Újjászülető futballnemzet: a háborús ellenség döbbenetes támogatást élvez Amerikában

Irán válogatottja nem csupán mérkőzéseket játszik a labdarúgó-világbajnokságon, hanem újrarendezi az iráni identitásról szóló vitát is. Az Egyesült Államokban élő, a teheráni rezsimmel szemben többnyire ellenséges iráni diaszpóra Los Angelesben tömegesen állt a Team Melli mellé. Nem a hatalom, hanem a haza csapatát látják benne.

Az iráni játékosok megköszönik a szurkolók buzdítását Los Angelesben, a Belgium elleni vb-mérkőzésen Fotó: TAYFUN COSKUN Forrás: ANADOLU

Kit képvisel az iráni válogatott?

Amir Ghalenoei kapitány már az Új-Zéland elleni meccs előtt azt hangsúlyozta: ők az irániakat képviselik, otthon és a diaszpórában egyaránt. Mégsem volt egyértelmű: a Team Melli – magyarul „nemzeti csapat” – Irán válogatottja vagy az Iszlám Köztársaságé? A lelátó válasza látványos volt.

A rezsimhez való viszonyulástól függetlenül az irániak túlnyomó többsége a csapat mellé állt, a futball felülírta a politikát. Ezt láthattuk az Új-Zéland, majd a Belgium elleni találkozón is.

Az Egyesült Államokban több mint félmillió iráni származású ember él, csak Los Angelesben 86 ezernél is több perzsa gyökerű lakost tartanak nyilván. A tágabb dél-kaliforniai közösséget ennél jóval nagyobbra becsülik; Westwood, Beverly Hills, Encino, Tarzana vagy Irvine nem véletlenül része a „Tehrangeles” néven emlegetett világnak. Itt az iráni válogatott előhívja mindazt, ami a haza iránti kötődést jelenti.

Miként a kép is mutatja, meglehetősen sokszínű az iráni válogatott buzdító amerikai szurkolótábor Fotó: ETIENNE LAURENT / AFP

A játékosok értettek belőle, s ráerősítettek a közös kötelékre. „Büszkén jöttünk Los Angelesbe, becsülettel versenyeztünk” – fogalmazták meg saját kezűleg írott üzenetüket. Ghalenoei ugyanakkor a második meccs után is az utazással kapcsolatos diszkriminációt emlegette.

Ebben van futballszakmai elem is, de ennél fontosabb a szimbolikus üzenet: Irán egyszerre van jelen és nincs otthon a társrendező Egyesült Államok világbajnokságán.

Amerika nem lát hazaárulást, a FIFA hasznot húz belőle

Amerikában nem vált ki megütközést, hogy az iráni–amerikaiak Iránnak szurkolnak. Az Egyesült Államok sportkultúrájának része, hogy az olasz–amerikaiak Olaszországnak, a mexikói–amerikaiak Mexikónak, a koreai–amerikaiak Dél-Koreának drukkolnak. Irán esete a háború miatt érzékenyebb, de nem teljesen rendkívüli. Az „átlag amerikai” valószínűleg inkább bevándorlóközösségi lojalitást lát benne, nem hazaárulást – különösen úgy, hogy maga az amerikai közvélemény sem lelkesedik egységesen az iráni háborúért.

A FIFA is igyekszik a maga javára fordítani Irán szereplését, ami valóban értelmezhető sportdiplomáciai sikerként. Gianni Infantino, a szervezet elnöke az Új-Zéland elleni meccs után még az iráni öltözőbe is bement, hogy kifejezze támogatását az iráni válogatottnak. A cenzúra, a háborús trauma árnyékában nehéz lenne pontosan megmondani, hogy odahaza, Iránban miként viszonyulnak a válogatott vb-szerepléséhez, de aligha vitás, a nemzeti csapat azon kevés szimbólumok egyike, amely egységbe képes kovácsolni a politikailag megosztott iráni népet. Az irániak szerte a világon a futballban találták meg azt a közös kifejezési módot, amellyel egyszerre lehet a rezsim ellen és Irán mellett állást foglalni.