Szerencsés pillanatok, küzdelem a célokért – Beszélgetés Csík János zenésszel

Csík János első zenekarát, a Garabót középiskolásként alapította, miközben a Kecskemét Táncegyüttesben ropta a táncot. A katonaság után, 1987-től több alföldi néptáncegyüttes főállású zenésze volt, megfordult a budapesti Honvéd Együttesben is. Csík zenekar néven 1988-ban saját bandát alapított, sorra jelentek meg albumaik, itthon és külföldön sokfelé koncerteztek. Több városban tanított művészeti iskolákban, jelenleg a kecskeméti Kodály iskolában az általa alapított népzenei tanszakot vezeti. Zenekarával Magyar Örökség-, Prima Primissima- és Kossuth-díjat érdemelt ki, ő pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Pásztó, 2020. július 8. Csík János hegedül a Mezzo zenakarral közösen adott koncertjén a Muzsikál az erdõ - Mátrai Mûvészeti Napok rendezvényen Pásztó Mátrakeresztes településrészén 2020. július 8-án. MTI/Komka Péter Fotó: Komka Péter

– Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Tizenkilenc éve, pont egy hónappal a születésnapom előtt, 2002. november 29-én súlyos balesetet szenvedtem, amit valamiféle isteni csoda révén sikerült túlélnem. Az a második születésnapom. Hosszú idő kellett a felépüléshez, fizikailag és lelkileg gyökeresen megváltozott az életem. Szinte mindegyik végtagomat csavarok tartják össze. Régebben fejjel mentem a falnak, a balesetem óta azonban sokkal megfontoltabb, visszafogottabb vagyok. A zenében csupa jó dolog történt velem, pedig az is kérdéses volt, tudok-e még egyáltalán hegedűt fogni a kezembe.

– Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem hinném, hogy lenne ilyen. Nem biztos, hogy mindig okosan döntöttem az életemben, de igyekeztem a legjobb döntést hozni, és leginkább sikerült. Amikor itt akartam hagyni az országot, mégis inkább maradtam. Amennyiben nem lépek ki a Honvéd Együttesből, sosem jön létre a Csík zenekar. Sok múlik azon, hogy észreveszi-e az ember a felkínálkozó lehetőségeket, illetve képes-e küzdeni a cél­jaiért. Semmit nem adnak ingyen, még a szerencsés pillanatokért is tenni kell, hogy elérhetővé váljanak.

Csík János hegedűs, a Csík Zenekar alapítója, vezetője
MTI Fotó: Marjai János

– Mit szeret önmagában?

– Szeretem megélni az élet apró örömeit. Sosem kapkodom el az étkezést. Élvezem az ízeket. Nagyra becsülöm az igényes, értékes dolgokat is. Mindig nyitott voltam a különféle művészeti tevékenységekre, kíváncsi vagyok a történelmi és a tudományos témákra.

– Mivel lehet kikergetni a világból?

– Az eredendő ostobasággal, a buta gondolatokhoz való ragaszkodással. Nekem a józan paraszti ész a mérvadó, akinek pedig nem, azzal nehezen tudok azonosulni.

– Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Világhírű hegedűművészek bőrébe szívesen belebújnék. Különös érzés lenne Yehudi Menuhin, Joshua Bell vagy Stephan Grappelli alkotói élményeit megélni.

Csík János hegedül a Mezzo zenakarral közösen adott koncertjén a Muzsikál az erdő- Mátrai Művészeti Napok rendezvényen Pásztó Mátrakeresztes településrészén
MTI/Komka Péter

– Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Jó lenne elmenni egy olyan tengeri vagy folyami hajókázásra, melynek során gyakran kikötnénk az utunkba eső városokban. Egy ilyen felfedező körútnak látnám értelmét. Ausztráliától Amerikáig sokfelé jártam már a világban, így nem vágyom messzire. Idehaza is bőven van látnivaló, és hogy őszinte legyek, a pandémiától függetlenül néha már nagyobb biztonságban érzem magam itthon, mint külföldön.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.