Sallai Rolandnak nincs más választása, ha hű akar maradni magához

Leroy Sané isztambuli igazolásával tovább nő a konkurencia támadóposzton a Galatasaraynál. Sallai Roland ismét válaszút elé került: a jelentős anyagi juttatás és a képlékeny szerepkör, vagy a biztosabb szakmai perspektíva nyom többet a latban? A döntése Marco Rossi és a magyar válogatott szemszögéből sem mellékes.

Sallai Roland magyar zászlóval ünnepelte a Galatasaray bajnoki címét az előző idény végén Fotó: Anadolu via AFP/Hakan Akgun

Védekezésben viszont stabil alapot jelentett:

• 4,42 labdaszerzés,
• 5,14 szerelés,
• 16,75 párharc mérkőzésenként 65,8 százalékos sikerességgel.

Ezek mind a munkabírását és alázatosságát mutatják. Természetesen akadtak hullámvölgyei is: időszakok, amikor helyezkedési hibák és pontatlan szerelések miatt kritika érte. De összességében elmondható, hogy a körülmények áldozataként is igyekezett a legtöbbet kihozni a szezonjából.

Fokozódó versenyhelyzet a Galatasaraynál: egyre hátrébb a rangsorban 

A januári átigazolási időszakban az isztambuli klub újabb versenytársakat igazolt a védelem és a támadósor megerősítésére. A hátsó alakzat mindkét oldalára érkezett új játékos – Eren Elmali, Przemyslaw Frankowski –, míg a támadóoldalon Ahmed Kutucu csatlakozásával bővült a keret. Végül ezek kevésbé befolyásolták Sallai helyzetét, mint arra előzetesen számítani lehetett, de a szerepe visszafogottabb lett: ritkábban volt kezdő, és továbbra is inkább a védelem szélén számolt vele Okan Buruk – részben a sérülések miatt.

A jövője még bizonytalanabbá vált Sané érkezésével a következő idényre. A német válogatott szélső új szintet képvisel, és játékstílusa, valamint státusza Sallai eredeti posztjával esik egybe. A klub már most kulcsemberként kezeli Sanét, míg Sallai játékideje jelentősen csökkenhet, főleg a szélsőposzton. Hiszen már a 2024–2025-ös idényben sem a számára ideális pozícióban kapta a legtöbb játékpercet, mert már akkor is ott voltak a riválisai: Ahmed Kutucu, Yunus Akgün és Baris Alper Yılmaz, akik a támadósor különböző pozícióiban előrébb állnak nála a rangsorban. Ezek a játékosok ráadásul lényegesen kisebb fizetéssel rendelkeznek, éves bérük a magyar légiós negyedét sem éri el. Ez az anyagi különbség tovább rontja Sallai esélyeit, hiszen a klub számára egy magas bért igénylő kiegészítő ember megtartása gazdaságilag sem indokolt.

A helyzet Sallai számára kényelmes anyagi hátteret biztosít – a Capology adatai szerint 4,17 millió eurót keres évente –, ugyanakkor szakmailag kihívást jelent: ha a nyári átigazolási időszak végéig nem történik változás – akár a riválisok távozása, akár saját klubváltás formájában –, az hosszú távon a magyar válogatott szempontjából is aggasztó lehet. Sallai rendszeres játéka nélkül nehezen képzelhető el a nemzeti csapat sikeres világbajnoki selejtező-szereplése.

Sallai Roland a Magyarország–Svédország barátságos mérkőzésen elpuskázta a helyzeteit. Marco Rossi csapatában alapember Fotó: AFP/Kisbenedek Attila

A magyar válogatottban sem megy úgy, mint régen

A klubon belüli mellékszerep és a komfortzónán kívüli poszton való játék más téren is éreztette a hatását. Egyrészt csökkent Sallai Roland piaci értéke, másrészt a magyar válogatott is megsínylette, hogy bizonytalan helyzetbe került. Nézzük a legfontosabb mutatókat!

• A Nemzetek Ligájában Sallai hat mérkőzésen 484 percet játszott, ezalatt egy gólt szerzett, ám több kulcsfontosságú helyzetet is kihagyott.
• Miközben a várható számok alapján hatékony volt – kilencven percre vetítve 0,51-es xG+xA mutatóval zárt –, a tényleges hozzájárulása elmaradt a remélttől. A csapat gyenge eredménysorában az ő kulcsszituációkban hozott rossz döntései is szerepet játszottak.
• A cselezési mutatók (3,53 csel/90, 84,2 százalékos hatékonysággal) arra utalnak, hogy képes váratlan húzásokra, és egy az egyben továbbra is veszélyes, de a konzisztencia már nincs meg.
• Bár a legtöbb lövési kísérlet tőle érkezett, ezek közül mindössze 21,4 százalék találta el a kaput – ez is mutatja, hogy a szándék megvan, de a forma és az önbizalom hiányzik.

Ez köszönt vissza a júniusi felkészülési meccseken is. A svédek ellen az első félidőben három nagy helyzetet puskázott el döntetlen állásnál, míg Azerbajdzsán ellen valamivel aktívabban játszott, de ott sem tudta hozni a korábbi években megszokott válogatott formáját. Ráadásul csak egy félidőt töltött a pályán, utána lecserélték.

Ha marad az isztambuli mellékszerep, az a szeptemberben induló világbajnoki selejtezőkre is kihat – és nem pozitívan. Játékidő nélkül nincs ritmus, forma és önbizalom sem, márpedig Marco Rossi rendszerében Sallai továbbra is alapembernek számít. A szeptemberben kezdődő világbajnoki selejtezőkön pedig már nem férnek bele olyan hibák, mint az elmúlt hónapokban. A következő hetek kérdése tehát egyre sürgetőbb: vállalja-e tovább a mellékszerepet a nagy pénzért, vagy inkább játszani akar – akár egy szerényebb klubban, de főszerepben?