A világ legnagyobb sztárja lehetett volna Montgomery Clift

Százéves lenne Montgomery Clift, a method acting első hollywoodi sztárja.

Montgomery Clift Forrás: JOOINN

Százéves lenne Montgomery Clift, a stilizált játékmodorral szemben megszületett, az érzelmi memóriára épülő realista filmszínészet, az ún. method acting első hollywoodi sztárja, akit sokan Marlon Brando és James Dean (majd nyomukban persze Robert De Niro vagy Leonardo DiCaprio) előfutárának tartanak. Olyan klasszikusokban tette halhatatlanná a rá jellemző szikár, mégis érzékeny színjátszást, mint a Vörös folyó (1948), az Egy hely a nap alatt (1951), a Most és mindörökké (1953) vagy a Kallódó emberek (1961).

A világ legnagyobb sztárja lehetett volna, ha több filmben játszik

– mondta Montgomery Cliftről legbizalmasabb hollywoodi barátja, Elizabeth Taylor. A kétszeres Oscar-díjas színésznő ezzel egyszerre utalt a négyszeres Oscar-jelölt színész korai, 45 éves korában bekövetkezett halálára, de arra is, hogy Clift hírhedten válogatós volt a filmajánlatokat illetően, csak olyan szerepet fogadott el, amiről úgy érezte, azokat tökéletesen az egyéniségére szabták. Túlzott igényessége jegyében ráadásul olyan klasszikus remekművek főszerepét is visszautasította, mint az Alkony sugárút (1950, r.: Billy Wilder) vagy az Édentől keletre (1955, r.: Elia Kazan), amelyek egyébként illeszkedtek volna színészi életművébe.

De filmkarrierje elején az is előfordult, hogy bár tetszett neki a szerep, mégsem volt elégedett a forgatókönyvvel, ezért átírta, mint ahogy tette azt a Fred Zinnemann rendezte holokausztdráma The Search (1948) esetében – majd nehezményezte, hogy neve nem szerepelt a forgatókönyvírói Oscarra esélyes alkotás szerzői között, igaz, színészként az amerikai filmakadémia jelöltjei közé került (később az Egy hely a nap alatt, a Most és mindörökké és az Ítélet Nürnbergben című filmjeiért jelölték, a díjat egyszer sem kapta meg).

Clift alig 20 évet töltött a filmiparban, s 1946 és 1966 között összesen 17 filmet forgatott (válogatós természete miatt 1953 és 1956 között egyet sem), hollywoodi karrierjét ráadásul már 1956-ban jóformán derékba törte egy autóbaleset, amelynek következtében olyan arcsérüléseket szenvedett, hogy plasztikai műtétekkel sem sikerült korábban megnyerő megjelenését helyrehozni. Ezután még 8 filmben szerepelt, de a magánéletét egyébként is megkeserítő identitása, de főleg a baleset utáni fizikai és érzelmi trauma miatt a fájdalomcsillapítók és az alkohol rabja lett – 1966. július 23-án bekövetkezett végzetes szívinfarktusa után fogalmazott úgy Robert Lewis, Clift tanára a legendás Actors Studióból, hogy a színész autóbaleset utáni karrierje

Hollywood történetének leghosszabb öngyilkossága volt.

Eleve kicsit későn, 26 évesen került a filmiparba – s mindvégig beilleszkedési zavarokkal küzdött. Meglehet, a legjobb szerepeiben is rendre visszaköszönő kettősség, a makacs kívülállás és a beilleszkedési vágy gyerekkorából gyökerezett. Az 1920. október 17-én a nebraskai Omahában született Clift szülei két testvérével együtt (egy bátyja és egy ikerhúga volt) úgy nevelték, mintha arisztokraták lettek volna: a Clift gyerekeket jó hírű magántanárok képezték, tanulmányi céllal bejárták Amerikát és Európát, s a helyi népismeret, valamint a klasszikus műveltség alapjai mellett megtanultak németül és franciául.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.