A Képes Sport exkluzív interjúja korunk legismertebb magyar emberével, a sztármodell Palvin Barbarával, akiről kiderül, miként tartja formában magát, mit szokott főzni Amerikában, hogy megtanult japánul és baseballmeccsre vágyik.
– A saját nevén lett világsztár, mint Barbara Palvin, még csak nem is becézett formában. Nem fordult elő, hogy megpróbálták rávenni, válasszon másik nevet, egy művésznevet vagy ilyesmi?
– Nem, szerencsére sohasem kérték tőlem, hogy válasszak másik nevet.
– Még annál is fiatalabban lett profi modell, mint ahogy a legtehetségesebb sportolók bekerülnek a felnőttek közé. Hogyan lehet szinte gyerekként feldolgozni az ismertséget, a sikert, és minek tulajdonítja, hogy folyamatosan ívelt felfelé a karrierje? Ki segített, ki volt a támasza a kezdetekkor?
– Tizenhárom éves voltam, amikor megtalált az anyaügynökségem, az Icon Model Management. Velük kezdtem el a közös munkát. Tizenhat éves koromig Japánban dolgoztam. Az a három esztendő éppen elég volt arra, hogy megtanuljam az alapokat, kialakuljon a személyiségem, tapasztaltabb legyek, így ezután már bizonytalanság nélkül tudtam elindulni a nagy divatfővárosokba, mint amilyen Milánó vagy Párizs. Anyukám végig velem volt, ő volt a legfontosabb támaszom azokban az években. Biztos és szerető családom van, sokat tanultam a szeretteimtől, rengeteget köszönhetek nekik. Tudatosan építettük a karrieremet az ügynökségeimmel, ugyanakkor úgy érzem, a mai napig ugyanaz a lány vagyok, mint amikor elkezdtem a modellkedést, tizennégy éve.
– Amikor felfedezték, már beszélt angolul? Egyáltalán milyen módszerrel, hogyan tanult meg annyira jól angolul, hogy műsorvezetőnek is felkérik? Más idegen nyelven is beszél?
– Az iskolában tanultam angolul, de amikor Japánba utaztam, nemigen tudtam használni a nyelvet, igaz, a japánok sem. Mivel mindig a saját nyelvükön beszéltek hozzám, és kezdtem megérteni, amit mondanak, leginkább japánul kommunikáltam akkoriban. Nagyon sokat felejtettem az évek alatt, de nem olyan régen voltam Tokióban, és sok minden visszajött. Majdnem másfél évtizede megállás nélkül utazom, ebben az időszakban szinte csak külföldön voltam, így elég könnyű volt megtanulnom az angol nyelvet magasabb szinten. Az elmúlt két évben főként Amerikában éltem, így nagy lehetőséget kaptam, hogy finomítsam az angolom. Németül is tanultam sokáig, meg is értem a nyelvet, de sajnos beszélni már nem nagyon tudok.
