Így látta egy nyikhaj Puskás Öcsi megdicsőülését Írországban

Emlékezetes meccset játszott a magyar labdarúgó-válogatott 1993. május 29-én Dublinban. Ennek az oka egyetlen ember volt: Puskás Öcsi, azaz Puskás Ferenc, aki négy mérkőzésre elvállalta a szövetségi kapitány posztját, és mint kiderült, ebben a minőségben az írek ellen aratta az egyetlen győzelmét. Már maga a megjelenése is szenzáció volt az ír fővárosban, és azokban a napokban ott minden róla szólt. A cikk az Arcanum adatbázisának segítségével készült.

Puskás Ferenc, a magyar válogatott szövetségi kapitányaként négy meccsen ült a kispadon, és ezekből csak az írek ellen örülhetett győzelemnek. Forrás: MTI Zrt. Fotóarchívum/Németh Ferenc

Álltunk Puskás Öcsivel a londoni Heathrow-repülőtér útlevélvizsgálatánál, és szemlátomást a háta közepére sem kívánt. Furcsa egyébként így leírni a nevét, hiszen soha az életben nem szólítottam így, dukált neki az Öcsi bácsi, már csak a jelentős, harmincegy éves korkülönbség okán is, a tekintélyéről már nem is beszélve, de utólag valahogy Öcsi maradt. Tényleg mindenki így ismerte, Öcsi vagy Öcsi bácsi – volt olyan futballistája is a magyar válogatottnak, aki tőlem tudta meg, hogy a legnagyobb magyar legenda a Ferenc nevet kapta a keresztségben… (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.) 

Puskás Öcsi maga sem tudta, miért mondott igent a felkérésre (Forrás: Arcanum)

Akkor valamilyen máig is megfejthetetlen okból éppen a magyar válogatott szövetségi kapitányaként koptatta kissé a renoméját, az addigi két meccséből az egyiken a csapat a Népstadionban 2-0-ra kikapott Svédországtól, majd alig két héttel később 3-0-ra Oroszországtól, mindkét találkozó világbajnoki-selejtező volt, és el is dőlt, hogy 1994-ben sem leszünk ott a sportág legjelentősebb sporteseményén, függetlenül az utolsó körben Izlandon elért eredménytől – csak mellékesen, azon is vereséget szenvedtünk 2-0-ra Reykjavíkban. Ez utóbbi előtt az MLSZ betett egy felkészülési mérkőzést Dublinban az írek ellen, és Puskás Öcsi erre a négy meccsre vállalta el a feladatot.

Puskás Öcsi az emlékeiből készült az írek ellen

A legkomolyabban mondva ő maga sem tudta, hogy miért mondott igent a felkérésre, ezt többször is hangoztatta a kinevezését bejelentő sajtótájékoztatón (amiről ide kattintva olvashat el részleteket), a mi történetünk szempontjából felesleges ezt részletezni. A lényeg az, hogy mentünk az ír fővárosba londoni átszállással 1993. május 27-én, gondoltam, kihasználom, hogy sorban kell állnunk, és a Nemzeti Sport kiküldött tudósítójaként szóra akartam bírni Öcsi bácsit. Megkérdeztem, mit tudott meg az írekről, mennyire részletesen készült fel belőlük, és a válasz lényege két szóban foglalható össze: semmit, sehogyan.

– Úgy harmincöt éve Spanyolországban játszottam ellenük – mondta.

– De a legutóbbi világbajnokságon, előtte az Európa-bajnokságon már látni lehetett őket. Mit tudnak? – erősködtem.

– Lehet, de én nem láttam őket – hangzott az egykedvű válasz, mire én feladtam. Kiküldött tudósítóból így lettem lényegében elküldött tudósító.

