A török bajnoki címet ismét kiemelkedő teljesítménnyel elhódító Galatasaray tovább folytatja hódító hadjáratát az európai topklubokból kiszoruló sztárjátékosok elcsábításáért. Az isztambuli óriásklub legújabb szerzeménye Leroy Sané , akinek a megszerzése jól demonstrálja a csapat törekvéseit, amelyek mögött a Bajnokok Ligájába való visszatérés és a nemzetközi áttörés reménye húzódik meg. A klub ráadásul nyíltan deklarálta: Sané nemcsak vezérként, hanem új korszak szimbólumaként is érkezik. Mindez érthető, találkoznak az érdekek, ám nem mehetünk el amellett, hogy ez Sallai Roland különben is ingatag helyzetére is hatással van.
Másként fogalmazva, tovább bonyolítja Sallai Roland helyzetét, aki már eleve nem egyértelmű szerepkörrel és nem első számú opcióként érkezett tavaly nyáron. Most pedig minden eddiginél komolyabb versenyhelyzetben találja magát, ami sportszakmai szempontból megannyi kérdést vet fel a maradása kapcsán. Talán nem túlzás arról beszélni, hogy a válogatott támadó válaszút elé került: pénzügyileg aligha kaphat ennél jobb ajánlatot, miközben, ha marad és nem játszik eleget és nem a hozzá illő szerepkörben, az Magyarország vb-selejtezős szereplését is befolyásolhatja.
Sallai Roland már eleve a sor végéről indult
Tavaly nyáron, több sikertelen igazolási kísérlet után került képbe a Galatasaraynál Sallai Roland. A klub előbb számos nevesebb, drágább kiszemelttel folytatott tárgyalásokat, mielőtt a Freiburgtól érkező magyar légiósra sor került volna. A kései átigazolás azt is eredményezte, hogy nem nevezhették az Európa-liga alapszakaszára.
Ennek ellenére a 2024–2025-ös idényben 35 mérkőzésen kapott lehetőséget, összesen mintegy 2350 percet töltött a pályán. Ez részben annak volt köszönhető, hogy számára fontosabb volt a bizonyítás, mint az, hogy milyen poszton kap rá lehetőséget. Az ára viszont a folyamatos pozícióváltás lett: játékpercei 43 százalékán jobb oldali hátvédként, 21 százalékán bal oldali szárnyvédőként szerepelt. Támadóként – főként jobb szélen – alig jutott szóhoz, pedig eredeti szerepköre egyértelműen a támadóharmadban lenne.
A Süper Lig adatai alapján azonban Sallai teljesítménye ennek dacára akár nemzetközi mércével is versenyképes.
Egy ennyire domináns csapatban még egy szélsővédő is sok időt tölthet az ellenfél térfelén – és ez a számaiban is meglátszott. Kilencven percre vetítve 0,4-es xG+xA mutatóval zárt, ami kiváló egy védekező szerepkörben használt játékostól. A támadó statisztikák kellemetlen pontja az egyetlen kiosztott gólpassz, ami a várható mutatókhoz képest jelentős alulteljesítés. Ebben viszont legalább akkora szerepe volt a helyzeteket elpuskázó társaknak, mint neki.
Védekezésben viszont stabil alapot jelentett:
- 4,42 labdaszerzés,
- 5,14 szerelés,
- 16,75 párharc mérkőzésenként 65,8 százalékos sikerességgel.
Ezek mind a munkabírását és alázatosságát mutatják. Természetesen akadtak hullámvölgyei is: időszakok, amikor helyezkedési hibák és pontatlan szerelések miatt kritika érte. De összességében elmondható, hogy a körülmények áldozataként is igyekezett a legtöbbet kihozni a szezonjából.
Fokozódó versenyhelyzet a Galatasaraynál: egyre hátrébb a rangsorban
A januári átigazolási időszakban az isztambuli klub újabb versenytársakat igazolt a védelem és a támadósor megerősítésére. A hátsó alakzat mindkét oldalára érkezett új játékos – Eren Elmali, Przemyslaw Frankowski –, míg a támadóoldalon Ahmed Kutucu csatlakozásával bővült a keret. Végül ezek kevésbé befolyásolták Sallai helyzetét, mint arra előzetesen számítani lehetett, de a szerepe visszafogottabb lett: ritkábban volt kezdő, és továbbra is inkább a védelem szélén számolt vele Okan Buruk – részben a sérülések miatt.
