Cipőápoló bokszfenomén – Interjú Gedó Györggyel

Gedó György hajógyári hegesztőként kezdte, de hamar kiderült, hogy káprázatosan tud öklözni. Csalogatás, belharc, kiugratás, villámgyors horogütés, kitartó szívósság – ezen képességeit az 1972-es müncheni olimpián aranyéremmel díjazták. A minap lett hetvenkét éves, s büszke arra, hogy tett valamit az örökkévalóságnak – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Napi séta Budapest nyolcadik kerületében, pihenő A Pál utcai fiúk szobránál Fotó: Németh András Péter Forrás: SZABADFOLD.HU

Budapesten, a Corvin mozi előtt találkozunk, jól megnézte az ’56-os fiú bronzszobrán a fegyvert. Bottal jár, maszkot visel. A kézfogás már kiment a divatból, ezért öklözünk… na de álljunk meg egy szóra, egy memoárbekezdéssel felér, hogy most öklöztem egy olimpiai bokszbajnokkal! Bemegyünk a pékségbe, és máris a pulthoz kerülünk. A má­kot szereti, de csak diós kifli van, sebaj, jó lesz az is a habos kávé mellé.

Ülünk a teraszon. Kezdjem keményen? Nos! Ahogy készültem a beszélgetésre, láttam, ahogy valamelyik televízióban a riporternek azt mondja, hogy újpestiként ezer szállal kötődik a városrészhez, hiszen ott született. De én mást is hallottam, sőt már talán írtak is róla. Honnan tudja, hogy ott született? Tisztáznunk kellett, hogy mint újszülöttet a Fóti úti zsinagóga lépcsőjén találták.

Évtizedek alatt gyermekek, fiatalok, élversenyzők százait oktatta
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

– Egy megyeri úti gyermekotthonba vittek, s idővel én is egy örökbefogadó családhoz kerültem. Teltek az évek a művelt zsidó családban. Később Békéscsabára kerültünk. Apámnak géplakatosműhelye volt. De nem csak felhőtlen benyomások értek! Én hajtottam ki de­cemberben is a teheneket a homokbánya melletti mezőre, s alig vártam, hogy valamelyik egy gőzölgőt szarjon, és én a fagyott meztelen lábammal beleállhassak.

Manapság országszerte járja az edzőtermeket, és az edzőknek is tanácsot ad
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

És reggelente úgy kezdtem, hogy iskola előtt elmentem Kovács Jani bácsihoz, aki patkolókovács volt, és negyed hattól fújtattam a szenet, hogy a munkakezdésre izzon. Kaptam érte egy forintot, ami nagyon nagy pénz volt. Vettem belőle egy vastag szelet gyümölcsszalonnát és kiflit, hazafutottam, így megvolt az én és a négy testvérem aznap reggeli élelme.

A Békéscsabai Építők Előre klubban kezdett bokszolni. Megismerkedése az ökölvívással nem volt felhőtlen. Miután az edzőterembe vetődött, megengedték neki, hogy nézelődjön, aztán sok napi lejárás után a ringben jól megverték, sőt amikor hazament, még az apjától is kapott egy zakót. Élete első veresége nyugtalanította, és nagy elszántsággal készült a visszavágóra. Eredményesen, mert nyolc hónap múltán már ő volt a győztes.

Napi séta Budapest nyolcadik kerületében, pihenő A Pál utcai fiúk szobránál
Fotó: Németh András Péter / SZABADFOLD.HU

Közben olyan szakmát tanult, amellyel jól lehetett keresni, így autogén villany- és lánghegesztőként a fővárosban, a Hajógyárban helyezkedett el.

– Minőségi hegesztőként függőlegesen, fej fölött vízszintesen hegesztettem a 3600 tonnás, szovjet piacra készülő hajók alját, olykor le kellett menni a dupla fenékbe is. Annyit kerestem, hogy abból sarki házat lehetett volna venni.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.