A Nemzeti Sport május 28-i számának a címlapján az állt, hogy Szedett-vedett csapattal a dublini jutalomjátékon, a szerkesztők azért gondolhatták találónak ezt ennyire kihangsúlyozni, mert a válogatott valóban tartalékosan kelt útra. Talán elég annyi, hogy a három akkoriban legtöbbre taksált magyar futballista, Détári Lajos, Kiprich József és Kovács Kálmán különböző okokból nem állt rendelkezésre. A keret pedig inkább összeverődött, mint összeállt, a sérülten érkező Répási László és Duró József helyére az utolsó pillanatban kellett behívni Hahn Árpádot és Orosz Ferencet. Ezt érdemes felidézni, mert jól jellemzi, a magyar futball történetének a legnagyobb labdarúgója szövetségi kapitányként hogyan volt kénytelen boldogulni.

Puskás Ferenc azt hívta be az utolsó napon, akit el lehetett érni telefonon (Fotó: Arcanum)

„A keret természetesen mindig bővebb annál, mint ahány játékost behívnak, hiszen vésztartalékokra is szükség van, de az sem közömbös, hogy ilyenkor kit lehet elérni telefonon. A váci Nagy Tibor szerda este felhívta klubtársát Fülét, hogy ugyan ugorjon már át Hahn Árpihoz, és mondja meg neki, ismét közel került talán legnagyobb álma megvalósításához, a válogatottsághoz. Hahn éppen a gyerekeket fektette le. Először azt hitte, ugratják, de szerencsére sikerült meggyőzni, és most itt van a többiekkel Dublinban. Orosszal kicsit bonyolultabb volt a helyzet, mert bár elérték, a futballcipőjét nem vitte haza minden eshetőségre készen, ezért csütörtök reggel Ferihegyre menet került egyet Kispestre, magához vette a nevezetes lábbelit, s ezután csatlakozott a szép lassan kialakuló magyar válogatotthoz.”

 

Mindenki csak Puskás Öcsire volt kíváncsi Dublinban

Akkoriban a magyar labdarúgó-válogatott érkezése enyhén szólva is visszhangtalan maradt, ám Dublin akkor kivétel volt: ahogy kiléptünk a tranzitból, újságírók, kamerák és mikrofonok erdeje fogadta a csapatot. 

Néhány játékos talán megigazította a frizuráját arra az esetre, ha nyilatkoznia kell, ám néhány másodpercen belül kiderült, rájuk a kutya sem kíváncsi. Mindenki Puskás Öcsit, a világhírű legendát kereste,

 amikor felbukkant, azonnal körülvették, még egy vágókép is boldoggá tette a stábokat, és emlékeim szerint Öcsi bácsi lényegében rájuk sem hederített. Talán akadt, akit megajándékozott néhány mondattal, de nem tartott sokáig, tíz perccel később már mindenki a buszban ült.

A magyar küldöttség a volt botanikus kertből átalakított Jury's Christchurch Szállóban lakott. Edzeni az özönvízszerű felhőszakadás miatt a meccs helyszínén nem lehetett, péntek délelőtt buszos városnézés szerepelt a programban, majd késő délután sikerült edzeni a helyi egyetem legelőre emlékeztető, a víztől úgy ahogy megszabadított pályáján, a Lansdowne Road-i stadion gyepét az írek kímélték a mérkőzésre. A városlátogatás során Puskás Öcsi előzékenyen adományozott pár pennyt kolduló kisgyermekeknek, megjegyezve, hátha nagylelkűsége következtében csapatán segítenek majd az égiek. Aztán kicsit közlékenyebb hangulatban beszélt keveset az MTI-nek a szombati mérkőzésről és az ellenfélről:

Az ír együttes rutinos, az angol klubokban nagyszerűen szereplő futballistákból áll. Hogy az albánok elleni, szerdai, tiranai kilencven perc álmosságát a lábukban hordozzák? Fogalmam sincs róla. Két dologra kell ügyelni, az egyik, hogy valamennyien jól fejelnek. Ezért le kell zárni az ívelgetéseik folyosóit. A másik, amire felhívom a játékosaim figyelmét, az az, hogy az ír védők nehezen fordulnak, ezért lapos játékkal, sok és pontos átadással zavarba hozhatóak.