A jövője még bizonytalanabbá vált Sané érkezésével a következő idényre. A német válogatott szélső új szintet képvisel, és játékstílusa, valamint státusza Sallai eredeti posztjával esik egybe. A klub már most kulcsemberként kezeli Sanét, míg Sallai játékideje jelentősen csökkenhet, főleg a szélsőposzton. Hiszen már a 2024–2025-ös idényben sem a számára ideális pozícióban kapta a legtöbb játékpercet, mert már akkor is ott voltak a riválisai: Ahmed Kutucu, Yunus Akgün és Baris Alper Yılmaz, akik a támadósor különböző pozícióiban előrébb állnak nála a rangsorban. Ezek a játékosok ráadásul lényegesen kisebb fizetéssel rendelkeznek, éves bérük a magyar légiós negyedét sem éri el. Ez az anyagi különbség tovább rontja Sallai esélyeit, hiszen a klub számára egy magas bért igénylő kiegészítő ember megtartása gazdaságilag sem indokolt.
A helyzet Sallai számára kényelmes anyagi hátteret biztosít – a Capology adatai szerint 4,17 millió eurót keres évente –, ugyanakkor szakmailag kihívást jelent: ha a nyári átigazolási időszak végéig nem történik változás – akár a riválisok távozása, akár saját klubváltás formájában –, az hosszú távon a magyar válogatott szempontjából is aggasztó lehet. Sallai rendszeres játéka nélkül nehezen képzelhető el a nemzeti csapat sikeres világbajnoki selejtező-szereplése.
A magyar válogatottban sem megy úgy, mint régen
A klubon belüli mellékszerep és a komfortzónán kívüli poszton való játék más téren is éreztette a hatását. Egyrészt csökkent Sallai Roland piaci értéke, másrészt a magyar válogatott is megsínylette, hogy bizonytalan helyzetbe került. Nézzük a legfontosabb mutatókat!
- A Nemzetek Ligájában Sallai hat mérkőzésen 484 percet játszott, ezalatt egy gólt szerzett, ám több kulcsfontosságú helyzetet is kihagyott.
- Miközben a várható számok alapján hatékony volt – kilencven percre vetítve 0,51-es xG+xA mutatóval zárt –, a tényleges hozzájárulása elmaradt a remélttől. A csapat gyenge eredménysorában az ő kulcsszituációkban hozott rossz döntései is szerepet játszottak.
- A cselezési mutatók (3,53 csel/90, 84,2 százalékos hatékonysággal) arra utalnak, hogy képes váratlan húzásokra, és egy az egyben továbbra is veszélyes, de a konzisztencia már nincs meg.
- Bár a legtöbb lövési kísérlet tőle érkezett, ezek közül mindössze 21,4 százalék találta el a kaput – ez is mutatja, hogy a szándék megvan, de a forma és az önbizalom hiányzik.
Ez köszönt vissza a júniusi felkészülési meccseken is. A svédek ellen az első félidőben három nagy helyzetet puskázott el döntetlen állásnál, míg Azerbajdzsán ellen valamivel aktívabban játszott, de ott sem tudta hozni a korábbi években megszokott válogatott formáját. Ráadásul csak egy félidőt töltött a pályán, utána lecserélték.
Ha marad az isztambuli mellékszerep, az a szeptemberben induló világbajnoki selejtezőkre is kihat – és nem pozitívan. Játékidő nélkül nincs ritmus, forma és önbizalom sem, márpedig Marco Rossi rendszerében Sallai továbbra is alapembernek számít. A szeptemberben kezdődő világbajnoki selejtezőkön pedig már nem férnek bele olyan hibák, mint az elmúlt hónapokban. A következő hetek kérdése tehát egyre sürgetőbb: vállalja-e tovább a mellékszerepet a nagy pénzért, vagy inkább játszani akar – akár egy szerényebb klubban, de főszerepben?
