

– Mi kell ahhoz, hogy a világbajnokságon láthassuk?
– A vb-szereplés sem lehetetlen, Bezzeg Nándornak egyszer már sikerült magyarként 2009-ben. Több módja van kijutni a világbajnokságra, egyik sem egyszerű, de a kelet-európai selejtezőben Kovács Patrik és én is voltam már egy meccsre a vb-től. Az én szememben azonban az első lépés az, hogy megszerezzem a Pro Tour-kártyát, ami által indulhatok PDC-versenyeken, és azokon tovább fejlődhetek egy magasabb szinten, a vb pedig ebből következhetne.

Székely Pál egy korábbi mérkőzése Kovács Patrik ellen:

– Játszunk el a gondolattal, hogy ott van vb-n. Mi lenne a bevonuló zenéje?
– A Steppenwolftól a Born to Be Wild. Régóta nagy kedvencem, még Szombathelyen lettem rockrajongó. A hazai versenyeken a Hooligans Legyen valami című számát használom, mert a refrénben elhangzik a pengés megoldás.

– Ha már szóba került, miért lett Penge a dartsos beceneve?
– Van egy régi szokásom, a meccsek előtt mindkét oldalra ropogtatom a nyakamat. A Penge című filmben a főszereplő, Wesley Snipes ugyanezt csinálja, mielőtt azt mondja, hogy „kezdhetjük”, aztán megindul irtani a vámpírokat. Innen ragadt rám a név.

Luke Humphries címvédésében bízik a PDC vb-n

– Ön volt az első főállású magyar dartsos, de most újra munka mellett csinálja. Mennyibe kerül a versenyzése?
– Egy szponzor segítségével 2018–2019-ben tehettem meg azt, hogy csak a dartsra koncentráltam. Ennek akkor van értelme, ha legalább három évre tud tervezni az ember, és 2019. december 23-án már alá is írtuk a három évre szóló szerződést, ám a rá következő év elején a pandémia miatt ez elúszott. Azóta újra dolgozom a saját vállalkozásomban, mert így rugalmasan tudok a dartscal is foglalkozni. 

Hálás vagyok mindazoknak, akik támogatják a versenyzésemet, ami idén 3,6 millió forintba került, de inkább 4-5 millióval lehet számolni egy évre. Ahhoz, hogy újra főállásban dartsozhassak, 13-14 milliós költségvetésre lenne szükség.

– Kezdődik a világbajnokság. Kinek szurkol?
– Többekkel személyes jó kapcsolatot ápolok a mezőnyből, közülük is kiemelném a svájci Stefan Bellmontot, akivel baráti a viszonyom, és nagyon izgulok érte. Egyébként örülnék, ha Luke Humphries megvédené a címét, mert nagyra tartom őt, mélyről állt fel, komoly depresszióval is megküzdött. A fiam Peter Wright-rajongó, akit én is kedvelek.

Székely Pál könyvet írt: pengés megoldások dartsosoknak Nemrég jelent meg Székely Pál és Ilku Miklós közösen jegyzett könyve, melynek címe: Pengés megoldás – a tudatos darts kézikönyve. Beszédes a cím, hiszen nem egy dartstörténeti könyvről van szó, sokkal inkább Székely Pál tapasztalatainak és megszerzett tudásának az informatív átadásáról kezdő és haladó dartsosoknak.  – Korábban készítettem dartsos videókat, amelyekre nagy volt az igény, és ennek egyfajta folytatása a könyv – árulta el Székely Pál. – Összegyűjtöttem mindazt a fontos tudást, amit a saját bőrömön, illetve másoktól megtanultam az évek során. A könyv egy útmutató, hogyan juthat el valaki egyik pontról a másikra a dartsban. Az egész könyv a tudatosságról szól, de nemcsak a dobásról vagy a dobástechnikáról, hanem a hozzá tartozó életmódról is.