Az edzésen nem ő vezényelte a gyakorlatokat. Eleinte sétálgatott a pályán, majd egy szabadon maradt labdával a kezdőkörben dekázgatott, egyszer-egyszer termetes pocakját is bevette a labda útjába a jelenlévő fotósok és televíziósok legnagyobb örömére, akik csak vele foglalkoztak, a játékosokra ügyet sem vetettek. Másnap a saját szállodám halljában egy polcon ott sorakozott legalább tucatnyi helyi újság, és kivétel nélkül valamennyinek a címlapján Puskás Ferenc képe díszelgett, a többségén a dekázás közben kapták le. Külön-külön a címekre nyilván nem lehet visszaemlékezni, de mindegyik róla szólt, azokban a napokban az ő jelenléte volt Írország legnagyobb szenzációja.

Két világklasszis ült a két kispadon: Puskás Ferenc és Jackie Charlton (Forrás: Arcanum)

A mérkőzés egyben az ír legenda, David O’Leary búcsúfellépése is volt. A veterán játékos néhány héttel korábban húszévi szolgálat után az Arsenaltól is elköszönt, Leedsbe költözött, s ott folytatta a pályafutását. Ennek megfelelően a találkozót kisebb ünnepség előzte meg, amelynek során a rendkívül népszerű hátvéd gyermekei, John és Ciara társaságában vehette át a szövetség ajándékát. A két himnusz elhangzása után a műsorközlő bejelentette, hogy a magyar válogatott kapitánya Puskás Ferenc, és ezt hatalmas taps követte.

Magáról a mérkőzésről ezúttal elég legyen annyi, hogy az írek már az első és a negyedik percben gólt szereztek, aztán Jackie Charlton szövetségi kapitány a 15. percben lecserélte az egyik legjobbját, az első gólt szerző Roy Keane-t, nem sokkal később Alan Kernaghant is lehozta, talán úgy érezte, ennek a meccsnek már vége van. 

De nem volt, a szünetben Puskás Öcsi becserélte az újonc Hamar Istvánt, valamint Balog Tibort, a magyar válogatott elkezdett kimondottan jól futballozni, és Hamar két, Balog és Urbán Flórián egy-egy góljával a második félidőben lelépte az íreket, és 4-2-re megnyerte a mérkőzést!

 Jackie Charlton erre így reagált: „Nem gondoltam volna, hogy szünet után a magyarok így feltámadnak, és képesek lesznek briliánsan, helyenként kapitányuk hírnevéhez méltóan futballozni.”

Puskás Ferenc egy meccset nyert meg magyar szövetségi kapitányként (Fotó: AFP/Kisbenedek Attila)

Puskás Öcsi nem lihegte túl a győzelmet, és roppant szűkszavúan nyilatkozott: „Remélem, a következő hasonló teljesítményre nem kell sokat várni.” Amennyire bejötte a cseréi, annyira melléfogott ezzel az óhajával. Ahogyan már szó volt róla, a következő meccs 2-0-s vereséggel zárult Izlandon, és ezzel lejárt az a négy mérkőzés, amelyre ő elvállalta a szövetségi kapitányi posztot. A mérlege három vereség és egy győzelem, utóbbi amúgy inkább szólt róla Dublinban, mint a csapatáról.

Vasárnap éreztünk haza. Hétfő reggel bekapcsoltam a televíziót, és éppen Öcsi bácsi volt a Nap-kelte vendége. Gyárfás Tamás megkérdezte, tényleg azt mondta-e, hogy az írekre egy 35 évvel korábbi, Real Madridban szerzett tapasztalatai alapján készült fel. Ő egykedvűen ezt felelte:

Mit tudom én! Ott voltunk a repülőtéren, odajött hozzám egy nyikhaj gyerek, kérdezett valami hülyeséget, én mondtam rá valamit, ő pedig megírta.

Talán nem nehéz megérteni, hogy tőle még ez is megtisztelő volt...