Las Vegas, ami eltünteti a bűnöket, mint egy erkölcsi autómosó

25 éve mutatták be a Casinó-t, ami annak idején világhírű kasszasiker lett, külön bejáratú paródiája is készült (Maffia!), viszont furcsamód alul is értékelték: a kritikusok – már amennyiben kritikusok véleménye érdekes egy remekműnél – önismétlést kiáltottak Martin Scorsese, Robert De Niro és Joe Pesci korábbi sikerei (Dühöngő bika, Nagymenők) alapján, és az Oscar-díjak és jelölések is elmaradoztak (hogy aztán Scorsese A tégla remake-je alkalmával kapjon meg egy kvázi életmű-Oscart). Mai szemmel nézve a Casino kompromisszummentes remekmű, aminek alkotóit inkább az amerikai történelem egy izgalmas és véres szelete, semmint a gengszterfilm műfaja érdekelte – írja cikkében az Origó.

Forrás: origo.hu2020. 11. 23. 15:10
PACINO, Al; DE NIRO, Robert; SCORSESE, Martin
London, 2019. október 13. Al Pacino amerikai színész, Martin Scorsese amerikai rendezõ és Robert De Niro amerikai színész (b-j) érkezik a The Irishman címû filmjük bemutatójára a Londoni Filmfesztiválon 2019. október 13-án. MTI/EPA/Andy Rain Fotó: Andy Rain
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már-már sokkoló újranézni a Casinó-t: ma leginkább a 2008-as gazdasági világválság kulisszatitkait humoros formában feltáró, 2015-ös A nagy dobás juthat eszünkbe róla, ami nem is igazán vígjáték vagy dráma, hanem inkább egy dokumentumfilm A-kategóriás színészekkel. A Casino ugyan a filmtörténet egyik leghatásosabb flash forwardjával nyit (Robert De Niro főhőse, Sam „Ász” Rothstein felrobbantásával), ezt követően dramatizált jelenetek sorozata, azaz a hagyományos filmes történetmesélés helyett Scorsese fesztelenül bő hangalámondásos narrációval vázolja fel hősei, illetve az olasz-amerikai maffia és Las Vegas a hetvenes években összefonódó történetét.

Martin Scorsese és Robert De Niro
Fotó: MTI/EPA/Andy Rain

Talán nincs még egy film, amiben ennyi a szöveg (amihez persze hozzáad a film majdnem háromórás hossza is), és arra se nagyon látni példát, hogy egy film három narrátort használjon: Rothstein főhősével szinte párbeszédbe elegyedik, felesel Pesci karaktere, Nicky Santoro, sőt egyetlen jelenet erejéig csatlakozik egy mellékfigura, Frank Marino (Frank Vincent) is. Ász látszólag posztumusz narrátorként beszéli végig a filmet, a gyanútlanul narráló Santorót láthatóan meglepi és félbeszakítja saját agyonverése, Marino pedig a jelenetet kimerevítve számol be arról, mit gondolt akkor és ott, mintha csak a DVD audiokommentárjában beszélne. A szövegek nemcsak bravúrosak, de autentikusságban, profanitásban és szlenghasználatban is egészen különlegesek.

Egyfajta memoárfilmet látunk, pedig ezúttal – ellentétben a Dühöngő biká-val – nem memoár a film alapja, hanem az egykori maffiaspecialista újságíró, Nicholas Pileggi (egyben a film forgatókönyvírója és a Nagymenők szerzője) Casino: Love and Honor in Las Vegas című tényregénye, amihez képest természetesen megváltoztatták a kulcsfigurák nevét, így lett Frank Rosenthalból Sam Rothstein, Anthony Spilotróból Nicky Santoro, Geri McGee-ből pedig Ginger McKenna. Scorsese öntörvényűsége ráadásul nemcsak a történetmesélés, de az ahhoz tökéletesen találó stílus terén is megmutatkozik, elég mozgalmas kameramunkájára és vágására, valamint a korabeli slágerek klipszerű használatára gondolni.

A teljes cikket IDE KATTINTVA érhetik el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.